Ugrás a tartalomhoz

Nyírvidéki Kisvasút

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Nyíregyháza–Dombrád-vasútvonal szócikkből átirányítva)
Nyírvidéki Kisvasút
Általános adatok
OrszágMagyarország
VármegyeSzabolcs-Szatmár-Bereg vármegye
Hossz39,51 km
Üzemeltető
Történelmi adatok
Építés1905, 1911
Átadás1905
Leállítás2009. december 13.
Műszaki adatok
Nyomtávolság760 mm
Maximális sebesség40 km/h
A hálózat térképe
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyírvidéki Kisvasút témájú médiaállományokat.

A Nyírvidéki Regionális Kisvasút, közismertebb nevén a Nyírvidéki Kisvasút egy 760 mm nyomtávolságú, egyvágányú, nem villamosított keskenynyomtávú vasúti hálózat, amelynek két vonala a Rétköz térségéből mintegy húsz települést és tanyát kötött össze Nyíregyházával. Utolsó üzemeltetője MÁV-Start Zrt. volt. Kisvasúti napja: szeptember második szombatja. Menetrendi száma: 118 és 119.

1905-ben épült meg a Nyíregyháza–Dombrád közötti vonal, amely 1911-ben balsai szárnyvonallal bővült. 1930-ban a Balsai Tisza-híd átadásával kapcsolatba került a Bodrogközi Gazdasági Vasúttal, a Hegyközi Vasúttal és a Pálházi Erdei Vasúttal, így Nyíregyháza kapcsolatba került Sárospatakkal és Sátoraljaújhellyel is kisvasúton. A kapcsolat a híd 1944-es felrobbantásáig tartott, amely azóta sem épült újjá.

2009. szeptember 17-én megszűnt a forgalom Herminatanya és Dombrád, illetve Herminatanya és Balsa között, 2009. december 13-án, a 2009/2010. évi menetrendváltáskor viszont a teljes hálózaton leállt a forgalom, beleértve a Nyíregyháza–Herminatanya közötti vonatokat, és a korábban leállított részeken közlekedő vonatpótló buszjáratokat.[1]

Története

[szerkesztés]

A kezdetek

[szerkesztés]

A Nyírvidéki Kisvasút különlegessége, hogy a többi keskenynyomközű vasúttal ellentétben nem csak teherszállítás céljából épült, már korán nagy hangsúlyt kapott a személyszállítás is. A Nyíregyházavidéki Kisvasutak Részvénytársaság által épített kisvasút 760 mm nyomtávolságú, 56 km-es fővonalát Nyíregyháza és Dombrád között 1905. december 20-án adták át.[2] A személyforgalom igen korán, 1906. március 24-én indult meg ezen a vonalon.
A Buj község Herminatanya állomásától Balsáig tartó 15 km-es szárnyvonalat 1911. augusztus 5-én nyitották meg. Ezen már az átadás napján jártak személyvonatok. A felépítményt 12 kg/fm tömegű sínekből építették, a pályára 5,5 tonna tengelyterhelést engedélyeztek.

A Nyíregyháza belterületén haladó, Sóstóig tartó nyolc kilométeres szakaszt 1911-ben villamosították, így a helyi közlekedést villamos motorkocsikkal oldották meg.

Bővebben: Nyíregyháza villamosvonal-hálózata

Az egyesítés

[szerkesztés]
Nyírvidéki Kisvasút
Jelmagyarázat
Nyíregyháza–Dombrád
Nyíregyháza–Balsa
(119-es számú vasútvonal)
(118-as számú vasútvonal)
Nyíregyháza-Átrakó
Nyíregyháza-Átrakó
Nyíregyháza NyK. mh.
Nyíregyháza NyK. mh.
Nyíregyháza-Vásártér
Nyíregyháza-Vásártér
Sóstógyógyfürdő mrh.
Sóstógyógyfürdő mrh.
Nyírszőlős mh.
Nyírszőlős mh.
Fakapu mh.
Fakapu mh.
Kótaj mrh.
Kótaj mrh.
Újkótaj mh.
Újkótaj mh.
Nagytanya mh.
Nagytanya mh.
[Buj mrh.
Buj mrh.
Buj község mh.
Buj község mh.
Herminatanya
Herminatanya
Ibrányi temető mh.
Gilányi mh.
Ibrány mrh.
Paszab mh.
Nagyhalászi Kendergyár
Tiszabercel mrh.
Nagyhalász mrh.
Tiszabercel-Vásártér mh.
Érhát mh.
Gávavencsellő felső mh.
Kétérköz mh.
Gávavencsellő mrh.
Tiszatelek mrh.
Gávavencsellő alsó mh.
Újdombrád (korábbi nevén 'Karkhalom') mh.
Balsa mrh.
Dombrád mrh.
Balsai-Tiszapart mh.
felrobbantott Tisza-híd
Bodrogközi Gazdasági Vasút

