Maschinengewehr 30

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
MG30
1671 - Salzburg - Festung Hohensalzburg - Österreichisch leichtes Maschinengewehr.JPG

Típus géppuska
Ország  Ausztria,  Svájc
Tervező Louis Stange
Alkalmazás
Alkalmazás ideje 1930–1940-es évek
Használó ország

 Ausztria
 Bulgária
 Harmadik Birodalom
Flag of Hungary (1920–1946).svg Magyar Királyság

 Svájc
Háborús alkalmazás Második világháború
Műszaki adatok
Űrméret 7,92 mm
Lőszer 8×56 mm R, 7,92×57 mm
Tárkapacitás 30
Működési elv rövid csőhátrasiklású, forgózáras reteszelésű
Tömeg 12 kg
Fegyver hossza 1170 mm
Csőhossz 600 mm
Irányzék típusa nyílt, rögzített mértékes

A Maschinengewehr 30 vagy MG30 egy német tervezésű géppuska volt, amely különféle fegyveres erőknél szolgált az 1930-as években. Módosításokat hajtottak végre rajta, hogy szabványos német repülőgépfedélzeti géppuskát kapjanak belőle, mint az MG15 vagy az MG17. A legfontosabb a tervezeti mintája, amelyet az MG34 és az MG42 géppuskák tervezésénél használtak, így ez az egyik fő elődje számos, a 21. században is elterjedt fegyvernek.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az MG30 fejlesztése Louis Stange irányítása alatt zajlott a Rheinmetall Sömmerda-i irodájában. Habár a Versailles-i békeszerződés értelmében a géppuskák tényleges gyártása tilos volt Németországban, és a tervezetet a Reichswehr visszautasította. A Rheinmetall ezután más cégekhez fordult, majd a tervezet licencét a svájci Solothurn és az osztrák Steyr-Daimler-Puch vette meg. Hamarosan el is kezdődött a sorozatgyártás, majd mindkét országban rendszerbe is állították, Svájcban Solothurn S2-100, Ausztriában Maschinengewehr Solothurn 1930 vagy MG30 néven. Ezen kívül 2000-3000 darabot vásárolt Magyarország, ahol Solothurn 31. M Golyószóró néven rendszeresítették.

Tervezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fegyver léghűtéses, rövid csőhátrasiklású, a szabvány 7,92×57 mm Mauser lőszert tüzelte, a lőszerjavadalmazást egy némileg ívelt 30 töltényes tárból biztosították, amely a fegyver bal oldalába csatlakozott. A fegyver egy zárógyűrűt használ, amely a cső végén helyezkedik el, ez zárja a reteszt. A gyűrű forgása nyitja és zárja a reteszt, ezt a gyűrű külsejére rögzített görgők irányítják. Hátrasikláskor ezek a görgők vájatokban futnak, amelyeket a tokba vágtak. A fegyver relatíve egyszerű tervezésű, a legtöbb része kör keresztmetszetű. A csőtok a fegyvercső torkolattal folytatódik. A tusában egy cső van, amely a rugót és annak vezetőjét tartalmazza.

Az MG30 képes volt fél-automata és teljesen automata üzemmódban tüzelni, a tűzgyorsasága 600-800 lövés/perc között volt teljesen automata módban. A fegyverhez javadalmazott egy behajtható villaállvány, amelyet a cső kétharmadánál rögzítettek.

Változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Rheinmetall Borsig irodája módosította az MG30 tervezetét, hogy repülőgép fedélzeti fegyverként használhassák, így jött létre a Flugzeugmaschinengewehr 15, vagy MG15. A fő változtatások: egy dupla-dobtár, amely 75 töltényt tartalmazott, illetve az eltávolítható tusa, hogy a bombázók szűk részeiben is használhassák.

1936-ban a további változtatások vezettek az MG17 kifejlesztéséhez, amely magában foglalta a töltényfüzér használatát a dobtárak mellett, így a tűzgyorsaságot 1200 lövés/perc körüli értékre növelve. A fegyverrel lehetett egy megszakító segítségével a repülőgép propellerén keresztül tüzelni.

1942-ben a repülőgépek fedélzeti fegyvereinek mérete dramatikusan megnövekedett, és a 7,92 mm-es fegyverek többé már nem bizonyultak hasznosnak a Luftwaffe számára. Sokat ezután a hadseregnek küldtek, ahol elindítottak egy programot, miszerint módosítják a fegyvereket szárazfödli használatra villaállvány és egyszerű fémtusa hozzáadásával.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a MG 30 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.