Lápi póc
 | ||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||
Sebezhető       IUCN2.3 | ||||||||||||||||||||||||
| Magyarországon fokozottan védett Természetvédelmi érték: 250 000 Ft [1] | ||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
| Umbra krameri (Walbaum, 1792) | ||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||
|
| ||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lápi póc témájú kategóriát. |
A lápi póc (Umbra krameri) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a csukaalakúak (Esociformes) rendjébe, a pócfélék (Umbridae) családjába tartozó védett faj. Az euroszibériai fajkomplexum termofil csoportjának a Duna vízrendszeréhez tartozó reliktum, endemikus faja, elterjedésének fő területét a Kárpát-medence alkotja.
A póchalakra jellemzően kis termetű ragadozó hal, melynek egyedüli európai képviselője ez az aránylag rövid életű négy évnél tovább csak ritkán élő Magyarországon fokozottan védett faj. Állományának jelentős csökkenését a mocsarak lecsapolása és újabban a természetes ellenségeként megjelenő ragadozó amurgéb is fenyegeti.
Elnevezései
- Népies elnevezései: békahal, bobálik, bobály, ebhal, ebihal, kiskutyahal, kutyahal, peczehal, petehal, pócz, póczhal, ribahal, rucahal
- Más nyelveken: angolul: European mudminnow, csehül: Tmavec hnëdy, Blatnâk tmavy németül: Europäischer Hundsfisch, Ungarischer Hundsfisch, franciául: poisson-chien, lengyelül: Muławka bałkańska, horvátul: Crnka, ukránul: Собача риба, szlovákul: Blatniak tmavý.
Morfológia
Kistermetű hal, teste kismértékben nyújtott, enyhén zömök, oldalról lapított. Általában 5 centiméter hosszú, de akár 17 centiméteresre is megnőhet. Feje közepes méretű, orra rövid, az orr hossza nagyjából megegyezik a szem átmérőjével. Szája félig felső állású, a szájhasíték enyhén felfelé irányul, a felső állkapocs vége a szem alá ér. A fogazata apró fogacskákból álló kefefogazat, mely bevonja a köztes állcsontot (praemaxillare), a fogcsontot (dentale), az ekecsontot (vomer) és a szájpadcsontot (palatinum).[1]
Hátúszója a test hátsó részén helyezkedik el, alatta található a has és az alsó (farok alatti, anális) úszó, a farokúszója a hazai fajok többségétől eltérően szabályosan lekerekített. A hátúszót 3-4 kemény és 12-13 lágy sugár alkotja, a sugarak hossza hátrafelé haladva nem csökken. A kemény és lágy sugarak száma a mellúszóban 1 és 1-2, a hasúszóban 1 és 5, az alsó úszóban 2 és 5-6. A farokúszót 16 lágy sugár alkotja.[1][2]
Kerek simaszélű (cycloid) típusú rugalmas (elasmoid) pikkelyei nagyok, melyek a fejtetőre, az arctájékra és a kopoltyúfedőre is kiterjednek. Oldalvonala nincs, de helyén világosabb, aranyszínű sáv húzódik, mely mentén a pikkelyek száma 30-35. Testének alapszíne vörösesbarna, a fejen és a testen szabálytalanul elszórt fekete foltokkal. Alsó állkapcsa és úszói világosabbak, a hátúszó és a farokúszó tövén sötét foltsor húzódik. A törzsmagasság és törzshossz %-os aránya (Pi): 27, a fej- és törzshosszé (Ci): 27, a faroknyél magasságának és a törzshossznak (Fi) pedig: 13-15. A kopoltyútüskék száma 9.[1][2][3]
Azonosítása határozóképlettel
Az alábbi táblázat a lápi póc határozóképletét tartalmazza.[4]
| latin név | magyar név | pikkelyképlet | garatfogképlet | úszósugár hátúszó | úszósugár farok alatti |
|---|---|---|---|---|---|
