A Formula–1 története

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Események
1894 Első verseny Franciaországban
1906 Első nagydíj Franciaországban; nyertese Szisz Ferenc, a Renault magyar származású versenyzője.
1921 Első olasz nagydíj
1922 A 2 literes határ bevezetése az első nemzetközileg érvényes szabály
1925 Első belga nagydíj
1926 Lökettérfogat csökkentése 1,5 literre. Első Brit és német nagydíj
1928 Nincs felső lökettérfogat-határ
1929 Első monacói nagydíj
1934 Kocsik megengedett legnagyobb súlya 750 kg
1934-39 A Mercedes-Benz és az Auto Union dominál
1938 Dick Seaman megnyeri a német nagydíjat
1945 Háború utáni első verseny
1946 Nemzetközi irányító testületek FIA (Fédération International de I'Automobile) néven egyesülnek
1947 Újraélesztések évében az Alfa Romeo dominál
1948 Bevezetik az új Formula 1-et: sűrítővel (kompresszorral) 1,5 liter, anélkül 4,5 liter a felső határ. Megjelenik a Maserati és az új Ferrari márka. Achille Varzi meghal a svájci nagydíjon. Sikerei ellenére az Alfa gazdasági okokból kiszáll.
1949 Juan Manuel Fangio európai debütálása. Bemutatják a balsorsra ítélt BRM V16-os kocsit.

1950-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Események
1950 Első FIA egyéni világbajnokság – hat európai Grand Prix plusz Indy500. Az Alfa Fangióval, Giuseppe Farinával és Luigi Fagiolival visszatér és uralja a bajnokságot. Fangio előtt Farina szerzi meg a trófeát.
1951 Az Alfa dominál, de a Ferrari és José Froilán González áttörést hajt végre a brit nagydíjon. Az utolsó futamon Fangio (Alfa) megszerzi a címet Alberto Ascari (Ferrari) elől. A BRM és a Girling bemutatja a tárcsafékeket.
1952 Az Alfa visszavonulása után a világbajnokságot a 2 literes, sűrítő nélküli kocsiknak rendezik. A Ferrari dominál, Ascari könnyen győz.
1953 Ismét Ascari és a Ferrari a bajnok. Mike Hawthorn (Ferrari) és Fangio (Maserati) legendás párbaja Reimsben 1923 óta az első brit győzelmet eredményezi.
1954 Bevezetik a 2,5 literes, sűrítő nélküli Formula 1-et, ami visszacsábítja a Mercedest. Fangio másodszor is világbajnok. Az évet a Maseratival kezdte, és a Mercedesszel fejezte be.
1955 Stirling Moss is beáll a Mercedeshez, Fangio harmadszor is világbajnok. Ascari Monzában sportkocsibaleset áldozata lesz. Tony Brooks és a Connaught megszerzi az 1924-es syracuse-i futam óta első tiszta brit Grand Prix győzelmet. A Le Mans-i tragédia miatt három futam elmarad (Német, Francia, svájci nagydíj - utóbbi országban be is tiltják a gyorsasági autóversenyeket), a Mercedes pedig év végén kiszáll.
1956 Fangio a Lancia–Ferrarival negyedszer is világbajnok. Erősödik a brit konkurencia: Stirling Moss és Peter Collins is futamelsőséghez jut.
1957 Fangio a Maseratihoz szerződik, és megszerzi ötödik világbajnoki címét. Négy futamgyőzelme során nagyot csatázott többek között a Nürburgringen is Collinsszal és Hawthornnal. Moss átáll a Vanwallhoz, és megnyeri a Brit (Brooksszal), a Pescarai és az olasz nagydíjat is.
1958 Megszűnik a futam közbeni versenyzőváltás. Hawthorn (Ferrari) egyetlen franciaországi Grand Prix-győzelemmel az első brit világbajnok. Életét veszti Collins, Stuart Lewis-Evans és Luigi Musso, valamint közúti balesetben a gyászoló Hawthorn is. Fangio visszavonul, Moss a Cooperrel megszerzi a farmotoros kocsik első Grand Prix-győzelmét. A Vanwall az első világbajnok konstruktőr.
1959 A farmotoros kocsik átveszik az uralmat. Jack Brabham, a Cooper gyári pilótája világbajnok, Moss egyénileg nevezett Cooperje lerobban. A Vanwall kiszállása és a Ferrari küzdelmei miatt a Cooper nyeri a konstruktőr-világkupát. Debütál a Lotus. Bruce McLaren az USA nagydíjat 22 évesen nyeri meg, ezzel egészen 2003-ig a legfiatalabb GP-győztesnek számít.

