Ugrás a tartalomhoz

Drivenik

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Drivenik
Drivenik várának látképe.
Drivenik várának látképe.
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeTengermellék-Hegyvidék
KözségVinodol
Jogállásfalu
PolgármesterIvica Crnić
Irányítószám51242
Körzethívószám(+385) 051
Népesség
Teljes népesség332 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 14′ 24″, k. h. 14° 39′ 04″45.240000°N 14.651000°EKoordináták: é. sz. 45° 14′ 24″, k. h. 14° 39′ 04″45.240000°N 14.651000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Drivenik témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Drivenik falu Horvátországban, Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Vinodolhoz tartozik.

Története

[szerkesztés]

Azon az erdős magaslaton, ahol a vár áll valószínűleg már a történelem előtti időkben is erődítmény, majd a római korban őrtorony volt. Drivenik várát 1288-ban a vinodoli törvénykönyv egyik jegyzetében említik először. A vár a 181 méter magas “Glavica” hegyet koronázza. A 13. századtól zsupánsági székhely, majd a Frangepánok uralma idején kapitányság székhelye volt. A 16. században nagyobbították és egy hengeres toronnyal erősítették meg. 1577-ben a Zrínyiek igazgatása alá került. 1607-ben a török betörve a Vinodoli völgybe Drivenik várát is megrohanta és felgyújtotta. A Vinodoli völgy közösségei Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc Kristóf kivégzése után is megőrizték viszonylagos önállóságukat. A Novi Vinodolskit Bakarral összekötő főút megépítése 1746 után a lakosság a környező dombok lejtőiről a völgybe telepedett. Az út megépülésének köszönhető Drivenik fejlődése is.

A településnek 1857-ben 856, 1910-ben 1018 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Modrus-Fiume vármegye Novi járásához tartozott. A két háború között Jugoszlávia része volt. 1941 tavaszán olasz csapatok szállták meg és április 10-én német és olasz gyámság alatt létrejött a Független Horvát Állam. 1945 áprilisában szabadult fel és ismét Jugoszlávia, majd a független Horvátország része lett.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
856 956 976 1091 1127 1018 965 880 646 658 511 504 375 350 325 308
A Szent Dujam templom

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Drivenik vára a 13. században már állt, 1288-ban a vinodoli törvénykönyv egyik jegyzetében említik először. A vár eredetileg valószínűleg fából épült. A várba a vizes árkon átívelő hídon és a négyszögletes kaputornyon át lehetett bejutni. A tágas négyszögletes belső teret magas falak, négy szögletes torony és félköríves bástya védte. A hengeres saroktornyok a 16. században épültek. A várban lakóépületek, raktárak, pincék és ciszterna volt, mely a védők vízellátását biztosította. Falai még ma is tekintélyes magasságban állnak.
  • Szent Dujam (Domnius) tiszteletére szentelt temploma nagyon régi. Titulusát a 3. században vértanúhalált halt salonei püspökről Szent Domniusról kapta. A régi kisebb egyhajós, torony nélküli templom helyén 1821-ben építették fel a mai háromhajós templomot. Harangtornya 1806-ban épült. A 19. század végén a belsejét, 1968-ban az egész templomot megújították. A márvány főoltárt 1909-ben készítették, az oltárképet a korábbi oltárról hozták át. A mellékoltárok kőből és márványból készültek. A templom padozatába tíz régi sírkőlap van beépítve, melyek közül a legrégibb 1653-ból származik. A hagyomány szerint a főhajó alatt katakombák vannak, melyek lejárata az egykori kisebb templom altemplomából nyílott.
  • Szent István tiszteletére szentelt gótikus kápolnája a 15. században épült egy korábbi, 13. századi román stílusú templom helyén. Később barokk stílusban építették át, ekkor nyerte el mai formáját. Itt álltak az ún. „arany oltárok”, melyek ma a zágrábi képzőművészeti múzeumban találhatók. Innen való az a híres fából készített 15. századi Pieta is, melyet szintén ugyanez a múzeum őriz.
  • A temetőben álló Szent Márton kápolna a 18. században épült barokk stílusban. Korabeli freskói közül a nyugati falon egy portré, az északi falon a "Levétel a keresztről" ábrázolása maradt fenn. A Kálvária végén álló három keresztet 1769-ben készítették.

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]