Mauser C96

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mauser C96
Mauser C96 M1916 Red 9 7.JPG

Típus pisztoly
Ország  Német Birodalom
Tervező Feederle testvérek (Fidel, Friedrich, és Josef)
Alkalmazás
Alkalmazás ideje 1899-1961
Használó ország Lásd Alkalmazók
Háborús alkalmazás Második búr háború,
Angol-ír háború,
Hszinhaj forradalom,
Első világháború,
Orosz polgárháború,
Második világháború,
Spanyol polgárháború,
Második kínai–japán háború,
Kínai polgárháború,
Koreai háború,
Vietnami háború
Műszaki adatok
Űrméret 7,63 mm
Lőszer

7,63×25 mm Mauser
9×19 mm Parabellum
.45 ACP
9×25 mm Mauser (ritka)

8,15 mm Mauser (kísérleti)
Tárkapacitás 6, 10 vagy 20 töltényes integrált vagy kivehető tölténytár
Működési elv rövid csőhátrasiklásos
Tömeg 1,13 kg
Fegyver hossza 312 mm
Csőhossz 140 mm
Csőtorkolati sebesség 425 m/s

A Mauser C96 (Construktion 96) egy öntöltő pisztoly volt, melyet eredetileg a német fegyvergyártó cég, a Mauser gyártott 1896-tól 1937-ig. A 20. század első felében a fegyver licenc nélküli másolatait gyártották még Spanyolországban és Kínában is.

A fegyver fő jellegzetességei az elsütőbillentyű előtt elhelyezkedő integrált szekrénytár, a hosszú fegyvercső, a fából készült tusa, melyet toknak vagy hordtáskának is lehetett használni és a pisztolymarkolat, amely úgy nézett ki, mint egy seprűnyél. Az angol-nyelvű világban a markolat szokatlan megjelenéséből született a fegyver egyik beceneve, a „Seprűnyél”, a másik pedig a Kínában elterjedt beceneve a „Dobozágyú”, amely a tölténytár négyzetes alakjából és a fából készült doboz-szerű levehető tusájából eredt.

A Mauser C96 a tusájának, hosszú csövének és nagy sebességű lőszerének köszönhetően kitűnő lőtávolsága és sokkal jobb átütőképessége volt, mint a legtöbb korabeli szabványos pisztolynak; a 7,63×25 mm Mauser lőszer rendelkezett a legnagyobb sebességgel a kereskedelmileg gyártott pisztolylőszerek közül, egészen a .357 Magnum lőszer 1935-ös megjelenéséig.

Hozzávetőleg egymillió C96 pisztolyt gyártott csak a Mauser, a Spanyolországban és Kínában legyártott mennyiséggel együtt bizonyára igen nagy összmennyiséget gyártottak, de ez a szám ismeretlen az elveszett, nemlétező vagy rosszul fenntartott gyártási feljegyzések miatt.

Szolgálat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A C96 egy korai prototípusa.

A bevezetése után egy éven belül C96 pisztolyokat nem csak a kormánynak adtak el, hanem kereskedelmi viszonteladások során civilek és egyes katonatisztek is vásároltak a fegyverből.

A Mauser C96 pisztoly abban az időben igen népszerű volt a brit tisztek körében is, és nagy számban vásároltak belőle maguknak; egy bizonyos mennyiséget leszállítottak az Egyesült Királyságbéli Westley Richards cégnek erre a célra, habár népszerűsége meggyengült a brit hadseregben az első világháború kitörése után.

Mint katonai oldalfegyver, a fegyver többféle kolóniaháborúban is szolgált, csakúgy mint az első világháborúban, az észt függetlenségi háborúban, a spanyol polgárháborúban, a kínai polgárháborúban és a második világháborúban. A Mauser jelen volt a bolsevik komisszároknál és különböző haduraknál és bandavezéreknél az orosz polgárháború alatt is.

Winston Churchill is rendelkezett egy Mauser C96 pisztollyal és használta is az omdurman-i csatában és a második búr háború alatt is; hozzá hasonlóan Thomas Edward Lawrence-nek is volt egy, melyet a Közel-Keleten hordott magánál.

A C96 importált és helyileg másolt változatait használták a kínaiak a második kínai–japán háború és a kínai polgárháború alatt, illetve a spanyolok a spanyol polgárháború alatt, a németek pedig a második világháború alatt.