| Umbra krameri, | Lápi póc | 30-35 | --- | III-IV/12-13 | II-III/5-6 |
Hasonló fajok
A póchalakra jellemzően kis termetű és jellegzetes küllemű hal, és egyedüli európai képviselője a családnak ezért csak a nagyon felületes szemlélő tévesztheti össze valamely másik fajjal. Esetlegesen a réti csík hasonlóan barnás színezetű és lekerekített farokúszójú miatt jöhet szóba, de sokkal nyúlánkabb, és alsó állású szája körül bajuszszálakat visel. Az olykor ugyancsak barnás színű csukaivadékkal vagy az amurgébbel lehet összetéveszteni, de az előbbinek az orra hosszú és hegyes, farokúszója villás, az utóbbinak meg két hátúszója van.[2]
Elterjedés
A lápi póc a nagy folyószabályozások (19. század) előtt általánosan elterjedt volt elsősorban az Alföldön és a Kisalföldön. Korábbi állomány nagyságát jól jellemzi Herman Ottó A magyar halászat (1887) című könyvében:
„Húsát a Szernyevidék szegénysége szükségből eszi. Az Ecsedi-láp környékének népe mérgesnek tartja, az előbbi helyen sertést és rucát is hizlalnak vele, mert rengeteg számmal van, és én láttam Dercen táján öblös csíkkast, mely tömve volt e kis rablóval…”
Vutskits György szerint a lápi pócot Marcaliban 20 évvel korábban még árulták a piacon. Csak a szegény nép vásárolta, máshol trágyázásra és hizlalásra használták. A következőket írja erről 1901.-ben:
„Hazánkon kívül Európának aránylag kevés helyéről ismerik. Kimutatták az alsó-ausztriai Moosbrunn mellett, Szerbiában Negotin közelében és Odessza környékén Oroszországban. ”
A folyó szabályozások, illetve a mocsarak lecsapolását követően a lápi póc megritkult erről így vélekedett:
„Magyarországon a Fertő lápos helyein, Budapest mellett az Ördög-árokban, a Zala vizében, Zala-Tapolca környékén, Tihanyban, a bihari Sárrétben, a Bodrogközben, nevezetesen az Ecsedi-láp és a Szernye-mocsár világában él, Petényi, Heckel és Kner, dr. Chyzer és Herman Ottó kutatásai szerint. Nekem sikerült újabban megtalálni a keszthelyi Kis-Balatonban és a somogymegyei „Nagyberekben”, a Lengyeltóti melletti Tatárvár hegyközség és Buzsák község között lévő turfás területen … Medic e fajra 1896.-ban a Duna kiöntéseiben, Zimony táján akadt rá …”
– Vutskits György[3]
.
A jelenlegi elterjedési terület a Duna mentén a Duna-deltáig húzódik és magába foglalja a Prut, illetve más, kisebb romániai folyók alsó szakaszának vízgyűjtő területét, továbbá előfordul a Dnyeszter alsó szakasza mentén is. A Duna-delta, a Prut és a Dnyeszter vízgyűjtőjén élő állományt Kux és Libosvársky (1957) külön alfajként, Umbra krameri pavlovi néven írta le néhány morfológiai bélyeg, illetve a hosszabb maximális életkor alapján.[6]
Előfordulása Magyarországon
- Duna (Ráckeve), Dunavölgyi-főcsatorna, gödi tőzegfejtő, Hansági-főcsatorna, Öreg-Duna (szigetközi mellékágak), Rábca, Sződi-patak, Veresegyházi-tó, Illés-tó (Szada)
- Balatonedericsi-séd, Csákvári-rét, Jamai-patak, Kiskomáromi vízfolyás, Ordacsehi-berek, Zala
- Dráva (holtágak és Őrtilosnál a főmeder), Kerka, Mura (holtág, Letenyénél a főmeder)
- Ágasegyházi-rét, Dong-éri-főcsatorna, Égerláp (Ócsa), Kis- és Nagy-Csukás-tó (Kiskőrös), Kolon-tó (Izsák), Kondor-tó (Fülöpháza), Kurjantó-tó (Fülöpszállás), Orgoványi-rét, tőzegbányató (Ásotthalom), Tőzeges (Szank), Vörös-mocsár (Császártöltés)