1930. október 23-án adták át Kenézlő és Balsa közötti vonalat a Balsai Tisza-híddal együtt.[3] Ezzel a Nyírvidéki Kisvasút közvetlen összeköttetésbe került Bodrogközi Gazdasági Vasúttal, a Hegyközi Vasúttal és azokon keresztül a Károlyi-uradalom tulajdonában lévő pálházi erdei vasúttal. Az összekapcsolt pályák együttes hossza meghaladta a 187 kilométert.

A személyszállító vonatokat kezdetben benzin-elektromos, majd dízelüzemű mozdonyok vontatták. A teherforgalomban gőzmozdonyokat alkalmaztak. 1937-től Nyíregyháza és Sátoraljaújhely között gyorsmotorvonatok közlekedtek. A Szabolcs és Zemplén nevű könnyű szóló, majd 1940-től a pótkocsis Tisza motorkocsikkal – melyeket az utasok sinbusznak neveztek, nem alaptalanul, mert remek rugózással voltak ellátva – közlekedtetett menetrend szerinti járatokkal elért 60 km/h-s sebesség ma is rekord a keskenynyomközű vasúti közlekedés hazai történetében. A Felvidék 1938-as visszacsatolása idején a magyar közigazgatás kialakítására a Nyíregyházáról kirendelt tisztviselők e kisvasúton három és fél órás menetidővel (!) utaztak Kassára és vissza. (Nem ide tartozik, de nagyon nagy hiba volt a visszacsatolt területek közigazgatásának ilyen módon történt megszervezése, mert az így "megsegítettek" emiatt másodrendűnek érezték magukat, sokan ezt szinte megszállásnak tekintették). A vasúton mind a személy-, mind a teherforgalom jelentősen fellendült, aminek a második világháború vetett véget. 1944 októberében a visszavonuló német csapatok felrobbantották a katonailag fontos Balsai Tisza-hidat, mely soha nem épült újjá, így megszűnt a bodrogközi kisvasúttal az összeköttetés, ezáltal a hálózat végleg két részre szakadt, bár egy ideig a hidat kompokkal pótolták. Ezután az utasok komppal szállhattak át egyik vonatról a másikra. A Bodrogköz-Hegyközi Vasutat 1980-ban számolták fel.

Nyíregyháza belvárosa a kiállított villamos motorkocsival

Az államosítás után

[szerkesztés]
Szerelvény érkezik Nyíregyháza felől Herminatanya állomásra
A Balsai Tisza-híd ártéri hídjának romjai Balsa állomás felé nézve
C-50 PFT szolgálatban
A MÁV és a kisvasút közös, modern állomásépülete, a kisvasút vágányával Nyíregyházán

A második világháború után 1948-ban ezt a vasutat is államosították, ekkor a MÁV Debreceni Vasútigazgatóságához került. 1949-ben összevonták a Bodrogközi Gazdasági Vasúttal Nyírbodrogi Kisvasút néven. Az államosítás után megkezdődött a vasút korszerűsítése. A modern járművek beszerzése megkövetelte a pálya átépítését is. A kopott, 12 kg/fm tömegű síneket 23 kg/fm-esre cserélték, a vágányt több helyen vasbetonaljakkal erősítették meg.