1960-as évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Események
1960 Új pontrendszer: eltörlik a leggyorsabb körét járó bónuszpontot, viszont jár 1 pont a hatodik helyezésért. Ismét Brabham és a Cooper a bajnok, a Lotus megszerzi első Grand Prix-elsőségét. A Ferrari nyeri az olasz nagydíjat, melyet a britek a zötyögős döntött szakasz miatt bojkottálnak. Az Indy500 utoljára szerepel a világbajnokságban.
1961 A Formula–1 előírja az 1,5 literes sűrítő nélküli kocsik használatát. Ferrari és a V6-os Dino dominál. Phil Hill az USA első világbajnoka, de csapattársa Wolfgang von Trips Monzában meghal. A Lotus begyűjti a morzsákat: Moss Németországban, Innes Ireland az USA-ban győz.
1962 Ismét a britek uralják a mezőnyt a Climaxszal és a BRM V8-asával. Az új sztárok a világbajnok Graham Hill (BRM) és Jim Clark (Lotus). Moss balesete Goodwoodban kettétöri a pályafutását. A héjszerkezetű Lotus 25 forradalmasítja a sportágat. Monacóban Bruce McLaren a róla elnevezett kocsiban győz.
1963 Hét Grand Prix-ből hetet Clark és a Lotus nyer meg. A britek tarolnak: Graham Hill és a BRM kétszer, a volt motorkerékpár világbajnok John Surtees és a Ferrari egyszer győz.
1964 Folytatódik a britek dominanciája. A mexikói döntőben hármas csata dúl Surtees (Ferrari), Hill (BRM) és Clark (Lotus) között. John Surtees lesz a világbajnok.
1965 A Lotus és Clark másodszor is világbajnok. Clark tíz futamból hatszor győz, Jackie Stewart megszerzi első olaszországi győzelmét a későbbi huszonhétből, míg a Honda és a Goodyear Mexikóban Richie Ginther révén először lesz futamelső.
1966 A 3 literes formula döcögős bemutatkozása. Jack Brabham és a Brabham-Repco lesz a világbajnok.
1967 Denny Hulme megszerzi a Brabham egymás utáni második világbajnoki címét. Monacóban életét veszti Lorenzo Bandini (Ferrari). Clark Lotusában Zandvoortban győzelemmel debütál minden idők legsikeresebb Formula–1-es motorja, a Ford DFV.
1968 A veszteséglista: Jim Clark, Ludovico Scarfiotti, Mike Spence és Jo Schlesser. Clark megmagyarázhatatlan balesetet szenved egy hockenheimi Formula–2-es futamon. Graham Hill az első DFV-motoros győzelemmel helyreállítja a Lotus harci kedvét. A szárnyak és az aerodinamika egyre nagyobb jelentőségre tett szert. A Gold Leaf Lotusszal beköszönt a szponzorok kora.
1969 Jackie Stewart, a Tyrrell által benevezett Matrák és a DFV-k dominálnak: megnyernek hat Grand Prix-t, valamint az egyéni-és a konstruktőrök világbajnokságát is.

