Magyarád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen AtaBot (vitalap | szerkesztései) 2021. február 13., 16:04-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Jegyzetek: források --> jegyzetek AWB)
Magyarád (Măderat)
Közigazgatás
Ország Románia
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeArad
Rangfalu
KözségközpontPankota város
Irányítószám315601
SIRUTA-kód9672
Népesség
Népesség1332 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság7 (2011)[1]
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 18′ 00″, k. h. 21° 42′ 59″Koordináták: é. sz. 46° 18′ 00″, k. h. 21° 42′ 59″
Magyarád weboldala
SablonWikidataSegítség

Magyarád (Magyarát, románul Măderat) falu Romániában, Arad megyében.

Fekvése

Borosjenőtől 17 km-re délnyugatra, Pankota szomszédságában fekszik.

Nevének eredete

Nevét a Megyer törzsről kapta. Ez arra utal, hogy a névadás időpontjában ehhez a törzshöz tartozó nép lakta. Első írásos említései: Mghyer (1202), Meger (13321337). 1561-ben Boros megierként említik. Mai neve 1746-ban tűnt föl először, de a 1819. században inkább Magyarátként ismerték.

Története

Törzsnévi eredetű neve korai megtelepülésére utal. Már a középkorban jelentős bortermelő falu volt. Valószínűleg a 16. század végén néptelenedett el, de szőlőhegyeit a hódoltság idején is folyamatosan művelték. A 18. század elején települt újra a hegyvidékről érkező románokkal. Zaránd, 1744-től Arad vármegyéhez tartozott.

Mocsaras területeit a falut uradalmával együtt 1822-ben megvásároló Dietrich József szárította ki, agyagból készült dréncsövekkel. Szétszórtan álló házait 1836-ban vonták össze utcasorokba. Szántóföldeit korán, már 1839-ben tagosították. A község hivatali nyelve 1832-ig a latin, 1832 és 1850 között a magyar, 1850-től 1860-ig a német, 1860-tól egészen 1888-ig a román, majd 1888 és 1918 között ismét a magyar volt. 1852-ben alapították ortodox felekezeti iskoláját. 1895-ben magyar iparosai és kereskedői kérésére magyar tannyelvű községi iskola is indult.

1953-ig önálló község volt, 1954-től Muszka községhez tartozott, 1968-ban Pankotához csatolták. Mai lakóinak kb. fele vagy szüleik a 20. század második felében Máramaros, Fehér és Bihar megyéből települtek a faluba.

Lakossága

1910-ben 2415 lakosából 2223 román, 140 magyar és 48 német nemzetiségű, 2225 ortodox, 143 római katolikus és 24 református vallású volt.
2002-ben 1382-en lakták, közülük 1292 román, 47 cigány és 33 ukrán nemzetiségű, 1078 ortodox, 130 adventista, 107 pünkösdista és 48 baptista vallású.

Látnivalók

  • A határában álló két hegyi mamutfenyőt br. Dietrich József, a község földesura ültette 1840-ben, amerikai útjáról visszatérve. A két fa a saját fajtájában még fiatalnak számít és egyelőre csak 30-35 méter magasak.

Gazdasága

Híres emberek

  • Jókai Mór 1858-ban, Erdélybe tartva járt a faluban: "Hét napot töltöttünk a híres Magyaráton, ahová a szüret alatt Arad megye szépe, java fel szokott gyülekezni s a régi jó idők mintájára barátságosan mulatni. Valaha híres ünnepélyek voltak a magyaráti szüret napjai; ez volt a gyűlhelye a főrendnek és középosztálynak, mellyet sehol olly egyetértő barátságban összeolvadtan látni nem lehet, mint itten."[3] A látogatás élményét később És mégis mozog a föld! című regényébe is beépítette. Ide helyezte Bálvándy báró regénybeli kolnáját (présházát).
  • Itt volt birtoka a pallosjoggal is rendelkező zadjeli Slachta Ferenc (1777-1837) zombori kamarai adminisztrátornak, József nádor bizalmasának, kinek nevéhez köthető a buziási fürdő alapítása. Slachta Ferenc unokahúga volt az első női országgyűlési képviselő, Slachta Margit (1884-1974), unokája pedig a magyar sportdemokrácia megteremtője, az első magyar úszó és első sportlapalapító Szekrényessy Kálmán (1846-1923). Szekrényessy Attila: Az első magyar úszó élete, Bp. 2019. (48-49. oldal) ISBN 978-615-00-6223-5

Jegyzetek

  1. [1]
  2. www.delbono.ro. [2013. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 13.)
  3. J. M.: More patrio. In Cikkek és beszédek 5. Bp., 1968., 143–144. o.

Források

  • Petru Vancu: Monografia comunei Măderat (Magyarád). Arad, 1905

További információk