Amellett, hogy a szabványos 7,63×25 mm-es lőszerre tervezték a C96 pisztolyt, általánosnak számított a 9 mm Parabellumra gyártott változat, illetve a 9 mm Mauser Export lőszerre tervezett változat. Ezen kívül volt egy kínai gyártmányú modell, melyet a .45 ACP lőszerre terveztek. A pisztoly világhíre és népszerűsége ellenére mindössze egyetlen nemzet használta elsődleges szolgálati pisztolynak hadserege és rendőrsége köreiben, Kína. A C96 igen népszerű a gyűjtők körében is.

A C96 gyakran tűnik fel filmekben és TV műsorokban, mint külföldi vagy egzotikus pisztoly, jellegzetes és azonnal felismerhető alakja miatt. Ugyanezen okok miatt a C96 pisztoly lett az a fegyver, melyet átalakítottak és a Star Wars című filmben Han Solo lézerpisztolyaként jelenítettek meg. Sergio Corbucci olasz filmrendező népszerű westernjének, A halál csöndje című filmnek főhőse egy néma bérgyilkos (Jean-Louis Trintignant), akit kézgyorsasága mellett csodafegyvere is félelmetessé tesz, amely nem más, mint egy Mauser C96-os típusú pisztoly.

Megrendelt változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A török hadsereg 1897-es Mauserja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mauser első katonai megrendelését a török kormánytól kapta 1897-ben. 1000 pisztolyt rendeltek; megvolt a saját szériaszám sorozatuk 1-től 1000-ig. Mindössze annyiban különböztek, hogy nem arab számrendszert használtak az irányzékon. A jelölések között volt még egy hatágú csillag a tölténytár mindkét oldalán, illetve második Abdul-Hamid szultán pajzsa és az 1314. muszlim év.

Az olasz haditengerészet 1899-es Mauserja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1899-ben az olasz kormány adta le a Mauser első fontosabb katonai megrendelését; 5000 darab C96 pisztolyt rendeltek az olasz királyi haditengerészet számára. A pisztolyok tokja nyurgább volt az eredetinél (hiányzott a marás a pisztolyok oldaláról). Ezen kívül a kakas kialakítása is különbözött. Ezen pisztolyoknak saját számsorozatuk volt 1-től 5000-ig terjedő számozással.

Az 1910-es perzsa megrendelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A perzsa kormány 1000 darab pisztolyt rendelt. A perzsa pisztolyok tokjának bal oldalába „oroszlán és nap” jelvényt helyeztek el, sorozatszámuk pedig 154000-től 154999-ig terjedt. Gyakran összekeverik a török megrendeléssel.

1916-os osztrák megrendelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Osztrák–Magyar Monarchia a szabványos 7,63 mm-es Mauser pisztolyokból rendelt egy bizonyos mennyiséget.

1916-os porosz „Red 9”[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mauser „Red 9” C96 töltőléccel.

Az első világháború alatt a Német Birodalom hadserege 150 000 C96 pisztolyt rendelt 9 mm Parabellum lőszerre, hogy ellensúlyozza a Luger P08 pisztolyok lassú gyártását. A C96 ezen változatát „Red 9”-nek hívták a pisztolymarkolatba égetett és pirosra festett 9-es után. Ez arra szolgált, hogy a használóikat figyelmeztesse, ne a 7,63 mm-es lőszert töltsék a fegyverbe. A 150 000 megrendelt fegyverből a háború végéig 137 000 darabot szállítottak le.

1920-as megrendelés a francia rendőrségnek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A francia kormány 1000 pisztolyt rendelt 99 mm hosszú csővel szerelve a Gendarmerie Nationale számára.

Luftwaffe megrendelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A német kormány 7800 darab kereskedelmi M30 pisztolyt vásárolt a Luftwaffe számára. A fegyvereken a Wehrmacht védjegye szerepelt. A pisztolyok sorozatszámai az 1930-as évek elejéről és közepéről származtak. A fegyver gyártását 1937-ben állították le.

Fő változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A C96 pisztolynak igen sok változatát gyártották az alap kereskedelmi változat mellett.