- Almási-patak (Tóalmás), Bodrog (főmeder és holtágak), Bódva (égerláp), Csaronda, Farmosi-tavak, Gőgő-Szenke patak (Jánkmajtis, Nagyszekeres), Hajta, Hejő, Keleti-főcsatorna, Szamos (holtág), Takta (Tiszaluc, Tarcal), Tápió, Tisza (holtágak), Tiszadobi-ártér Természetvédelmi Terület, Tiszakarádi-főcsatorna
- Berettyó, Ér, Fekete-Körös, Kutas-főcsatorna, Pocsaji-láp
- Kis-Balaton, Tisza-tó, Egyek-pusztakócsi-mocsarak
- egyéb sekély állóvizek, sík- és dombvidéki csatornák, vízfolyások
A felsorolt helyeken kívül a lápi pócnak van néhány zárt előfordulási helye is. Az akvaristák telepítéseinek köszönhetően már a múlt században előfordult Ausztriában, Németországban és Oroszországban. Az utóbbi időkben a lengyelországi Pogórze tógazdaság Felső-Szilézia és a Mazuri-tavak vidékén, továbbá Németországban a Peitz környéki tőzeges tavaknál találtak lápi póc állományt. A Fertő–Hanság Nemzeti Park Igazgatóság és az ausztriai Donau-Auen Nemzeti Park a Fertőzug (Mosontarcsa) területén folytat visszatelepítési programot a lápi póccal.[2][7]
Élőhely
A lápi póc a hűvös, tiszta vizű mocsarakban, tőzeggödrökben, lápokon, növényzettel sűrűn benőtt alföldi tavakban fordul elő, kifejezetten kedveli a mocsarakban húzódó, keskeny csatornák növényzettel borított oldalát. Botta István 1981-ben a lápi pócok szezonális vándorlását figyelte meg állóvizek és a kisebb vízfolyások között, amit a fajnak a vízhőmérséklet ingadozással szembeni rendkívüli érzékenységével indokolt. Megfigyelései szerint egyedei az adott időszakban kiegyenlítettebb hőháztartású helyet választotta élőhelyül.[2][8]
Életmód
A lápi póc rövid életű és gyors fejlődésű halfaj. Első életévében testhossza elérheti a 4-5 centiméteres hosszúságot. Az ivarérettséget korán már kétéves korában eléri. Harmadik életévében a legfeljebb tíz centiméteres maximális hosszúságra is megnőhet, de négy évnél tovább nem él.[9]
Ragadozóhal, a fiatalabbak zooplanktonnal, az idősebbek férgekkel, bolharákokkal, rovarlárvákkal, illetve alkalomszerűen apró halivadékokkal táplálkoznak. Ez utóbbiról írta Herman Ottó A magyar halászat (1887) című könyvében:
„… de kitűnik itt rabló természete is, mely egészen csukaszerű; nemcsak a vele egy tartóban élő más fajbeli, nálánál kisebb halakat nyeldesi, hanem ráveti magát saját, apróbb véreire is; sőt nálam megtörtént, hogy az egyik akkora vérrokont kapott be, hogy nem bírta lenyelni s így belefult a falatba…”
– Herman Ottó[5]
A rejtőzködő életmód folytatását és a lesből történő támadást segíti elő a lápi póc testszíne. Vadászata közben a kiszemelt áldozattal egy irányban helyezkedik el, megcélozza és mellúszójának csavaros mozgatásával úgyszólván észrevehetetlenül közelíti meg zsákmányát majd hirtelen ráveti magát.[3]
Úszóinak sajátos a felépítése – azok sugarait külön-külön tudja mozgatni. Olyan, mint egy hajócsavar fejjel felfelé, vagy lefelé, 75 foknyi szögben, tehát csaknem függélyesen is lebeg a vízben, miközben csak mellúszója mozog lassan és hátúszójának utolsó sugarai végeznek rezgő, hullámzó mozgást. Johann Jakob Heckel és Rudolf Kner megfigyelése szerint melyet a Fertő-tó és a Balaton körüli lápos és mocsaras területen végeztek, a réti csík, a kárász és a kölönte társaságában él. Ugyanazon a helyen egyszerre legfeljebb 5-6 található elsősorban a mélyebb helyeken tiszta víz alatt tartózkodik. Úszás közben mell- és a hasúszóját felváltva használja, mint a kutya a lábát, amikor szalad.[3]
