Ugrás a tartalomhoz

Szilícium

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Szilicium szócikkből átirányítva)
14 alumíniumszilíciumfoszfor
C

Si

Ge
   
               
             
                                   
                                   
                                                               
                                                               
   
14
Si
Általános
Név, vegyjel, rendszám szilícium, Si, 14
Latin megnevezés silicium
Elemi sorozat félfémek
Csoport, periódus, mező 14, 3, p
Megjelenés sötétszürke, kékes árnyalat
Atomtömeg 28,0854–28,086 g/mol[1]
Elektronszerkezet [Ne] 3s² 3p²
Elektronok héjanként 2, 8, 4
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot szilárd
Sűrűség (szobahőm.) 2,33 g/cm³
Sűrűség (folyadék) az o.p.-on 2,57 g/cm³
Olvadáspont 1687 K
(1414 °C, 2577 °F)
Forráspont 3538 K
(3265 °C, 5909 °F)
Olvadáshő 50,21 kJ/mol
Párolgáshő 359 kJ/mol
Moláris hőkapacitás (25 °C) 19,789 J/(mol·K)
Gőznyomás
P/Pa 1 10 100 1 k 10 k 100 k
T/K 1908 2102 2339 2636 3021 3537
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet köbös lapközéppontos
Oxidációs szám 4
(amfoter oxid)
Elektronegativitás 1,90 (Pauling-skála)
Ionizációs energia 1.: 786,5 kJ/mol
2.: 1577,1 kJ/mol
3.: 3231,6 kJ/mol
Atomsugár 110 pm
Atomsugár (számított) 111 pm
Kovalens sugár 111 pm
Van der Waals-sugár 210 pm
Egyebek
Mágnesség diamágneses[2]
Hővezetési tényező (300 K) 149 W/(m·K)
Hőtágulási együttható (25 °C) 2,6 µm/(m·K)
Hangsebesség (vékony rúd) (20 °C) 2200 m/s
Young-modulus 47 GPa
Kompressziós modulus 100 GPa
Mohs-keménység 6,5
CAS-szám 7440-21-3
Fontosabb izotópok
Fő cikk: A szilícium izotópjai
izotóp természetes előfordulás felezési idő bomlás
mód energia (MeV) termék
28Si 92,23% Si stabil 14 neutronnal
29Si 4,67% Si stabil 15 neutronnal
30Si 3,1% Si stabil 16 neutronnal
32Si mest. 132 év β 0,221 32P
Hivatkozások

A szilícium a 14-es rendszámú kémiai elem, vegyjele Si, nyelvújításkori neve kovany.[3] Szürke színű, fémesen csillogó, nagyon kemény anyag. 1823-ban fedezte fel Jöns Jakob Berzelius. A periódusos rendszer 4. főcsoportjában található félfémes elem. Az oxigén után a földkéreg második leggyakoribb eleme. A természetben csak egy módosulata fordul elő. Rácsa a gyémántéhoz hasonló. Neve a kovakő latin nevéből (silex) származik.

Főbb kémiai reakciói

[szerkesztés]

A kristályos szilícium tömör formában csak magas hőmérsékleten reakcióképes. Oxigénnel reagálva 600 °C felett szilícium-dioxid, nitrogénnel 1400 °C felett nitrid, szénnel 2000 °C felett karbid keletkezik. Kéngőzökkel 600 °C-on, foszforgőzökkel 1000 °C-on reagál. Fluorral már szobahőmérsékleten is hevesen reagál, a nagyobb rendszámú halogénekkel viszont már csak magasabb hőmérsékleten (300 °C, illetve 500 °C-on) lép reakcióba. E reakciók eredménye színtelen, illékony tetrahalogenid (SiX4). Fémekkel szilicideket alkot. Vízzel és savval nem reagál, de a lúgokban jól oldódik:

Berzelius szilícium-dioxid és magnézium segítségével állította elő az elemi szilíciumot:

Hidrogénnel alkotott vegyületei a gáz halmazállapotú szilán (SiH4) és diszilán (Si2H6) kivételével folyékony halmazállapotúak (például: Si6H14 hexaszilán). A szilánok a szén-analóg alkánokhoz képest kevésbé stabil, öngyulladásra képes vegyületek.

A szilícium-dioxid az igen gyenge kovasav (H2SiO3) savanhidridje, melynek savmaradékionja a kétszeresen negatív töltésű szilikátion (SiO2−3), és sói a szilikátok. A szilícium-dioxid azonban nem vízoldékony, NaOH oldatban viszont feloldódik, így a kovasav előállítása sójából történhet. Mivel nagyon gyenge sav, ezért sóinak kémhatása többnyire lúgos.