M1896 Kavallerie Karabiner[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyik kísérleti ötlet egy pisztoly-karabély megalkotása volt a könnyű lovasság számára. Nyurga tokjuk, szabványos 10 töltényes tárjuk, fixen rögzített fából készült tusájuk és előágyuk, illetve meghosszabbított 300 mm-es (korai gyártmány) vagy 370 mm-es (késői gyártmány) csőjük volt. Gyártásukat 1899 után abbahagyták a gyenge érdeklődés miatt.

Sport célra azonban érdeklődést mutattak a karabély-változatra, így egy kisebb sorozatot legyártottak a fegyverből, majd az eredeti pisztoly-változat árának kétszereséért értékesítették. Nemrégiben a Navy Arms-hoz hasonló importőrök importáltak késői gyártású Mauser karabélyokat 406 mm-es vagy hosszabb csővel az Egyesült Államokba.

M1896 Kompakt Mauser[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A C96 pisztoly egy változata teljes méretű markolattal, 6 töltényes integrált tárral és 120 mm-es csővel. A gyártást 1899-ben fejezték be.

M1896 Tiszti Modell[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez volt a nemhivatalos megjelölése a Kompakt Mauser egy változatának hajlított fa vagy keménygumi markolattal, a M1879 Reichsrevolver-hez hasonlóan.

M1898 Pisztoly-Karabély[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez volt az első változat, melyet fatusa/hordtok kivitelben gyártottak. A tusa két feladatot látott el, egyrészt hordtokként szolgált, egyébként pedig a markolathoz rögzítve válltámasznak lehetett használni.

M1912 Mauser Export Modell[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a modell készült először a 9×25 mm Export lőszerhez. Arra tervezték, hogy a dél-amerikai és kínai piacot tőkésítse.

M1920 Mauser[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1919-es versailles-i békeszerződés számos korlátozást szabott ki a pisztolycsövek hosszúságával és kaliberével kapcsolatban a német fegyvergyártókra. A német kormány számára gyártott vagy eladott pisztolyok csöve nem lehet hosszabb 100 mm-nél és 9 mm-es vagy annál nagyobb lőszert nem használhat.

A Weimari Köztársaság betiltotta a katonai stílusú fegyverek magántulajdonban való tartását azzal a céllal, hogy visszaszerezze az értékes fegyvereket a visszatérő katonák tömegétől. Az elkopzott fegyvereket később a kormányzati erők felfegyverzésére használták, így ők a katonai és civil fegyverek egyvelegével lettek felszerelve. Annak érdekében, hogy a versailles-i békeszerződésben foglaltakat betartsák, elkezdték ezen fegyverek átépítését.

A Weimari Köztársaság tulajdonában lévő háború előtti C96 pisztolyok csövét le kellett vágni 99 mm-esre. Emiatt a tangens típusú irányzékaikat fix irányzékokra kellett cserélni. Ezen felül a szabványos 7,63×25 mm Mauser lőszer használatára kellett átalakítani őket, habár néhány hibrid Mauser is készült újrahasznosított Luger csövekkel, melyek a 7,65×21 mm Parabellum lőszert használták. A kormányzat által elkobzott fegyverek megjelölése az M1920 lett. Ezt a gyakorlatot folytatták a többi német szolgálati pisztolyon is, habár miután a tilalmat figyelmen kívül hagyták az átalakítások is abbamaradtak.

M1921 „Bolo” Mauser[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1920-1921-es években a Mauser elkezdett gyártani egy kereskedelmi célú C96 változatot. Tulajdonságai között volt a kisebb markolat, a rövidebb 99 mm-es cső és a szabványos 7,63×25 mm Mauser lőszer. Egy kísérleti 8,15×25,2 mm Mauser lőszert fejlesztettek ki a betiltott 9×19 mm Parabellum és a 9×25 mm Mauser Export lőszerek leváltására hazai eladásra, de a lőszer nem vált be.

A fegyver sorozatgyártása 1921-1930 között folyt. A fegyvert egyes balti országok hadseregeinek is eladták, ezen felül került a lengyelekhez, a litvánokhoz, a német Freikorps-hoz és a fehéroroszokhoz. Az újonnan létrejött Szovjetunió bolsevik kormányzata (és később az új vörös hadsereg) nagy mennyiségben vásárolt a fegyverből az 1920-as években vagy a legyőzött ellenségektől zsákmányolt belőlük. A különleges pisztoly összekapcsolódott a bolsevikokkal, így lett a beceneve a „Bolo”. A „Bolo” modell máshol is népszerű lett, mivel a rövidebb cső és az egészében kisebb fegyver elrejtése egyszerűbb volt.

