Csukaalakúak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Csukaalakúak
Evolúciós időszak: Késő kréta - jelen
Csuka (Esox lucius)
Csuka (Esox lucius)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Protacanthopterygii
Rend: Csukaalakúak (Esociformes)
(Nelson 1994)
Szinonimák
  • Esocoidei
Családok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Csukaalakúak témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csukaalakúak témájú kategóriát.

A csukaalakúak (Esociformes) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályába és a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába tartozó rend.

Rendszertani besorolásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csukaalakúak, két sugarasúszójú halcsaládot összefogó rend. A rendbe 13 élő faj tartozik.

Ez a rend, igen szoros rokonságban áll, a lazacalakúak (Salmoniformes) rendjével. Mindketten a Protacanthopterygii öregrend tagjai. A két rend annyira közel áll egymáshoz, hogy egyes rendszerező, a csukaalakúakat a lazacalakúak rendjébe helyezné át. Ez első csukaalakúak, a középső kréta korszakban jelentek meg, a valódi csontoshalak (Euteleostei) korai evolúciós szétterjedésének eredményeként. Manapság, az ebbe a rendbe tartozó halak, csakis az északi félgömb, vagyis Észak-Amerika és Észak-Eurázsia édesvizeiben maradtak fent.

Csukafélék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csukafélék, lesből támadó ragadozó halak. Hosszú, egyenes és izmos testük, elől megnyúlt pofában, hátul pedig villás farokúszóban végződik. Hátúszójuk és farok alatti úszóik, a testen hátul helyezkednek el. Ha zsákmányt érzékelnek villámgyorsan előúsznak rejtekhelyükről. Miután éles fogaikkal átszúrták áldozataikat, a csukák visszatérnek rejtekhelyükre, ahol addig forgatják a zsákmányt, ameddig fejjel előre lenyelhetik.

A családot anatómiailag a következők jellemzik: cápaszerű állkapcsi fogak, a mellúszók és vállcsont közti mesocoracoid csont jelenléte, a zsírúszó hiánya, a szaporodási időszakban a dudorok és a végbél egy része (pyloric cecae).

A csukafélék családjának két ismertebb faja, a csuka (Esox lucius), amely akár 150 centiméteresre is megnőhet, és igen kedvelt a sporthorgászok körében; a másik pedig, a muskellunge (Esox masquinongy), amely az előbbi fajnál, nagyobbra is megnőhet.

Pócfélék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pócfélék sokkal kisebbek, mint a csukák, nem nagyobbak 20 centiméternél. Habár kisméretűek, sikeres lesből támadó ragadozó halak. A part menti vizek növényzetében elrejtőzve kisebb gerinctelenekre csapnak le. Az észak-amerikai póchalak (Umbra) három faja közül az amerikai póc (Umbra limi) képes, persze kismértékben, oxigént felvenni a levegőből. A pócfajok az észak-amerikai kontinens atlanti-óceáni, oxigénben szegény mocsaras vidékein élnek, mint például a Mississippi mocsárvidékein. Európában azokra a helyekre telepítették be sikeresen ezeket a fajokat, amelyek teljesítik az őshazájukban lévő életfeltételeket.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rendbe az alábbi 2 család tartozik.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Esociformes című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]