Ugrás a tartalomhoz

Alfa Romeo F1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Hungaria895 (vitalap | szerkesztései) 2021. május 23., 17:09-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
SUI Alfa Romeo
Teljes névAlfa Romeo Racing Orlen
SzékhelyHinwill, Svájc
CsapatfőnökFRA Frédéric Vasseur
Műszaki igazgatóFRA Jan Monchaux
Weboldalalfaromeo.com/alfa-romeo-racing
JogelődSauber F1 Team
Formula–1-es szereplése
Versenyzők7. FIN Kimi Räikkönen
99. ITA Antonio Giovinazzi
TesztpilótákPOL Robert Kubica
COL Tatiana Calderón
KasztniAlfa Romeo C39
MotorFerrari 065
GumikPirelli
Színbordó-fehér
Formula–1 szereplése
Első versenyGBR 1950-es brit nagydíj
Utolsó versenyMON 2021-es monacói nagydíj
Versenyek száma148
Konstruktőri vb-címek0
Versenyzői vb-címek2 (1950, 1951)
Első győzelemGBR 1950-es Formula–1 brit nagydíj
Legutóbbi győzelemESP 1951-es Formula–1 spanyol nagydíj
Győzelmek10
Első rajtkockák12
Leggyorsabb körök14
Legutóbbi vb-helyezés8. (8 pont)

Az Alfa Romeo Racing egy svájci-olasz Formula-1-es versenycsapat, mely ezidáig három érában szerepelt a sportág történetében. Jelenleg önállóan, a Sauber istálló 2018-as átvételével vannak jelen. Csapatként illetve motorszállítóként 1950-1987 között voltak jelen folyamatosan, majd 2015-ben tértek vissza, kezdetben csak reklámpartnerként.

Első érájuk 1950-1951 között tartott önálló csapatként, ekkor megnyerték mindkét világbajnokságot. A hatvanas-hetvenes években több csapatnak szállítottak motort, amelyekkel nagy sikereket arattak. Mint önálló csapat 1979-ben tértek vissza, azonban ez az időszak nem volt túl sikeres, így 1985-ben ki is szálltak (bár 1987-ig még szállítottak motort az Osella csapatnak). 2015-ben az Alfa Romeo csapat logói megjelentek a Ferrari autóin, 2018-ban pedig mint névadó szponzor jelentek meg a Sauber istállónál, amelyet 2019-ben a nevükre vettek, így 1987 után újra konstruktőrként szerepelnek a Formula-1-ben.

Története

A második világháború előtt

Giuseppe Campari egy Afla Romeoban 1920-ban

Még a hivatalos Formula-1 bajnokság elindulása előtt is szerepelt az Alfa Romeo különféle bajnokságokban, méghozzá egészen jól. P2-es és P3-as autóik az Auto Union és a Mercedes felemelkedéséig gyakorlatilag dominánsak voltak. Ekkor visszavonultak mint gyári csapat, de sok feltörekvő tehetséget támogattak, mint például Enzo Ferrari és csapata, a Scuderia Ferrari. 1934 és 1939 között az Alfa Romeo által épített kasztnik elavultak és gyengébbek voltak, mint az új topcsapat Mercedes. 1938-ban mutatták be a 158-as típust, ami nem volt egy sikeres konstrukció. A háború azonban közbeszólt, és amikor 1946-ban újraindult a versenyzés, az Alfa Romeo 158 volt már a domináns, szinte minden versenyt megnyert, amelyen indult.

