Nagybozinta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Turokaci (vitalap | szerkesztései) 2021. február 12., 03:25-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Nevezetességek)
Nagybozinta (Bozânta Mare)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeMáramaros
Rangfalu
KözségközpontMiszmogyorós
Irányítószám437347
SIRUTA-kód106498
Népesség
Népesség566 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság1
Földrajzi adatok
Tszf. magasság159 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 38′ 23″, k. h. 23° 26′ 30″Koordináták: é. sz. 47° 38′ 23″, k. h. 23° 26′ 30″
SablonWikidataSegítség

Nagybozinta falu Romániában, Máramaros megyében.

Fekvése

Máramaros megye nyugati részén, Misztótfalutól délre, a Lápos folyó jobb partján, a Szamos folyó és a Lápos torkolatának közelében fekvő település.

Nevének eredete

A település neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással.

Története

Nagybozinta nevét a korabeli oklevelek 1405-ben említik először Bozincha néven, 1410-ben Buzytha, 1475-ben Bozontha alakban írták.

1410-ben Zsigmond király a Zólyomi család tagjainak, Albisi Márton fia: Dávid volt zólyomi ispánnak adta királyi adományként.

1551-ben Kisvárday György is királyi adományt kapott a településre.

1500-as évek végén a nagybányai uradalomhoz tartozott, s ezzel 1592-ben a szatmári vár-hoz.

1520-ban Zólyomi Dávid fiát, Jánost és Zólyomi Miklós fiait Lászlót, Györgyöt és Ferencet iktatták be II. Lajos király parancsára új adomány címén Bozinta birtokába.

A XVIII. század végén a Peley család a tulajdonosa.

A XX. század elején nagyobb birtokosa nem volt. Neve 1908-ig Kisbozita volt.

A trianoni békeszerződés előtt a település Szatmár vármegyéhez tartozott.

Nevezetességek

  • Görögkatolikus templom – 1887-ben épült.

Források

  • Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  
  • Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a XV. század elejéig ISBN 978-963-7220-63-0

Jegyzetek