1970-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Események
1970 Jochen Rindt lesz az első posztumusz világbajnok, miután az olasz nagydíj előtt az edzésen életét vesztette. Bruce McLaren meghal CanAm-kocsija tesztelése közben. A tragikus szezon harmadik áldozata Piers Courage. Jack Brabham visszavonul, és bemutatkoznak a Tyrrell saját építésű kocsijai.
1971 Jackie Stewart második világbajnokságával megszerzi a Tyrrell első konstruktőr-világbajnoki címét. Pedro Rodríguez és Jo Siffert életét veszti.
1972 Emerson Fittipaldi és a Lotus öt futamgyőzelemmel világbajnok lesz. Betegsége után Stewart csak második. Jo Bonnier Le Mansban halálos balesetet szenved.
1973 Stewart eldönti, hogy visszavonul, de előbb még harmadszor is megszerzi a világbajnoki címet. Futamelsőségei száma öttel nő, így 27 Grand Prix-győzelmével megjavítja Fangio 24-es rekordját. Csapattársa, François Cevert életét veszti az amerikai nagydíj edzésén.
1974 Emerson Fittipaldi átigazol a McLarenhez, majd világbajnok lesz. Peter Revson a dél-afrikai nagydíjon karambolozik az edzésen, és belehal sérüléseibe.
1975 Niki Lauda először világbajnok az egyre erősödő Ferrarival. Mark Donouhue nem éli túl az ausztriai balesetét. James Hunt és a Hesketh megnyeri a holland nagydíjat. Graham Hill és védence, Tony Brise meghal egy kisrepülőgépes balesetben.
1976 James Hunt az eső áztatta japán fináléban világbajnok lesz a McLarennel. Csaknem halálos nürburgringi balesete ellenére Lauda mindvégig versenyben van a címért.
1977 Niki Lauda és a Ferrari az első, de az osztrák pilóta 1978-ban a Brabhamhez szerződik. A Renault az RS01-gyel bemutatja az 1,5 literes turbófeltöltős motorokat, a Lotus 78-cal pedig megjelennek a légpárnás kocsik. Tom Pryce életét veszti a dél-afrikai nagydíj borzalmas balesetében.
1978 Miután a Lotus végig uralta a mezőnyt, Mario Andretti világbajnok lesz. Csapattársa, Ronnie Peterson belehal az olasz nagydíj rajtjánál történt balesete szövődményeibe. A Brabham-féle „propellerkocsi” megnyeri a svéd nagydíjat, majd eltiltják a további futamoktól.
1979 A légpárna elterjedt, a Ferrari visszatért. Jody Scheckter csapattársa, Gilles Villeneuve előtt szerzi meg a világbajnoki címet. Clay Regazzoni Silverstone-ban meghozza a Williams első futamgyőzelmét, melyhez Alan Jones még négyet tesz hozzá. Jean-Pierre Jabouille és a Renault megszerzi a turbófeltöltős kocsik első futamelsőségét. Lauda időlegesen, Hunt végleg visszavonul.