Alfa Romeo S.p.A. (1950-1951)

Az Alfa Romeo 159-es "Alfetta"

Amikor elindult a Formula-1, az Alfa Romeo csapat is nevezett. Akárcsak korábban, most is a mechanikus feltöltős 158-as típussal neveztek be.[1] Nino Farina megnyerte az első világbajnokságot, 1951-ben pedig Juan Manuel Fangio az Alfetta 159-essel. Ez az elődjének a továbbfejlesztése volt, teljesítményben korában az egyik legjobb volt (425 lóerő), cserébe nagyon fogyasztotta az üzemanyagot. 1952-ben aztán a csapat döntött, és kiszálltak a Forma-1-ből. Ennek az oka az volt, hogy a korábban általuk támogatott másik olasz csapat a Ferrari magáncsapat volt, ők pedig állami, és az olasz kormány nem akart pénzt áldozni arra, hogy új kasztnit tervezzenek az akkor már 13 éves régi helyett. Az Alfa Romeo meglepő módon úgy érte el azt, hogy a sportág első két évében dominált, hogy a költségvetése szerény volt, és technológiája pedig háború előtti.

Team Alfa Romeo (1979-1985)

Az 1982-es Alfa Romeo 179D

1977-ben az Alfa Romeo, mint anyavállalat, megadta az engedélyt a versenysportokért felelős divíziójának, az Autodeltának, hogy Forma-1-es kasztnit építsenek. Az Alfa Romeo 177 névre keresztelt autó az 1979-es brit nagydíjon debütált. Ebben a korszakában a csapat közel sem volt olyan sikeres, mint az elsőben. 1985-ig történő jelenlétük során mindössze két pole pozíciót értek el, háromszor lettek harmadikok, kétszer másodikok, és egyszer érték el a leggyorsabb kört. Az 1980-as német nagydíj edzésén Patrick Depailler a pályán lelte halálát. Az autóik legnagyobb problémája a megbízhatóság volt. 1982-ben a csapatüzemeltetést és a kasztni tervezését kiszervezték az Euroracing-nek, míg a motorokat továbbra is az Autodelta szállította. 1983-ban érte el a csapat a csúcspontját, amikor már turbómotorral hajtottan hatodikok lettek a konstruktőri bajnokságban, főként Andrea de Cesaris két második helyének köszönhetően.

1984-ben megváltoztak a szabályok. AZ FIA 220 literes maximum üzemanyag-fogyasztást írt elő versenyenként, amit a BMW, a Renault, a TAG-Porsche, a Ferrari, és a Honda hatékonyabban tudtak megoldani, mint az Alfa Romeo. V8-as turbómotorjuk (ami akkoriban egyedi megoldásnak számított) rengeteget fogyasztott, és a gyors pályákon pedig kifejezetten lassú volt. A fogyasztási problémákat a motor letekerésével oldották meg, ami szintén gyengítette a teljesítményt. Ezen később sem sikerült úrrá lenniük. Riccardo Patrese 1984-es olasz nagydíjon elért harmadik helyezése volt az utolsó dobogós helyezésük. 1984-1985 között gyakran előfordult, hogy nem tudták befejezni a futamokat, mert elfogyott az üzemanyaguk. 1985-ös autójuk, az Alfa Romeo 185T annyira rossz volt, hogy szezon közben vissza kellett állniuk az előző évire. Az eredmények elmaradoztak, így a csapat másodszor is visszavonult.

Alfa Romeo Racing (2019-)

Kimi Räikkönen a 2019-es Formula–1 osztrák nagydíjon

2019 januárjában bejelentették, hogy a Sauber istálló 2018-as névadó szponzora, az Alfa Romeo átveszi a csapatot. Ez lényegében azt jelentette, hogy az Alfa Romeo önálló csapatként visszatért, de meghagyták a Sauber teljes személyzetét és struktúráját, és továbbra is svájci licenccel versenyeznek. A korábbi szereplésekkel ellentétben a csapat nem saját motort épített, hanem Ferrari motorokat használt.

