Maschinenpistole 40

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Maschinenpistole 40
MP 40 AYF 2.JPG

Típus Géppisztoly
Ország  Harmadik Birodalom
Tervező Heinrich Vollmer[1]
Gyártási darabszám kb. 1 millió
Alkalmazás
Használó ország Lásd Alkalmazók
Háborús alkalmazás második világháború
Műszaki adatok
Űrméret 9 mm
Lőszer 9×19 mm Parabellum
Tárkapacitás 32 db-os szekrénytár
Működési elv Szabad hátrasiklású tömegzár
Tömeg 3,97 kg (tár nélkül)
4,61 (töltött tárral) kg
Fegyver hossza 629 mm (behajtott válltámasszal)
832 mm (kihajtott válltámasszal) mm
Csőhossz 248 mm
Elméleti tűzgyorsaság 500 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség 380 m/s
Pontos lőtávolság 70 - 100[2] m

A Maschinenpistole 40 (rövidítve MP 40) géppisztolyt 1940-ben rendszeresítették, és számos főrésze hasonlított az MP 38-ra. A fő különbség a felhasznált anyagokban rejlett, mivel itt főként préselt acéllemezt és műanyagot használtak. Hagyományos hátrasiklással működött. Először a Fallschirmjägerek (ejtőernyősök) használták, sikerrel.

Bár a tervezési fázisokban Hugo Schmeisser nem vett részt (egyedül az utolsó gyártásracionalizáláson), a név („Schmeisser-géppisztoly”) mégis rajta ragadt, saját fejlesztésű fegyvereire pedig nem használják.[3] Ennek oka, hogy a fenti géppisztolyhoz a tárakat Hugo Schmeisser tervezte és az ő licence alapján gyártották, ezért mindegyiken rajta volt a Schmeisser jelzés. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy magát a fegyvert Heinrich Vollmer tervezte az Erme Werke-ben 1938-ban.[4] A fegyver közel egy millió példányban készült, kisebb, nagyobb változtatásokkal.[5]

Gyártása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az MP 40 az elődjén, az MP 38-on alapul (ami pedig az MP 36-on). Az MP 36-ot az Erma Werke gyárban gyártották, a Harmadik Birodalom hadseregének megalapításával egyidejűleg. A fegyver Heinrich Vollmer VPM 1930 és EMP géppisztolyai alapján készült. Vollmer 1938-ban előállt az MP 38-cal, a német hadseregellátó kérésére. Az MP 38 az MP 38 leegyszerűsített változata, az MP 40 pedig az MP 38 még tovább egyszerűsített változata, költségtelenebb megoldássokkal.

A szövetséges erők gyakran nevezték "Schmeisser-géppisztolynak", Hugo Schmeisser után. Schmeisser tervezte az MP 18-at, ami az első tömeggyártású géppisztoly volt, a fegyvert az első világháború végén vetették be. Az MP 40-et mégsem ő tervezte [6] hanem csak a tárat licencelte. Az MP 41-et viszont ő tervezte, ami az MP 40 fatusával ellátott variánsa volt. Az MP 41-et ritkán használták, csak néhány SS és rendőri alakulatnál. A fegyvert Németország szövetségesének, Romániának exportálták.

A fegyver által háborús filmekben, videojátékokban kialakított kultusz gyakran téves, csak ejtőernyősök, szakasz- és osztagvezetők használták, míg a német hadsereg többsége a 98-as karabélyt.

A harcmezőkön nem volt elegendő MP 40 géppisztoly, mert a 98-as karabélyhoz képest a gyártása drága volt. Így azok a katonák, akik egyre többször találták magukat rohamfeladatokban, az elesett szovjet katonáktól felszedett PPS–41 géppisztolyt vitték magukkal. Ezt néhány korabeli fotón is látni. 1943-tól kezdve a német hadsereg a 98-as karabély és az MP 40 géppisztoly leváltását tervezte. A feladatra az új MP 43/44 gépkarabélyt jelölték ki (ismertebb nevén StG. 44 [Sturmgewehr 44]).

Német katona Sztálingrád romjai között PPS-41 géppisztollyal.

Alkalmazók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bishop, Chris (1998). Guns in Combat. Chartwell Books, Inc. ISBN 0-7858-0844-2.
  2. Ingram, Mike (2001). The MP40 submachine gun, 42. oldal, Zenith Imprint, ISBN 0-7603-1014-9.
  3. Frederick Myatt: Korszerű kézifegyverek (115. old.), Zrínyi, 1993, ISBN 963-327-213-0
  4. Bishop, Chris (1998). Guns in Combat. Chartwell Books, Inc. ISBN 0-7858-0844-2.
  5. Az MP 40 angol nyelvű Wikipédia lapja
  6. Bishop, Chris. The Encyclopedia of Weapons of World War II. New York: Metrobooks, 2002, p. 260. ISBN 1-58663-762-2.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Maschinenpistole 40 témájú médiaállományokat.