Tárcsafék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Levegő működtetésű tárcsafék
Tárcsafék személyautón
Tárcsafék kerékpáron

A tárcsafék olyan mechanikus fékrendszer, ahol a kerékkel együtt forgó tárcsát az alvázhoz rögzített féknyeregben található fékpofák képesek lassítani.

Működtetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tárcsaféket működtetheti:

Előnyei az egyéb rendszerekhez képest[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A dobféknél a szabadon forgó tárcsa miatt jelentősen nagyobb energia felemésztésére képes, kisebb tömeg mellett (A nyomóerő nagyobb lehet, alakváltozás veszélye nélkül.)
  • Az örvényáramú fékkel ellentétben alkalmas a kerekek állóra fékezésére
  • jobb szellőzés, jobb hűtés

Hátrányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel a féktárcsa ki van téve az időjárásnak, hajlamos a rozsdásodásra, ami kiszámíthatatlan fékezést okozhat.

A fékpofák, és a féktárcsák élettartama alacsonyabb, mint a dobféké.

Mechanikus vezérlésnél gyakoribb utánállítás szükséges, mint a dobfékek esetén.

Használata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kis és közepes teljesítményű személyautókon az első kerekek fékezésére;
  • Nagy teljesítményű személyautókon mind a négy keréken;
  • Nagy igénybevételű kerékpárokon (downhill), ahol a magasabb árat elfogadhatóvá teszi a nagy teljesítmény, és a talajtól való nagy távolság;
  • Teherautókon autóbuszokon, sűrített levegős működtetéssel.
A tárcsafék fékezéskor
A tárcsafék nyugalmi állapotban
A tárcsafék fékezés kezdetén


Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ternai Zoltán: A gépkocsi