M1930 Mauser[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyűjtők körében M30-ként is ismert, egyszerűsített és továbbfejlesztett változata volt az M1921 Mausernek. Az egyszerűsített gyártást a finom megmunkálás egyes részleteinek elhagyása tette lehetővé, illetve a háború előtti nagyméretű markolat és hosszú cső is visszatért. Az M30 korai modelljeinek 132 mm hosszú csöve volt, de a későbbi modelleken ismét a régi 140 mm-es csövet használták. 1930-tól 1937-ig gyártották.

Joseph Nickl tervezett egy változtatható tűzállású változatot 1930-ban. A fegyver túlmelegedett, mikor hosszú sorozatokat adtak le vele.

Mivel az M1932/M712 változat teljesen automata volt, a félautomata M1930 típust gyakran M711-nek nevezték a háborús kereskedők és a gyűjtők.

M1932/M712 Schnellfeuer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A spanyol fegyvergyártó cégek, mint a Beistegui Hermanos és az Astra 1927-1928 között elkezdtek gyártani egy kivehető tárral rendelkező, váltható tűzállású típust, melyet a Távol-Keletre szántak.

A Mauser is elkezdte a Schnellfeuer („Gyorstüzelő”) sorozatgyártását, a saját váltható tűzállású, kivehető tárral rendelkező M30 változatát, melyet Karl Westinger tervezett. A gyártás 1932-ben indult és 1936-ban állt le. Gyűjtők körében az M1932 nevet kapta. A fegyvert Kínának szánták, illetve később a spanyol polgárháború mindkét oldalának. Az M1932 pisztolyból egy kis mennyiséget a német Wehrmachtnak is szállítottak a második világháború alatt, ahol az M712 megjelölést kapta.

9 OBI[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Oyster Bay Industries, amely egy amerikai cég volt, készített egy átalakítókészletet a Mauser pisztolyokhoz, aminek a segítségével a tölténytárat kivehetővé lehetett alakítani. A fegyverről eltávolították az alsó lemezt, a tárrugót és az adagolótömböt, majd elhelyeztek a fegyveren egy kis méretű tárkioldó mechanizmust, amely lehetővé tette a saját gyártmányú 10 vagy 20 töltényes tárak használatát. Az átalakítást elvégezhették a „Red 9” pisztolyon vagy egy új 9 mm-es felsőtok beszerzésével a szabvány 7,63 mm-es pisztolyból is ki lehetett alakítani.

PASAM géppisztoly[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A brazil kormányzat 500 darab 7,63 mm-es M1932 Schnellfeuer géppisztolyt vásárolt az 1930-as évek alatt. A PASAM (Pistola Automática Semi-Automática Militar vagy „Fél-Automata/Automata Katonai Pisztoly”) alapja az M1932 pisztoly volt, de néhány dolgot átalakítottak rajta. A pisztolymarkolat keretéhez vastagabb téglalap alakú famarkolatot használtak, tusája pedig 320 mm hosszú volt és fémből készült. Egy fémkeretet csatoltak a tokhoz, ami egy téglalap alakú fából készült előágyat tartott. A szabványos 10 töltényes kivehető tárat használták hozzá.

A fegyver egészen az 1980-as évekig szolgált a brazil állami katonai rendőrségnél (Polícia Militar). Használói elsősorban öntölő karabélyként alkalmazták, teljesen automata üzemmódban csak vészhelyzet esetén használták a hátrarúgás és a csőszáj felfelé mozgása miatt.

A vezérlő egységek ugyanazok voltak, mint az alapmodellen, kivéve a portugál jelöléseket. A tűzváltókar (a bal oldalon helyezkedett el a sátorvas felett) egyik állása az N, mint Normal (fél-automata), a másik állása az R, mint Rápido (teljesen automata). A biztosítókar (a kakastól balra található) jelölése az S volt, mint Seguro (Biztosított) és F, mint Fogo (Kibiztosított).

Híres másolatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sanhszi 17-es típus (.45 ACP)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hadurak korában a kínai történelemben, a 20. század elején, a Sanhszi tartományt Jen Hszi-san hadúr uralta, aki megalapított egy modern fegyvergyárat fővárosában, Tajjüanban. Jen katonáit helyileg gyártott Thompson géppisztolyokkal szerelte fel, melyek a .45 ACP lőszert tüzelték, de ellátási nehézségei adódtak, mivel katonái oldalfegyvere a 7,63 mm kaliberű C96 pisztoly volt.