Fizikai tulajdonságai

[szerkesztés]

A szilícium sötétszürke, fémesen csillogó elem. Alacsony hőmérsékleten szigetelő, magasabb hőmérsékleten azonban vezeti az áramot, elektromos vezetés szempontjából ezért a félvezetők közé tartozik. Három stabil izotópja létezik. Csak egyetlen módosulata van, amely gyémántrácsú. Olvadáspontja nem olyan magas, mint a széné (1410 °C). Sűrűsége 2,32 g/cm³.[4]

Hármaspontjának hőmérséklete 1000–1300 kelvin között van 10,5 GPa nyomáson.[5]

Szilárd fázisának kristályállapota I (gyémántrács), II (β) és klatrát. Az I és a II módosulat közötti határ 500 K hőmérsékleten 15,5 GPa nyomáson mérhető.

Előfordulása

[szerkesztés]

Előfordul a Napban és a csillagokban, a meteoritokban. A földkéreg második leggyakoribb eleme (részaránya több mint 25%), azonban sohasem fordul elő szabadon, és gyakorlatilag mindig oxigénnel együtt található. Leggyakoribb ásványa a kvarc (SiO2). A szépen színezett, átlátszó kvarckristályok drágakövek vagy féldrágakövek. Hatalmas tömegben fordulnak elő a földpátok, például ortoklász. Fontos egyéb ásványai az olivin ((Mg,Fe)2SiO4), amely ortoszilikát; a piroxének, például a diopszid (CaMgSi2O6), valamint az amfibolok, csillámok és agyagásványok. A kvarc és a szilikátok alkotják a vulkáni kőzetek 98%-át, az üledékes kőzeteket is túlnyomóan ezek képezik.

Felhasználása, előállítása

[szerkesztés]

Főbb felhasználásai

[szerkesztés]

A szilícium korunk technikájának nagyon fontos anyagává vált. Az elemi szilíciumot a fémkohászatban és a félvezető-technikában különböző tisztasági fokozatokban hasznosítják. A természetben a földkéreg tömegének egynegyedét adó szilícium a kavics, homok, agyag, kova, kvarc alkotóeleme. Az élővilágban a kovaszivacsok, kovamoszatok, zsurlók, sások testfelépítésében játszik fontos szerepet.

Az informatikai iparban a számítógépek processzorait (CPU) és egyéb chipjeit szilícium lapkák alkotják. A kohászatban is fontos szerepet tölt be: korrózióálló acélok előállításához használják ötvözőanyagként. A tranzisztoros rádió, az elektronikus vezérlésű televízió is mindennapjaink része. Az elektronikai ipar talán legfőbb alapeleme a szilícium. Fényre érzékeny félvezetőként a szilícium a fő komponens a napelemek előállításában.

Előállítása

[szerkesztés]

Vegyületeiből redukcióval például kálium-hexafluoro-szilikátból alumíniummal:

Szilícium-dioxidból magnéziummal is redukálható. Az amorf szilícium barna por formájában keletkezik, amely könnyen megolvasztható, vagy elpárologtatható. Speciális eljárással egykristályokat készítenek belőle a félvezetőipar számára.

Néhány reakció

[szerkesztés]
1.)
2.)
3.)
4.)
5.)

A szilícium élettani hatása

[szerkesztés]

Egy átlagos ember testében 1,4 g szilícium található. Leginkább a kötőszövetben, de előfordul a csontokban, a porcokban, a bőrben, a visszerekben, a verőerekben, az inakban és a szem szaru- és ínhártyájában. A kötőszövet felépítésében játszik fontos szerepet. Megfelelő mennyiségű jelenléte a bőr, a haj és a köröm egészségéhez szükséges.[6][7]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Current Table of Standard Atomic Weights in Order of Atomic Number. Commission on Isotopic Abundances and Atomic Weights – Commission II.I of the International Union of Pure and Applied Chemistry, 2013. [2015. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 13.)
  2. Magnetic susceptibility of the elements and inorganic compounds, Handbook of Chemistry and Physics 81st edition, CRC press.
  3. Szőkefalvi-Nagy Zoltán; Szabadváry Ferenc: A magyar kémiai szaknyelv kialakulása. A kémia története Magyarországon. Akadémiai Kiadó, 1972. [2009. december 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 3.)
  4. Szilícium chipek és integrált áramkörök. chemgeneration.com. [2016. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 2.)
  5. Hernández, Bedoya-Martínez, Kaczmarski: Phase diagram of silicon from atomic simulations. [2017. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 12.)
  6. Szilícium (Si). builder.hu. [2013. február 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 2.)
  7. Dr. Tihanyi László: Szilícium. drtihanyi.hu. [2013. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 2.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Silicon
A Wikimédia Commons tartalmaz Szilícium témájú médiaállományokat.
  • The Periodic Table of Videos (angol nyelven). University of Nottingham. (Hozzáférés: 2013. április 2.)
  • Silicon (angol nyelven). Mineral.Galleries.com. [2013. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 2.)

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]