1980-as évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Események
1980 A Ferrari nem tudta megismételni egy évvel korábbi sikereit, csak 8 pontot szerzett az 1979-es 113-hoz képest. Az idényt a Williams uralta, az egyéni világbajnoki címet Alan Jones nyerte az utolsó előtti, kanadai futamon vele ütköző és a versenyt feladó Nelson Piquet előtt. Az év közben lezajlott a sportág történetének első nagy sportpolitikai csatája: A FOCA és a FISA vitája miatt a Ferrari, az Alfa Romeo és a Renault versenyzői nem vettek részt a jaramai futamon. Az amerikai nagydíjon elszenvedett balesete után Clay Regazzoni tolószékbe kényszerült, pályafutása véget ért. A német nagydíj bemelegítésén Patrick Depailler életét vesztette.
1981 Nelson Piquet visszavágott Alan Jonesnak az egy évvel korábbi vereségért, és világbajnok lett. A pontverseny második helyén az argentin Carlos Reutemann végzett Jones előtt. A konstruktőrök között ismét a Williams lett a legjobb. Magára talált a Ferrari, a Renaultot követve elkezdett turbómotorokat építeni. Feltűnik a sportágban Ron Dennis, aki felvásárolja a McLaren csapatot. John Barnard elkészíti az első szénszálas karosszéria terveit. A belga nagydíjon az Osella csapat egyik szerelője halálos baleset áldozata lesz.
1982 Visszatért a sportágba Niki Lauda, egy McLaren volánja mögött. A San Marinó-i nagydíj ismét botránytól volt hangos: A Tyrrell kivételével az összes nem gyári csapat bojkottálta a versenyt, amin a Ferrari két versenyzője, Didier Pironi és Gilles Villeneuve végzett az élen. Utóbbi a verseny után azzal vádolta Pironit, hogy nem tartotta be a csapatutasítást. Viszonyuk elmérgesedett, és a következő, zolderi belga nagydíj edzésén a bizonyítási vágytól égő Villeneuve karambolozott Jochen Masszal, és a helyszínen életét vesztette. Pironit is utolérte végzete, amikor a német nagydíjon hátulról belerohat Alain Prost autójába. Mindkét lába eltörött, ami a pályafutása végét jelentette. Az egyéni világbajnoki címet végül a mindössze egy futamot nyerő finn Keke Rosberg hódította el. A csapatok között idény közben mindkét versenyzőjét elveszítő Ferrari győzött.
1983 Az idény műszaki viták és halálos balesetek nélkül zajlott, elterjedtek a turbómotorok. Nelson Piquet másodszor is világbajnok lett, alig megelőzve az utolsó futamon kieső Alain Prostot. A Ferrari ismét csapatvilágbajnok lett, ám ezt a teljesítményét 1998-ig nem tudta megismételni.
1984 Alain Prost a McLarenhez átigazolva verhetetlen párost alkotott Niki Laudával. Feltűnt a mezőnyben az ifjú Ayrton Senna, egy Toleman autóban, amellyel hatalmas meglepetésre már a második helyen haladt az esős monacói nagydíjon, amikor a futamot idő előtt leintették. A versenyzők csak a helyezésükért járó pontok felét kapták meg. Így fordulhatott elő, hogy Niki Lauda mindössze 0.5 ponttal előzte meg Alain Prostot az idény végén. A McLaren óriási előnnyel nyerte a konstruktőr vb-t a Ferrari előtt.
1985 Nigel Mansell a Williams, Ayrton Senna a Lotus csapathoz szerződött, utóbbi megszerezte első pole pozícióját és győzelmét az esős portugál nagydíjon. A francia nagydíjon Nelson Piquet nyert, 1957 óta ez volt az első győzelme a Pirelli abroncsoknak. Bemutatkozott a teljesen átépített Nürburgring és az ausztrál nagydíj az adelaidei utcai pályával. Elbúcsúzott a versenynaptártól a holland nagydíj, amelyen az idény végén visszavonuló Niki Lauda élete utolsó futamgyőzelmét szerezte. Az egyéni vb-t pályafutása során először Alain Prost nyerte egy McLaren autóval a ferraris Michele Alboreto előtt. A csapatok között a McLaren megvédte világbajnoki címét.
1986 Az évet a Williams két versenyzője, Nigel Mansell és Nelson Piquet uralta, ám végül egyikük sem lett világbajnok: Az évadzáró ausztrál nagydíjon mindketten defektet kaptak, és a nevető harmadik Alain Prost megvédte címét. Hosszú szünet után visszatért a versenynaptárba a spanyol nagydíj a jerezi pályával. Először rendezték meg a magyar nagydíjat az újonnan épített Hungaroringen. A versenyt Piquet nyerte Senna előtt, aki végül negyedik lett a pontversenyben, akárcsak az előző évben. A Williams nagy előnnyel nyerte a konstruktőr vb-t a McLaren előtt.
1987 A turbómotorok által leadott teljesítmény kezdett ellenőrizhetetlenné válni, egyes erőforrások már 1500 lóerőre is képesek voltak, de ez a megbízhatóság kárára ment. A versenyeken az edzéseken használthoz képest kisebb teljesítményű motorral álltak rajthoz a csaptok. Döntés született, hogy 1989-től betiltják a turbómotorokat, és 3.5 literes lökettérfogat-korlátozást vezetnek be. (1966 óta, amikor bevezették a 3 literes szabványt, ez volt a legjelentősebb formula-módosítás.) Akkora volt a különbség a hagyományos, atmoszferikus nyomáson működő motorokat használó csapatok hátránya, hogy a két átmeneti évre létrehozták számukra az "Atmo" kategóriát, a Jim-Clark-kupáért.

Az évet a Williams két versenyzője, Nelson Piquet és Nigel Mansell uralta. Utóbbi állt jobban az idény nagy részében, de sorozatos kiesések nehezítették a dolgát, és csapattársa átvette a vezetést az összetettben. Még behozható volt a hátránya, amikor a japán nagydíjon balesetet szenvedett, és nem tudott rajthoz állni az utolsó két versenyen. Piquetnek így az is belefért, hogy mindkét hátralevő viadalon kiessen, így is világbajnok lett. A vb harmadik helyét az utolsó Lotusos évében addigi legjobb eredményét elérő Ayrton Senna szerezte meg. A legjobb csapat a Williams lett, megelőzve a McLarent. A szívómotoros autók Jim Clark-kupáját a Tyrrell nyerte meg, a legjobb, nem turbós versenyző Jonathan Palmer lett. (Jellemző, hogy a Tyrrell 11 pontja csak a 6. helyre volt elég, míg Palmer az első tízbe sem fért be.)