A mocsári életmódot segíti elő a kiegészítő légzőszervvé alakult úszóhólyagja, amely sima falú és hajszálerekkel sűrűn behálózott, ezek falán keresztül történik a gázcsere. Ennek köszönhetően az élőhelyén fellépő oxigénhiányos időszakokban a szükséges oxigént a légkörből, szájon keresztül is pótolni tudja. Ugyanakkor megfelelő oxigén ellátottság esetén teljes igényét ki tudja elégíteni az úszóhólyag használata nélkül is.[1][9]
Újratelepítések
A lápi póc állomány gyérülését elsősorban életterének szűkülése okozta, de az is igaz, hogy korábban nem volt igazi természetes ellensége. Az Európában gyors ütemben terjedő halfaj a távol-keleti eredetű amurgéb megjelent élőhelyein és nagyfokú állománypusztítást végez több faj mellett a lápi póc állományokban is.[10]
A gyérülés ellensúlyozására egyes élőhelyein telepítik. Az újratelepítések egyik alapfeltétele, hogy a kutatók nagy mennyiségben is tudják mesterséges körülmények között szaporítani a telepíteni kívánt fajt. A lápi póc esetében nagy mennyiségű ivadékot a világon elsőként a Szent István Egyetemen sikerült előállítani és ez által lehetővé vált a rendszeres jellegű állományfrissítésük.[11]
A meglévő élőhelyei mellett a Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszéke új élőhely kialakításával is segíti a faj fennmaradását és ennek keretében 2010.-ben a Pest megyében Szada melletti Illés-tóba helyeztek ki ivadékokat.[12]
- Lápi póc telepítés a YouTubeon:[2]
Szaporodás
Ívási időszaka április-májusban van. Az ivarérett példányok színezete élénkebbé válik, a párosan ívó halak az előre kialakított fészekbe 12-18 oC vízhőmérsékletnél 5-8 szemenként mintegy 100-200 db 2 mm átmérőjű ikrát raknak le. Az ikrás a fészket egészen a lárvák kikeléséig őrzi. Az ikra keléséhez 22 oC-on 7 nap, 12-16 oC-on 10 nap szükséges. A kikelő lárvák 5–6 mm hosszúak. A teljesen kifejlődött úszókkal rendelkező ivadék 4-5 hetes és 14 mm hosszúságú.[1][9]
Természetvédelmi státusz
Érzékeny a környezeti változásokra és a Duna 1992-es elterelésekor több százezer lápi póc pusztult el a Szigetközben. Osztrák természetvédők 2003. októberében a Fertőzugban demonstrációs jelleggel 100 példány szabadon engedésével igyekeztek javítani a faj helyzetén.[9]
- Magyarországon fokozottan védett (lásd. A védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V.9.) KöM rendelet 4. sz. melléklete szerint az természetvédelmi értéke 250 000 Ft.[13]
- Szerepel az IUCN (International Union for Conservation on Nature and Natural Resources – Nemzetközi Természetvédelmi Unió) Vörös Listáján, mint sebezhető (VU – vulnerable) faj. A VU kategóriába történő besorolás indoka A2c, amely azt jelenti, hogy az állomány csökkenés (A) legalább 20%-os lesz előreláthatólag vagy feltételezetten a következő 10 év vagy 3 generáció élettartama alatt (2) az elfoglalt terület, az előfordulási ráta és/vagy az élőhely minőségének romlása (c) miatt.[14]
- Szerepel az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X.8.) Korm. rendelet 2.A) számú mellékletében, mely alapján élőhelyei védettek a faj megőrzése érdekében.[15]
Források
- ↑ a b c d e Dr. Györe Károly: Magyarország természetesvízi halai - Lápi póc - Umbra krameri Walbaum, 1792. HAKI Halászati és Öntözési Kutatóintézet, 1995 [2011. szeptember 16-i dátummal az póc eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 23.)
