Kusaly

Kusaly (Coșeiu)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szilágy
Község	Kusaly
Rang	községközpont
Irányítószám	457080
SIRUTA-kód	140592
Népesség
Népesség	392 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	162
Népsűrűség	11,42 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	289 m
Terület	34,32 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 19′ 16″, k. h. 22° 59′ 31″47.321145, 22.99202
Sablon • Wikidata • Segítség

Kusaly (románul Coșeiu) falu Romániában Szilágy megyében.

Fekvése

Zilahtól 20 km-re északnyugatra fekszik.

Története

A kusalyi református templom bejárata

1345-ben említik először az oklevelek Kusal néven. 1432-ben Kwsal, 1450-ben Kwssal, 1505-ben Kwssaly, 1549-ben Kwsaly, 1591-ben Kusalj, Kussally, Kusaj, 1805-ben Kusai változatban írták nevét.

Kusaly a Jakcsi család ősi birtoka volt, előnevét is innen vette. A kusalyi Jakcsok korán felemelkedtek, magas hivatalokat töltöttek be az elkövetkező évszázadokban. Így Jakcs, utódai közül - kitől a család neve eredt - György 1400-ban királyi főtárnokmester lett, egy másik utóda Mihály 1414 és 1428 között, majd 1437-ben is erdélyi vajda, majd a székelyek ispánja volt. 1444-ben Jackh Mihály szintén erdélyi vajda,

A család tagjai több megyében is birtokot szereztek, s magas hivatalokat töltöttek be: így Szilágy vármegyén kívül Szatmár, Szabolcs és Bereg vármegyékben is. Így például Jakcsi László 1430-ban Szatmár vármegye főispánja. 1526-ban Kusalyi Jackh Mihály részt vett Bereg vármegye követeként a Rákosi országgyűlésen.

A család neve az oklevelekben 1345-ben tűnik fel először, s a település melletti hegytetőn az 1700–1800-as években váruk nyoma is látható volt.

1365-ben I. Lajos király Jakcsi mester, udvari katona (M. Jakchy miles aulae nostrae) kérésére átírta az 1353-ban Budán Jakcsi mester és fiai György, István, László és András oklevelét, melyben megengedi nekik, hogy szolnokvármegyei Kusaly birtokuk területén (Kusal in c. de Zonuk) vásárt tartsanak. A vásár helye a régen 'Erked Vásármező nevű területen volt.

1635-ben II. Rákóczi György fejedelem adományoz Kusalyban egy részbirtokot Serédi István Kraszna megyei főispánnak, a birtok és kúria előbb a hűtlenné vált Szénási Mihályé, a mezei hadak kapitányáé volt.

1701. április 19-én I. Lipót király a kusalyi részbirtokot Serédi Péter bárónak adományozta.

1910-ben 811, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel.

A trianoni békeszerződésig Szilágy vármegye Zilahi járásához tartozott.

1992-ben társközségeivel együtt 1409 lakosából 721 román, 672 magyar és 16 cigány volt.

2011-re megfordultak az arányok, a község népessége 1198 fő, melyből magyar 613, román 574.

Nevezetességek

• Református temploma - A legrégebbi templomok közül való.
• Görögkatolikus kőtemploma - 1872-ben épült. Anyakönyvet 1824-től vezetnek.
• Ilosvai Selymes Péter a Toldi 16. századi szerzője itt volt iskolamester.

Források

• Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 734–743. o. Online elérés
• Kővári László: Erdély nevezetesebb családai. Kolozsvár: Barráné; (hely nélkül): Stein. 1854.  
• Jászay Pál: A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után. Pest: Hartleben. 1846.  
• Kállay Ferenc: Historiai értekezés a' székely nemzet' eredetéről, hadi és polgári intézeteiről a' régi időkben. Nagyenyed: (kiadó nélkül). 1829.  
• Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest: Ráth Mór. 1857–1868.  
• Szirmay Antal: Szathmár vármegye' fekvése, történetei, és polgári esmérete. Buda: (kiadó nélkül). 1809–1810.