1988 A turbókorszak utolsó éve óriási McLaren-fölényt hozott, az Alain Prost, Ayrton Senna versenyzőpáros 16 futamból 15-öt megnyert. Egyedül az olasz nagydíjon fordult elő, hogy nem McLaren autó győzött: Gerhard Berger lett az első, aki Michele Alboretóval hazai pályán kettős győzelmet szerzett a Ferrarinak. Prost ugyan több pontot szerzett, mint Senna, de a pontszámítás sajátosságai miatt (16 verseny eredményéből csak a legjobb 11 számított a végelszámoláskor) mégis Senna lett a világbajnok, mert ő 8-szor győzött. A harmadik hely a fiatal Gerhard Bergeré lett. A konstruktőrök vb-címét sosem látott, 134 pontos előnnyel nyerte a McLaren a Ferrari előtt. (Ennél nagyobb előnnyel csak a Ferrari tudott győzni, 2004-ben, 143 ponttal.)
1989 Alain Prost és Ayrton Senna ismét összecsapott a világbajnoki címért a turbómotorok nélkül is gyors McLaren autóiban. A San Marinó-i nagydíj után viszonyuk kezdett vészesen elmérgesedni. Az 1982-es VilleneuvePironi vitához hasonló szituációban Senna az előzetes megbeszélés ellenére megelőzte Prostot a Gerhard Berger balesete miatt újraindított futamon. (Berger ugyanott, a Tamburello-kanyarban csúszott ki a pályáról, ahol 5 évvel később Senna is életét vesztette, ám őt élve sikerült kimenteni az égő ferrarijából.) Az utolsó előtti, japán nagydíj előtt Prost vezetett az összetettben. A versenyen ütközött Sennával, és mindketten kicsúsztak. Sennát visszatolták a pályára és megnyerte a futamot, de törölték az eredményét, mert külső segítséget vett igénybe. Senna megvádolta a FISA elnökét, Jean-Marie Balestrét, hogy szándékosan akarja elvenni tőle a világbajnoki címet. Ám az utolsó futamon kiesett, így Alain Prost lett az ötödik olyan versenyző, aki legalább 3 vb-t nyert. A harmadik helyen Riccardo Patrese zárt, a McLaren megvédte konstruktőri elsőségét, ezúttal a Williams előtt.