- ↑ a b c d e 59. Lápi póc – Umbra krameri Walbaum, 1792. Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2010. május 23.)
- ↑ a b c d e A csukáról - érdekesen. horgaszklub.eu. [2010. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 23.)
- ↑ Speciális határozóbélyegek. munkacsyhegyula.uw.hu. (Hozzáférés: 2009. november 6.)
- ↑ a b Herman Ottó: A magyar halászat könyve. Budapest A K. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT, 1887 (Hozzáférés: 2010. május 23.)
- ↑ Josef Wanzenböck: Current knowledge on the European mudminnow, Umbra krameri WALBAUM, 1792 (angol nyelven). Naturhistorisches Museum Wien, 1995. november 1. (Hozzáférés: 2010. május 23.)
- ↑ Mikics Péter: A lápi póc (Umbra krameri). zoldjatszohaz.hu Tudástár. [2010. március 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 23.)
- ↑ Bota, István. A hazai halakról. Mezőgazd. Kvk Budapest (1985). ISBN 963-231-978-8
- ↑ a b c d Lápok ritka hala. Sulinet. [2011. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 23.)
- ↑ Harka Ákos, Sallai Zoltán, Ján Cosco: Az amurgéb (Perrcottus glenii) terjedése a Tisza vízrendszerében. nimfea.hu. (Hozzáférés: 2010. június 13.)
- ↑ Megmentik a Lápi pócot. horgaszok.hu, 2010. június 9. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 19.)
- ↑ Farkas Csaba. „Lápi pócot a szabad vizekbe!”, Népszabadság, 2010. június 1.
- ↑ 13/2001. (V.9.) KöM rendelet 4. sz. melléklete. complex.hu. (Hozzáférés: 2012. október 1.)
- ↑ Umbra krameri. iucnredlist.org. (Hozzáférés: 2019. október 27.)
- ↑ 275/2004. (X.8.) Korm. rendelet 2.A) számú melléklete. complex.hu. (Hozzáférés: 2010. május 24.)
További információk
- lápi póc Umbra krameri Walbaum, 1792. terra.hu. (Hozzáférés: 2010. május 24.)
- Lápi póc (Umbra krameri). vedettfajok.hu. (Hozzáférés: 2010. május 24.)[halott link]
- Beszámoló a Halfaunisztikai Munkacsoport végzett munkájáról. nimfea.hu. (Hozzáférés: 2010. május 24.)
Internetes leírások a lápi pócról
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. január 4.)
- A faj adatlapja a FishBase oldalán. FishBase. (Hozzáférés: 2011. január 4.)
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2011. január 4.)
- European Mud-minnow Umbra krameri Walbaum, 1792 (angol nyelven). biolib.cz. (Hozzáférés: 2010. június 13.)
- Umbra krameri Walbaum, 1792 — Overview (angol nyelven). Encyclopedia of Life. (Hozzáférés: 2011. december 29.)
- Umbra krameri Walbaum, 1792 (angol nyelven). uBio. (Hozzáférés: 2011. december 29.)
Irodalom
- Pintér, Károly. Magyarország Halai. Akadémiai Kiadó (2002). ISBN 9789630578318
- Dr. Györe, Károly. Magyarország Természetesvízi Halai. Környezetgazdálkodási Intézet TOI Környezetvédelmi Tájékoztató Szolgálat (1995)
- Pintér, Károly. Horgászati alapismeretek. Agroinform (2000)
