Ugrás a tartalomhoz

Kővárfonác

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kővárfonác (Fânațe)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeMáramaros
KözségCsernefalva
Rangfalu
KözségközpontCsernefalva
Irányítószám437088
SIRUTA-kód107626
Népesség
Népesség519 fő (2021. dec. 1.)
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 32′ 05″, k. h. 23° 45′ 29″47.534638°N 23.757919°EKoordináták: é. sz. 47° 32′ 05″, k. h. 23° 45′ 29″47.534638°N 23.757919°E
SablonWikidataSegítség

Kővárfonác (Fânațe) település Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Kápolnokmonostortól északkeletre, Csókás és Csernefalva közt fekvő település, amelyen a balázsszegi patak folyik át.

Története

[szerkesztés]

Kővár várához tartozott, de Kővár 1566. évi urbáriumában még nem fordul elő. 1583-ban Báthory Zsigmond ezüstbányászat céljából haszonbérbe adta előbb 2, majd 12 évre báró Herberstein Feliciánnak. 1602-ben Giorgio Basta alatt, majd 1661-ben Kemény János fejedelem idejében a sokat szenvedett. 1840-ben görögkatolikus templomot építettek, amelyet 1844-ben szenteltek fel Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére.

Lakossága 1603-ban 16 jobbágy és 5 szabad nemes családból állt. 1700-ban 23 jobbágy, 12 zsellér, 8 szegény lakott itt, összesen 14 házban. 1720-ban 2 szabad nemes és fiaikkal együtt 56 jobbágy s egy szegény lakosa volt 24 házban. 1770-ben fiaikkal együtt 135 jobbágy, 2 zsellér, 4 szabados nemes lakosa volt 62 házban.

1831-ben 360 görögkeleti lakosa volt, 1886-ban 643 lakosból 13 görögkatolikus, 620 görögkeleti és 10 zsidó. 1891-ben 727 lakosból 14 görögkatolikus, 705 görögkeleti és 8 izraelita. 1910-ben 796 lakosából 12 német, 779 román volt. Ebből 32 görögkatolikus, 747 görögkeleti ortodox volt.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Kápolnokmonostori járásához tartozott.

Nevezetesség

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Lista monumentelor istorice: Județul Maramureș. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)

Források

[szerkesztés]

Hivatkozások

[szerkesztés]