Motorszállítóként

Szívómotorok (1960-1970-es évek)

A Brabham BT46 "Fan Car"

A hatvanas években számos csapat használta (név nélkül) az Alfa Romeo soros 4 hengeres motorjait, például az LDS, a Cooper, vagy a De Tomaso. [2]

1962-ben Peter de Klerk készített egy különleges együléses versenyautót, amit a dél-afrikai Formula-1-es bajnokságon indított. Az autóba az Alfa Romeo Giulietta 1,5 literes soros 4 hengeres motorja került, amit az LDS is használt, de az LDS-szel ellentétben az autót "Alfa Romeo Special" névre keresztelték. A Special két versenyen indult, az 1963-as versenyen kiesett, 1965-ben pedig 10. helyet ért el, ezeken kívül öt olyan versenyen is indult, amik nem számítottak bele a bajnokságba. Az 1963-as rand-i nagydíjon dobogós helyet ért el.[3]

A hatvanas évek végén az Alfa Romeo elkezdte V8-as motorok fejlesztését, amit először Lucien Bianchi tesztelt a Cooper T86C F1-3-68 típusú autóval.[4] 1970-ben és 1971-ben ezekkel a motorokkal tért vissza az Alfa Romeo név a Forma-1-be, Andrea de Adamich pilóta alatt. Egy autót indítottak Alfa Romeo motorral a McLaren csapat részéről vele, ami sajnos elég megbízhattalan volt, és a legtöbbször a kvalifikáció során elbukott. 1971-ben de Adamich a March csapatnál indulhatott a szezon második felében ugyanígy, de hasonlóan rossz teljesítménnyel.

1976-ban Bernie Ecclestone szerződést kötött velük, hogy az Alfa Romeo flat-12 elrendezésű motorjait használhassák, 510 lóerős teljesítményével a motor erősebb volt, mint az akkoriban széles körben használt, 465 lóerő teljesítményű Cosworth DFV motor. Hátránya volt viszont, hogy nehezebb is volt, és körülményesebb a kiszerelése, kialakításából adódóan pedig több üzemanyagot is fogyasztott. A Gordon Murray által tervezett, sok tekintetben forradalmi konstrukciónak számító Brabham BT46-os megkapta az Alfa Romeo-motorokat, ahol a kasztni ellensúlyozta a motor okozta hátrányokat. 1978-ban, amikor az aerodinamika és a szívóhatás mindennél fontosabb lett, az Alfa Romeo keskenyebb blokkokat tervezett, de a hátrányokat nem sikerült teljesen kiküszöbölni.

Turbómotor-éra (1980-as évek)

1987-ben az Alfa Romeo leszerződött a Ligier csapattal. A 850 lóerős, ikerturbós, másfél literes négyhengeres motor, melyet Alfa Romeo 415T névre kereszteltek, René Arnoux Ligier-jébe került tesztelésre.[5] Mikor a Fiat (a Ferrarit is tulajdonló konszern) átvette az irányítást az Alfa Romeo felett, a szerződést felbontották, helyette a csapat a Megatron (ex-BMW) motorjait használta.[6] Arnoux egyébként maga is sokat panaszkodott az Alfára.

1983 és 1988 között az Osella csapatot is ellátták motorral, 1983-ban szívómotorral. 1984-ben a kis Turin csapatot is segítették, illetve az Osella alapja az Alfa Romeo 183T Forma-1-es autó volt (a csapat megszűnéséig ez a kasztni volt az alapja az összes autójuknak). 1988-ban megromlott a csapattal a viszonyuk, ezért megtiltották, hogy a nevüket használják, így a motorok szimplán az "Osella V8" nevet kapták. Ebben az évben véget ért az első turbókorszak a Forma-1-ben, így az Alfa ott is hagyta a sportágat.

