Maschinenpistole 40

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Maschinenpistole 40
MP 40 AYF 2.JPG

Típus géppisztoly
Ország Németország
Gyártási darabszám kb. 1 millió
Alkalmazás
Használó ország Németország, Bulgária, Magyarország
Háborús alkalmazás második világháború
Műszaki adatok
Űrméret 9 mm
Lőszer 9×19 mm Parabellum
Tárkapacitás 32 db-os szekrénytár
Működési elv szabad hátrasiklású tömegzár
Tömeg 3,97 kg (tár nélkül)
4,61 (töltött tárral) kg
Fegyver hossza 629 mm (behajtott válltámasszal)
832 mm (kihajtott válltámasszal) mm
Csőhossz 248 mm
Elméleti tűzgyorsaság 500 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség 380 m/s

A Maschinenpistole 40 (rövidítve MP 40) géppisztolyt 1940-ben rendszeresítették, és számos főrésze hasonlított az MP 38-ra. A fő különbség a felhasznált anyagokban rejlett, mivel itt főként préselt acéllemezt és műanyagot használtak. Hagyományos hátrasiklással működött. Először a Fallschirmjägerek (ejtőernyősök) használták, sikerrel.

Bár a tervezési fázisokban Hugo Schmeisser nem vett részt (egyedül az utolsó gyártásracionalizáláson), a név („Schmeisser-géppisztoly”) mégis rajta ragadt, saját fejlesztésű fegyvereire pedig nem használják.[1] Ennek oka, hogy a fenti géppisztolyhoz a tárakat Hugo Schmeisser tervezte és az ő licence alapján gyártották, ezért mindegyiken rajta volt a Schmeisser jelzés. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy magát a fegyvert Heinrich Vollmer tervezte az Erme Werke-ben 1938-ban. A fegyver közel egy millió példányban készült, kisebb, nagyobb változtatásokkal.[forrás?]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Frederick Myatt: Korszerű kézifegyverek (115. old.), Zrínyi, 1993, ISBN 963-327-213-0

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Maschinenpistole 40 témájú médiaállományokat.