Az 1960-as évek elején leselejtezték a már csak tehervonatok továbbítására használt gőzmozdonyokat. A villamosközlekedés 1969. május 30-án, menetrendváltáskor szűnt meg,[4] a belvárosi vasúti pálya felszámolásával egy időben. A belvárosi nyomvonal helyett egy várost elkerülő szakasz épült a 100b vasútvonallal párhuzamosan, mely a sóstói felüljáró után Sóstógyógyfürdő állomáson csatlakozik a vonalhoz. A vasútüzem teljes felszámolása is napirenden volt, de ezt a vonatok viszonylag nagy kihasználtsága miatt elvetették.

A kisvasút napjainkban

[szerkesztés]

Kezdeti veszteségek

[szerkesztés]

Az 1990-es évek elején újra felmerült a kisvasút megszüntetése, azonban az utazóközönség továbbra is igényt tartott a vasútra, így elálltak a tervtől. 1944-ben felrobbantották a Balsai Tisza-hidat, mely soha nem épült újjá, így megszűnt a Bodrogközi kisvasúttal az összeköttetés, bár egy ideig a hidat kompokkal tudták pótolni. 1980-ban megszűnt a Bodrogközi kisvasút, de a Balsai Tisza-partra ezután is jártak személyvonatok. Ez a szakasz minden áradásnál víz alá került.

Fokozatos leépülés

[szerkesztés]

2000 körül elkezdődött a kisvasút fokozatos leépülése. Ez a járműparkban és az egyre rosszabb állapotú pályán mutatkozott meg. Gyakoriak voltak az autóbusszal történő pótlások, melyekre azért volt szükség, mert a műszaki állapotok miatt nem tudtak vonatok indulni. A kisvasút ekkoriban egyik napról a másikra élt. Pénzhiány miatt csak kisebb, tűzoltás jellegű karbantartásokat tudtak végezni, nagyobb felújításokra nem volt lehetőség. A teherszállítás megszűnésével pedig csak az utasszállítás maradt az egyetlen kiszolgált terület, ám a kisvasút sem az utazási idő, sem a kényelem tekintetében nem vehette fel a versenyt az autóbuszokkal. A közelmúltban[pontosabban?] a vonatok kihasználtsága változó volt, az utasok többsége Nyíregyháza-Vásártér, valamint Kótaj megállókig utazott. Az avuló, koros pálya és az elmaradó fejlesztések, valamint az utasigényeket nem megfelelően kiszolgáló menetrend miatt az utasok elpártoltak, ami később a vasút végét is jelentette.

Megszüntetés

[szerkesztés]

A kisvasúton 2009. december 12-én megszűnt a forgalom a pálya és a járművek rendkívül rossz állapota és a rendkívül alacsony kihasználtság miatt. A kisvasút fenntartása már nem volt gazdaságos, felújítása rengeteg pénzbe került volna, ezért az olcsóbb megoldást, a megszüntetést választották. A menetidő a 39 km hosszú Balsai-Tiszapart ↔ Nyíregyháza közötti szakaszon a 2008-as menetrend szerint 2 óra volt. Ezt a tekintélyes késések még tovább növelték. A nagy menetidő nem az emelkedés és nem is a sokáig tartó utascsere miatt volt, hanem a rengeteg lassújel miatt.

Bővebben: 2009-es magyarországi vasútbezárások

Jelen

[szerkesztés]

A pályán jelenleg semmilyen üzemszerű közlekedés nem zajlik. Néha a C-50 típusú mozdonnyal pályabejárásokat tartanak. Két Mk48 típusú mozdonyt és néhány kocsit átvett a 2016. május 1. óta Felcsúton működő Vál-völgyi Kisvasút, a nyitott személykocsi a Balatonfenyvesi Gazdasági Vasútra került. A Dombrád környéki vonalszakaszon a Kisvasutak Baráti Köre nyírvidéki szakcsoportjának közreműködésével előre meghirdetett napokon motoros hajtányozásra van lehetőség.