V10-es szívómotor (1985)

Mivel számítottak arra, hogy a turbómotorokat hamarosan betiltják a Forma-1-ben, az Alfa Romeo készített egy kísérleti V10-es motort, melyeket a Ligier csapatnak szántak. Ez volt az első modern V10-es motor, amit a Honda és a Renault megoldásai követtek. A 3,5 literes motor 583 lóerőt tudott, amit egészen 620 lóerős teljesítményig fejlesztettek. Mikor a Ligier csapattal megszűnt az együttműködés, a motor átkerült a 164 Pro Car projekthez.[7] 1988-ban a Fiat csoport felvásárolta a Motor Racing Developments-t (már néven Brabham F1), hogy a tervben volt ProCar sorozathoz kasztnit tervezzenek nekik. A Brabham BT57 néven futó autó,[8] melyet soha nem használtak (nem jött létre a ProCar sorozat), megkapta a V10-es motort.

Teljes Formula–1-es eredménysorozata

Szezon Név Modell Gumi Motor Versenyzők Helyezés
1950 ITA Alfa Romeo S.p.A Alfa Romeo 158 P Alfa Romeo L8 s ARG Juan Manuel Fangio
ITA Giuseppe Farina
ITA Luigi Fagioli
GBR Reg Parnell
ITA Piero Taruffi
ITA Consalvo Sanesi 		–^
1951 ITA Alfa Romeo S.p.A Alfa Romeo 159 P Alfa Romeo L8 s ARG Juan Manuel Fangio
ITA Giuseppe Farina
ITA Luigi Fagioli
ITA Felice Bonetto
SUI Toulo de Graffenried
ITA Consalvo Sanesi
GER Paul Pietsch 		–^
Az Alfa Romeo 1951-től 1979-ig nem vett részt csapatként a Formula–1-ben
1979 ITA Autodelta Alfa Romeo 177
Alfa Romeo 179 		G Alfa Romeo V12 ITA Bruno Giacomelli
ITA Vittorio Brambilla 		Helyezés nélkül (0 pont)
1980 ITA Marlboro Team Alfa Romeo Alfa Romeo 179 G Alfa Romeo V12 FRA Patrick Depailler
ITA Vittorio Brambilla
ITA Andrea de Cesaris
ITA Bruno Giacomelli 		11. (4 pont)
1981 ITA Marlboro Team Alfa Romeo Alfa Romeo 179 M Alfa Romeo V12 USA Mario Andretti
ITA Bruno Giacomelli 		10. (9 pont)
1982 ITA Marlboro Team Alfa Romeo Afa Romeo 179
Alfa Romeo 182 		M Alfa Romeo V12 ITA Andrea de Cesaris
ITA Bruno Giacomelli 		10. (7 pont)
1983 ITA Marlboro Team Alfa Romeo Alfa Romeo 183T M Alfa Romeo V8 turbó ITA Andrea de Cesaris
ITA Mauro Baldi 		6. (18 pont)
1984 ITA Benetton Team Alfa Romeo Alfa Romeo 184T G Alfa Romeo V8 turbó ITA Riccardo Patrese
USA Eddie Cheever 		8. (11 pont)
1985 ITA Benetton Team Alfa Romeo Alfa Romeo 185T
Alfa Romeo 184TB 		G Alfa Romeo V8 turbó ITA Riccardo Patrese
USA Eddie Cheever 		Helyezés nélkül (0 pont)
Az Alfa Romeo 1986-tól 2019-ig nem vett részt csapatként a Formula–1-ben
2019 SUI Alfa Romeo Racing Alfa Romeo C38 P Ferrari V6 turbó FIN Kimi Räikkönen
ITA Antonio Giovinazzi 		8. (57 pont)
2020 SUI Alfa Romeo Racing Orlen Alfa Romeo C39 P Ferrari V6 turbó FIN Kimi Räikkönen
ITA Antonio Giovinazzi 		8. (8 pont)
Év Modell Motor Gumi Versenyzők 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 Pont Helyezés
1950 Alfa Romeo 158 Alfa Romeo L8s P GBR GBR MON MON USA 500 SUI SUI BEL BEL FRA FRA ITA ITA – –^
ARG Juan Manuel Fangio Ki 1 Ki 1 1 Ki**
ITA Nino Farina 1 Ki 1 4 7 1
ITA Luigi Fagioli 2 Ki 2 2 2 3
GBR Reg Parnell 3
ITA Piero Taruffi Ki**
ITA Consalvo Sanesi Ki
1951 Alfa Romeo 159 Alfa Romeo L8s P SUI SUI USA 500 BEL BEL FRA FRA GBR GBR GER GER ITA ITA ESP ESP – –^
ARG Juan Manuel Fangio 1 9 1** 2 2 Ki 1
ITA Nino Farina 3 1 5 Ki Ki 3** 3
ITA Luigi Fagioli 1**
ITA Felice Bonetto 4 Ki 3** 5