A problémát úgy oldotta meg, hogy elkezdte a C96 pisztolyok .45 ACP változatát gyártani, ezzel a lőszert egységesítette, így a katonák ellátása egyszerűbb lett. A fegyver megjelölése a 17-es típus lett, a .45-ös fegyver sorozatgyártása pedig 1929-ben indult a Tajjüan fegyvergyárban. A „17-es típus” felirat (kínaiul) a fegyver bal oldalán kapott helyet, a „18. Köztársasági Év, Készült Sanhsziban” pedig a jobb oldalon. A fegyvereket (a Thompsonok mellett) a vasúti őrségnek szánták, akik védelmet nyújtottak a banditák és más hadurak ellen.

Amellett, hogy nagyobb kaliberre gyártották a fegyvert, a Sanhszi .45 pisztolyok észrevehetően nagyobbak voltak a 7,63 mm-es társaiktól, a 10 töltényes tárak a sátorvas alá nyúltak. A fegyvereket két 5 töltényes töltőléccel töltötték az egyszerű 10 töltényes töltőléc helyett.

A legtöbb Sanhszi .45 pisztolyt beolvasztották a kínai polgárháború lezárulta után, főleg a furcsa kaliberük miatt, de néhány példányt a tengerentúlra exportáltak. Hozzávetőleg 8500 Sanhszi .45 pisztoly készült a Tajjüan fegyvergyárban.

80-as típus (7,62 54-es típus)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az M712 Schnellfeuer másolata, melyet Kínában gyártottak. A 7,62×25 mm-es lövedéket használta.

Hanjang C96 (7,63 mm Mauser)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1923-ban a Hanjang lőszergyár elkezdte gyártani a Mauser C96 másolatait, az eredmény a Hanjang C96 lett, melyből nagyjából 13 000 darab készült.

Astra Model 900[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Astra Model 900

A spanyol fegyvergyártó cég, az Astra Unceta Y Compañia S.A. 1927-ben kezdte el gyártani a Mauser C96 pisztolyok másolatait. Külsőleg hasonló (beleértve a levehető válltámaszt) volt a C96-hoz, de a belső részek nem illeszkedtek. 1941-ig gyártották, 1937-38 között szünetelt a gyártás, az utolsó darabokat 1951-ben cserealkatrészekből rakták össze. A spanyol másolatokat kínai exportra szánták, de a kínai-japán háború kezdete után (amely megakadályozta a kínai erők fegyverellátását) a megmaradt Astra 900 pisztolyokat a spanyol polgárháborúban használták, egy bizonyos mennyiséget pedig Németországnak adtak el 1940-1943 között.

Royal MM34 géppisztoly[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Astra Model 900 egy ritka másolata, melyet a spanyolországbeli Eibarban gyártott a Zulaica y Cia cég. Ezeket a fegyvereket az uszonyos csövükről és a kupakos csőszájukról lehet felismerni. A Royal MM34 pisztolyoknak alig néhány példánya maradt meg napjaikra.

Alkalmazók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Skennerton, Ian. Mauser Model 1896 Pistol. Gold Coast, QLD (Australia): Arms & Militaria Press (2005). ISBN 0 949749 77X 
  • Wilson, Royce. Mauser C96 Broomhandle. Australian and New Zealand Handgun magazine (2009. január 1.) 
  • Bishop, Chris (Editor). Guns in Combat. Kent (UK): Grange Books (1998). ISBN 1-84013-083-0 
  • Maze, Robert J.. Howdah to High Power: A Century of Breechloading Service Pistols (1867-1967). Tucson, AZ (USA): Excalibur Publications (2002). ISBN 1-880677-17-2 
  • System Mauser - A Pictorial History of the Model 1896 Self-Loading Pistol, John W. Breathed, Jr. and Joseph J. Schroeder, Jr., (Handgun Press, 1967)
  • The Mauser Self-Loading Pistol, James N. Belford and Jack Dunlap, (Borden Publishing Cie 1969)
  • Jane's Infantry Weapons 1987-1988 Ian V. Hogg, (Jane's Publishing Group, 1987).

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Mauser C96 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mauser C96 témájú médiaállományokat.