Jövő

[szerkesztés]

Mint a legtöbb leállított forgalmú kisvasúton, itt is felmerült az újraindítás gondolata. Egy civil egyesület azért dolgozik, hogy újraindítsák a kisvasutat. Az üzemeltetést magáncégként képzelik el. Egyelőre pénzhiány miatt nem indították újra a vasútüzemet. Sem a pályának, sem a járműveknek nem lenne elég egy kisebb mértékű felújítás. A másik szintén súlyos probléma az, hogy a turisták semmilyen alternatívát nem kapnak a kisvasúttól a buszokkal szemben. A környék nevezetességei közúton is elérhetőek. A vasút ezen úticélok eléréséhez csak nagyobb menetidőt kínál, és mivel a puszta közepén halad, nem nyújt nagy élményt az utazás egy átlagos embernek egy erdei vasúttal szemben.

Más elképzelések szerint egy elővárosi villamos járhatna a kisvasút helyén, ám ehhez szinte teljesen újjá kellene építeni a vonalat.

A harmadik elképzelés, hogy felszedik a síneket és a jelenleg kihasználatlan pálya helyén más hasznos dolgot, például bicikliutat építenek.

A kisvasút jövője egyelőre bizonytalan, és az idők múltával csak egyre rosszabb állapotba kerül.

A tulajdonos MÁV Zrt. 2020. áprilisában nylít közbeszerzési eljárást hirdetett a kisvasút Nyíregyháza állomás és Sóstógyógyfürdő közötti felújításának megtervezésére. A felújítás több nyomvonalváltozattal valósulhat meg (új kisvasúti állomás a nagyvasúti állomással szemben, vagy a kisvasút vágányának fonódása az állomás első vágányával, illetve a meglévő járműtelep felújítása vagy új járműtelep építése).[5] A felújítás utáni üzemet nehezíti, hogy a kisvasút már nem rendelkezik üzemképes Mk48 sorozatú dízelmozdonnyal.

2021-ben a Kisvasutak Baráti Köre Nyírvidéki szakcsoportja önkéntesekkel együtt megkezdte a vonal tisztítását. Először a Sóstógyógyfürdő-Kótaj szakaszon, majd Dombrád és Tiszatelek között. Hajtánypálya projekt keretein belül előre meghirdetett napokon lehetőség van hajtányozásra a kisvasút Dombrád környéki vonalszakaszán.

Járműállomány

[szerkesztés]
A Nyírvidéki Kisvasút C–50 típusú pályafenntartó (PFT) üzemi dízelmozdonya Herminatanya állomáson

1980-ban Mk45 típusú mozdonyok érkeztek a kisvasútra a Bodrogközi-Hegyközi Gazdasági Vasútról. Nagy teljesítményük minden feladatra alkalmassá tette őket, de nagy tengelyterhelésük miatt túlzottan igénybe vették a pályát, ezért 1994-ben a az Mk45 2007, 2008 és 2010 pályaszámú mozdonyokat selejtezték, a 2009-es mozdonyt a Gyermekvasútra szállították, majd kiállították Füzérkomlóson.

Járműállomány 2020-ban

Nevezetességek és látnivalók a kisvasút mentén

[szerkesztés]

Nyíregyháza

Paszab

  • Szövőház
  • Szivattyúház

Tiszabercel

Dombrád

  • Vasúttörténeti Kiállítás a kisvasút állomásán

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ A belföldi vasúti forgalmat érintő legfontosabb változások (MÁV-START). [2009. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 13.)
  2. ↑ Magyar Vasúttörténet 4. kötet, 181. oldal, (Budapest, 1996, ISBN 963-552-314-9)
  3. ↑ Magyar Vasúttörténet 5. kötet, 132. oldal, (Budapest, 1996, ISBN 963-552-314-9)
  4. ↑ Nyíregyházi villamos motorkocsik (www.villamosok.hu). [2009. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 16.)
  5. ↑ Közbeszerzési Hatóság (magyar nyelven). Közbeszerzési Hatóság. (Hozzáférés: 2020. május 6.)

Források

[szerkesztés]
  • Tusnádi Csaba Károly – Knausz Valéria: Magyarországi kisvasutak, Budapest, Pallas Stúdió, 2004. ISBN 963920790X

Megközelítése

[szerkesztés]

Nyíregyháza „nagyvasúti” pályaudvaráról.

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Nyírvidéki Kisvasút
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyírvidéki Kisvasút témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nyírvidéki_Kisvasút&oldid=26518165”