SUI Toulo de Graffenried 5 Ki 6
ITA Consalvo Sanesi 4 Ki 10 6
DEU Paul Pietsch Ki
Az Alfa Romeo 1951-től 1979-ig nem vett részt csapatként a Formula–1-ben
1979 Alfa Romeo 177
Alfa Romeo 179 		Alfa Romeo V12 G ARG ARG BRA BRA Dél-Afrika 1928-1994 RSA USA USW ESP ESP BEL BEL MON MON FRA FRA UK GBR GER GER AUT AUT NLD NED ITA ITA CAN CAN USA USA 0 HN
ITA Bruno Giacomelli Ki 17 Ki Ki
ITA Vittorio Brambilla 12 Ki NK
1980 Alfa Romeo 179 Alfa Romeo V12 G ARG ARG BRA BRA Dél-Afrika 1928-1994 RSA USA USW BEL BEL MON MON FRA FRA UK GBR GER GER AUT AUT NLD NED ITA ITA CAN CAN USA USA 4 11.
ITA Bruno Giacomelli 5 13 Ki Ki Ki Ki Ki Ki 5 Ki Ki Ki Ki Ki
FRA Patrick Depailler Ki Ki Hn Ki Ki Ki Ki Ki
ITA Vittorio Brambilla Ki Ki
ITA Andrea de Cesaris Ki Ki
1981 Alfa Romeo 179 Alfa Romeo V12 G USA USW BRA BRA ARG ARG SMR SMR BEL BEL MON MON ESP ESP FRA FRA UK GBR GER GER AUT AUT NLD NED ITA ITA CAN CAN USA LVS 10 9.
ITA Bruno Giacomelli Ki Hn 10 Ki 9 Ki 10 15 Ki 15 Ki Ki 8 4 3
USA Mario Andretti 4 Ki 8 Ki 10 Ki 8 8 Ki 9 Ki Ki Ki 7 Ki
1982 Alfa Romeo 179
Alfa Romeo 182 		Alfa Romeo V12 M Dél-Afrika 1928-1994 RSA BRA BRA USA USW SMR SMR BEL BEL MON MON USA USE CAN CAN NLD NED UK GBR FRA FRA GER GER AUT AUT SUI SUI ITA ITA USA LVS 7 10.
ITA Bruno Giacomelli 11 Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 11 7 9 5 Ki 12 Ki 10
ITA Andrea de Cesaris 13 Ki Ki Ki Ki 3 Ki 6 Ki Ki Ki Ki Ki 10 10 9
1983 Alfa Romeo 183T Alfa Romeo V8 turbó M BRA BRA USA USW FRA FRA SMR SMR MON MON BEL BEL USA USE CAN CAN UK GBR GER GER AUT AUT NLD NED ITA ITA EU EUR Dél-Afrika 1928-1994 RSA 18 6.
ITA Andrea de Cesaris Kiz Ki 12 Ki Ki Ki Ki Ki 8 2 Ki Ki Ki 4 2
ITA Mauro Baldi Ki Ki Ki Ki 6 Ki 12 10 7 Ki Ki 5 Ki Ki Ki
1984 Alfa Romeo 184T Alfa Romeo V8 turbó G BRA BRA Dél-Afrika 1928-1994 RSA BEL BEL SMR SMR FRA FRA MON MON CAN CAN USA USE USA USA UK GBR GER GER AUT AUT NLD NED ITA ITA EU EUR POR POR 11 8.
ITA Riccardo Patrese Ki 4 Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 12 Ki 10 Ki 3 6 8
USA Eddie Cheever 4 Ki Ki 7 Ki NK 11 Ki Ki Ki Ki Ki 13 9 Ki 17
1985 Alfa Romeo 185T
Alfa Romeo 184TB 		Alfa Romeo V8 turbó G BRA BRA POR POR SMR SMR MON MON CAN CAN USA USE FRA FRA UK GBR GER GER AUT AUT NLD NED ITA ITA BEL BEL EU EUR Dél-Afrika 1928-1994 RSA AUS AUS 0 12.
ITA Riccardo Patrese Ki Ki Ki Ki 10 Ki 11 9 Ki Ki Ki Ki Ki 9 Ki Ki
USA Eddie Cheever Ki Ki Ki Ki 17 9 10 Ki Ki Ki Ki Ki Ki 11 Ki Ki
Az Alfa Romeo 1986-tól 2019-ig nem vett részt csapatként a Formula–1-ben
2019 Alfa Romeo C38 Ferrari 064 V6 turbó P AUS AUS BHR BHR CHN CHN AZE AZE ESP ESP MON MON CAN CAN FRA FRA AUT AUT GBR GBR GER GER HUN HUN BEL BEL ITA ITA SIN SIN RUS RUS JPN JPN MEX MEX USA USA BRA BRA UAE UAE 57 8.
Finnország Kimi Räikkönen 8 7 9 10 14 17 15 7 9 8 12 7 16 15 Ki 13 12 Ki 11 4 13
Olaszország Antonio Giovinazzi 15 11 15 12 16 19 13 16 10 Ki 13 18 18† 9 10 15 14 14 14 5 16
2020 Alfa Romeo C39 Ferrari 065 V6 turbó P AUT AUT AUT STY HUN HUN GBR GBR GBR 70 ESP ESP BEL BEL ITA ITA ITA TOS RUS RUS GER EIF POR POR ITA EMI TUR TUR BHR BHR BHR SAK UAE UAE 8 8.
Finnország Kimi Räikkönen ki 11 15 17 15 14 12 13 9 14 12 11 9 15 15 14 12
Olaszország Antonio Giovinazzi 9 14 17 14 17 16 ki 16 ki 11 10 15 10 ki 16 13 16

