Maschinengewehr 30
| MG30 | |
 |
|
|
|
|
| Típus | géppuska |
| Ország |  Ausztria,  Svájc |
| Tervező | Louis Stange |
| Alkalmazás | |
| Alkalmazás ideje | 1930–1940-es évek |
| Használó ország |
Svájc |
| Háborús alkalmazás | Második világháború |
| Műszaki adatok | |
| Űrméret | 7,92 mm |
| Lőszer | 8×56 mm R, 7,92×57 mm |
| Tárkapacitás | 30 |
| Működési elv | rövid csőhátrasiklású, forgózáras reteszelésű |
| Tömeg | 12 kg |
| Fegyver hossza | 1170 mm |
| Csőhossz | 600 mm |
| Irányzék típusa | nyílt, rögzített mértékes |
A Maschinengewehr 30 vagy MG30 egy német tervezésű géppuska volt, amely különféle fegyveres erőknél szolgált az 1930-as években. Módosításokat hajtottak végre rajta, hogy szabványos német repülőgépfedélzeti géppuskát kapjanak belőle, mint az MG15 vagy az MG17. A legfontosabb a tervezeti mintája, amelyet az MG34 és az MG42 géppuskák tervezésénél használtak, így ez az egyik fő elődje számos, a 21. században is elterjedt fegyvernek.
Tartalomjegyzék |
Történet [szerkesztés]
Az MG30 fejlesztése Louis Stange irányítása alatt zajlott a Rheinmetall Sömmerda-i irodájában. Habár a Versailles-i békeszerződés értelmében a géppuskák tényleges gyártása tilos volt Németországban, és a tervezetet a Reichswehr visszautasította. A Rheinmetall ezután más cégekhez fordult, majd a tervezet licencét a svájci Solothurn és az osztrák Steyr-Daimler-Puch vette meg. Hamarosan el is kezdődött a sorozatgyártás, majd mindkét országban rendszerbe is állították, Svájcban Solothurn S2-100, Ausztriában Maschinengewehr Solothurn 1930 vagy MG30 néven. Ezen kívül 2000-3000 darabot vásárolt Magyarország, ahol Solothurn 31. M Golyószóró néven rendszeresítették.
Tervezet [szerkesztés]
A fegyver léghűtéses, rövid csőhátrasiklású, a szabvány 7,92×57 mm Mauser lőszert tüzelte, a lőszerjavadalmazást egy némileg ívelt 30 töltényes tárból biztosították, amely a fegyver bal oldalába csatlakozott. A fegyver egy zárógyűrűt használ, amely a cső végén helyezkedik el, ez zárja a reteszt. A gyűrű forgása nyitja és zárja a reteszt, ezt a gyűrű külsejére rögzített görgők irányítják. Hátrasikláskor ezek a görgők vájatokban futnak, amelyeket a tokba vágtak. A fegyver relatíve egyszerű tervezésű, a legtöbb része kör keresztmetszetű. A csőtok a fegyvercső torkolattal folytatódik. A tusában egy cső van, amely a rugót és annak vezetőjét tartalmazza.
Az MG30 képes volt fél-automata és teljesen automata üzemmódban tüzelni, a tűzgyorsasága 600-800 lövés/perc között volt teljesen automata módban. A fegyverhez javadalmazott egy behajtható villaállvány, amelyet a cső kétharmadánál rögzítettek.
Változatok [szerkesztés]
A Rheinmetall Borsig irodája módosította az MG30 tervezetét, hogy repülőgép fedélzeti fegyverként használhassák, így jött létre a Flugzeugmaschinengewehr 15, vagy MG15. A fő változtatások: egy dupla-dobtár, amely 75 töltényt tartalmazott, illetve az eltávolítható tusa, hogy a bombázók szűk részeiben is használhassák.
1936-ban a további változtatások vezettek az MG17 kifejlesztéséhez, amely magában foglalta a töltényfüzér használatát a dobtárak mellett, így a tűzgyorsaságot 1200 lövés/perc körüli értékre növelve. A fegyverrel lehetett egy megszakító segítségével a repülőgép propellerén keresztül tüzelni.
1942-ben a repülőgépek fedélzeti fegyvereinek mérete dramatikusan megnövekedett, és a 7,92 mm-es fegyverek többé már nem bizonyultak hasznosnak a Luftwaffe számára. Sokat ezután a hadseregnek küldtek, ahol elindítottak egy programot, miszerint módosítják a fegyvereket szárazfödli használatra villaállvány és egyszerű fémtusa hozzáadásával.
Lásd még [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a MG 30 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
|
||||||||||||||||||||||||||