1990-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Események
1990 Ayrton Senna és Alain Prost csatáját harmadszor is csak tisztes távolból tudta követni a többi versenyző. Kettejük rossz viszonya miatt Prost a holtidényben a Ferrarihoz igazolt, helyet cserélve Gerhard Bergerrel. Felmerült, hogy a FISA elnökét az elmúlt évben történtek miatt csalással vádoló Sennát kizárják az 1990-es küzdelmekből, csak az első futam előtt nem sokkal jelentették be, hogy elindulhat a vb-n. Felváltva nyerték a futamokat Prosttal, a döntés az utolsó, japán nagydíjra maradt. Akárcsak egy évvel korábban, most is összeütköztek, mindketten kiestek, és mivel a verseny előtt Senna állt jobban, ő lett a világbajnok. A harmadik helyen a Benettonnal versenyző Nelson Piquet zárt. A csapatok között ismét a McLaren bizonyult a legjobbnak, bár a második helyen végző Ferrari jóval közelebb került hozzá, mint bárki más az elmúlt években.
1991 Ayrton Senna legfőbb kihívója ebben az évben a visszavonulás helyett inkább a Williamshez igazoló Nigel Mansell volt. Senna az első négy versenyt pole pozícióból indulva nyerte meg, élete során először győzött a brazil nagydíjon, San Marinóban pedig csapattársát, Gerhard Bergert kivéve mindenkit lekörözve lett első. A kanadai nagydíjon Mansell óriási előnnyel vezetett, amikor az utolsó métereken leállt az autója, és a győzelem Nelson Piquet ölébe hullott. Mansell ezután zsinórban három futamot nyert, és a magyar nagydíj előtt már 8 pontra megközelítette Sennát. Ám ő a futamot megnyerve ismét növelni tudta előnyét, amit meg is tartott az idény végéig. Japánban Gerhard Berger győzött, miután a már világbajok Senna nagyvonalúan maga elé engedte. Az évad során bemutatkozott két, később meghatározó szerepet játszó újonc is. Mika Häkkinen a Lotusnál kapott lehetőséget, a belga nagydíjon pedig Michael Schumacher a szintén újonc Jordan csapat egyik piótája, Bertrand Gachot helyére ugrott be, akit nem sokkal a verseny előtt Londonban őrizetbe vettek egy taxisofőr bántalamzása miatt. Bár a versenyen kiesett, olyan meggyőző teljesítményt nyújtott, hogy a következő nagydíjra leszerződtette a Benetton csapat, és 5. helyével első pontjait is megszerezte. A konstruktőr-világbajnokságot zsinórban negyedszer is a McLaren nyerte a Ferrarit a harmadik helyre szorító Williams előtt.
1992 Nigel Mansell hosszú várakozás után (3-szor volt vb-második) végre világbajnok lett a Williams autók lehengerlő fölényének köszönhetően. Az első hét futamból hatot megnyert, csak a hetedik versenyen, Monacóban sikerült legyőznie a hercegségben mindig kiválóan szereplő Ayrton Sennának. Sikerszériája azonban folytatódott, nyert a brit nagydíjon is. (Itt mutatkozott be először egy Brabham autóban a későbbi világbajnok Damon Hill.) Mansell már az évad 11. versenyén, a magyar nagydíjon bebiztosította a világbajnoki címét, majd a következő, olasz nagydíjon ismét bejelentette, hogy visszavonul. Ugyanekkor a Honda is bejelentette, hogy kivonul a sportágból, ami a McLaren csapat visszaesését vetítette előre. Az esős belga nagydíjon Michael Schumacher megszerezte élete első futamgyőzelmét. A világbajnoki pontverseny második helyén Mansell csapattársa, Riccardo Patrese végzett, a dobogó harmadik fokáról az első teljes idényét teljesítő Michael Schumacher leszorította a címvédő Ayrton Sennát, aki összeütközött Mansellel az utolsó futamon. A Williams csapat 1986 után újra világbajnok lett a McLaren és a Benetton előtt.
1993 A Nigel Mansell visszavonulása után üresen maradt versenyzői székbe az egy évet kihagyó Alain Prost ült be. A Benettonhoz távozó Riccardo Patrese helyére Frank Williams csapatfőnök szerette volna leszerződtetni Ayrton Sennát, de ő maradt a McLarennél, így a másik ülés a tesztpilótából előléptetett Damon Hillé lett. A Williams átmentette előző évi jó formáját és Prost megnyerte az első versenyt. A Honda kivonulása miatt ebben az évben Ford motorral szerelt McLarent vezető Senna győzött az esős Brazil és európai nagydíjon. Utóbbit tartják Senna legangyobb győzelmének. A Donington Parkban, zuhogó esőben megrendezett versenyen a 4. helyről indult, és 4 kerékcserétől hátráltatva lett első. Csak a második helyen célba érő Damon Hillt nem körözte le. Senna a monacói nagydíjon is nyert, hatodszor pályafutása során, átvéve a vezetést az összetettben. Prost azonban magára talált, megnyerte a következő négy futamot, és visszavette az első helyet. A magyar nagydíjon Damon Hill megszerezte első futamgyőzelmét, amit még kettő követett. Portugáliában Michael Schumacher győzött, Prost második lett, amivel bebiztosította negyedik világbajnoki címét, majd bejelentette végleges visszavonulását. A japán nagydíjon Senna ismét botrányba keveredett: A Jordan csapat boxában felpofozta az újonc Eddie Irvinet, aki egy lekörözés során "szemtelenül" visszaelőzte őt. A McLarennél Senna csapattársaként gyenge teljesítményt nyújtó Michael Andretti helyére Mika Häkkinen került, aki pályafutása végéig nem távozott a csapattól. A szezonzáró ausztrál nagydíjon aratott győzelmével Senna feljött a második helyre Prost mögé, maga mögé utasítva Damon Hillt és Michael Schumachert. A Williams magabiztosan végte meg konstruktőr-világbajnoki címét a McLaren és a Benetton előtt.

2000-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2000: Michael Schumacher megnyeri a 3. világbajnoki címét a Ferrarival

2006: A szezonzáró brazil nagydíj után visszavonul a Formula-1 történetének legsikeresebb versenyzője, a hétszeres világbajnok Michael Schumacher

2008: A sportág történetében először rendeznek éjszakai versenyt, a szingapúri nagydíjon amit 2008. szeptember 28-án futnak.