^ 1958-ig nem rendeztek konstruktőri bajnokságot
** Megosztott versenyzés
* A szezon még folyamatban van

Jegyzetek

  1. ↑ Grand Prix Cars - Alfa Romeo 158. www.grandprixhistory.org. [2019. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
  2. ↑ en10003 : The Formula One DataBase. web.archive.org, 2011. július 16. (Hozzáférés: 2019. szeptember 21.)
  3. ↑ 8W - When? - South African Drivers Championship. 8w.forix.com. [2019. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 21.)
  4. ↑ 1968 Cooper T86C Alfa Romeo - Images, Specifications and Information. Ultimatecarpage.com. [2019. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 21.)
  5. ↑ Ligier JS29 • STATS F1. www.statsf1.com. [2019. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 21.)
  6. ↑ 6th Gear - Years in Gear - Grand Prix cars that never raced. www.forix.com. (Hozzáférés: 2019. szeptember 21.)
  7. ↑ VeloceToday - Online Magazine for Italian Car Enthusiasts!. velocetoday.com. (Hozzáférés: 2019. szeptember 21.)
  8. ↑ Brabham « OldRacingCars.com. www.oldracingcars.com. (Hozzáférés: 2019. szeptember 21.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Alfa_Romeo_F1&oldid=23890277”