„Sajóudvarhely” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a Bot: következő hozzáadása: en:Şieu-Odorhei |
||
58. sor: | 58. sor: | ||
{{DEFAULTSORT:Sajoudvarhely}} |
{{DEFAULTSORT:Sajoudvarhely}} |
||
[[en:Şieu-Odorhei]] |
|||
[[eo:Şieu-Odorhei]] |
[[eo:Şieu-Odorhei]] |
||
[[it:Şieu-Odorhei]] |
[[it:Şieu-Odorhei]] |
A lap 2010. január 7., 15:24-kori változata
Sajóudvarhely (Şieu-Odorhei) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Megye | Beszterce-Naszód |
Község | Sajóudvarhely |
Rang | községközpont |
Polgármester | Viorel Chirlejan (PSD) |
Irányítószám | 427305 |
SIRUTA-kód | 34789 |
Népesség | |
Népesség | 742 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 72 |
Népsűrűség | 14,5 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Terület | 51,16 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 09′ 11″, k. h. 24° 17′ 29″Koordináták: é. sz. 47° 09′ 11″, k. h. 24° 17′ 29″ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sajóudvarhely témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Sajóudvarhely (románul Şieu-Odorhei, németül Dienesdorf, szász nyelvjárásban Dînesdref): falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében, Bethlentől 9 km-re délkeletre, a Sajó bal partján fekszik.
Története
1263-ban Drauchvduarhel, 1329-ben Uduorhel, 1345-ban Dyenuswduarhely ('Dénesudvarhely' – ebből való a német név) alakban említették. Belső-Szolnok, 1876-tól Szolnok-Doboka vármegyéhez tartozott. Eredetileg magyar falu volt, a 16. században unitárius egyházközséggel. Az 1640-es évekre az akkor már református gyülekezet megfogyatkozott és filiaként Somkerékhez csatolták. 1700 körül románok is lakták, mert akkor görög katolikus egyháza alakult. 1713-ban mindössze 17 jobbágy és 5 zsellér lakta, 1766-ban azonban már ismét református anyaegyház, 62 férfivel és 54 asszonnyal.
A francia forradalom után telepedett le itt a Desbordes család és szőlőtermesztéssel kezdtek foglalkozni. Az 1930-as, 1940-es években a faluban malom, téglagyár, olajüzem és gyapjúfésülő működött, melyek a Fodor család birtokában voltak. 1946-ban az egyetlen, 1944 után a faluban maradt magyar birtokos, ifj. Fodor Vilmos vezette be a villanyvilágítást.
Népessége
- 1850-ben 808 lakosából 576 volt román, 113 magyar, 80 zsidó és 36 cigány nemzetiségű; 584 görög katolikus, 133 református, 80 zsidó és 11 római katolikus vallású.
- 1900-ben 846 lakosából 657 volt román és 183 magyar anyanyelvű; 649 görög katolikus, 114 református, 51 zsidó, 48 ortodox és 25 római katolikus vallású.
- 2002-ben 748 lakosából 658 volt román és 72 magyar nemzetiségű; 581 ortodox, 67 református, 65 görög katolikus, 20 pünkösdista és 7 római katolikus vallású.
Látnivalók
- Református templomát a Becsegergely nemzetség építtette román stílusban a 13. században, először 1407-ben említették. Szentélye egyenes záródású. Ablakai a gótika jegyeit viselik magukon. 1860-ban felújították, ekkor készítették kék famennyezetét és a szentély dongaboltozatát. Az északi oldalon, egy befalazott kapu timpanonjában látható az a templom építésével egyidős, román stílusú dombormű, amelyet a legkorábbi fennmaradt középkori plasztikai emléknek tekinthetünk Erdélyben. Szent György vagy Szent Mihály küzdelmét ábrázolja a sárkánnyal, egyedülálló azonban, hogy a szentet egy másik figura segíti.
- Desbordes-udvarház.
- A volt Klebelsberg-udvarházat 1886-ban az Appel család alakíttatta át nyárilakká.
Híres emberek
- Itt született 1914-ben Nagy Ödön néprajzkutató, református lelkész.
- Itt született 1931-ben Moldován Stefánia operaénekes.
- Itt született 1943-ban Moldován Domokos film- és operarendező, néprajzkutató.
Források
- Hints Miklós: Az erdélyi Sajó völgye nyolc településének helynevei. Bp., 1991
- Bak Áron: Mit ábrázol a sajóudvarhelyi dombormű? Székelyföld, 2000/1
- Vetési László: Egy udvarház utolsó asszonya. Fodor Erzsébetnél Sajóudvarhelyen. Ne csüggedj el, kicsiny sereg! Kolozsvár, 2002