Arad-hegyaljai borvidék

Az Arad-hegyaljai borvidék, vagy másik nevén Ménes-magyarádi borvidék egyike a Kárpát-medence legrégebbi borvidékeinek, mely már I. István király idejében említve volt a csanádi püspökség egyik oklevelében. A borvidék 2 nagy alapegységből áll: Ménes-hegyalja és Magyarádi-hegyalja területét foglalja magába.

Fekvése[szerkesztés]

A Fehér-Körös és a Maros vize közötti területen fekszik.

Története[szerkesztés]

A történelmi borvidék alapjait állítólag még a római korban fektette le Probus római császár. A nagy múltú bortermő táj borait közvetlenül a tokaji borok után, az erdélyi részek közül elsőnek említik a történelmi feljegyzések. A szőlőhegy látványát a kibukkanó sziklatömbök teszik emlékezetessé és különlegessé.

A borvidék borainak egyértelműen a vörös aszú szerzett hírnevet, mely magas cukortartalmával tűnt ki (kb. 125 g/liter), már az 1862-es londoni nemzetközi borversenyen is egy 1811-es ménesi vörösbor nyerte a nagydíjat.

A borvidék legfőbb szőlőfajtái: cabernet sauvignon, pinot noir, merlot, kadarka, nagyburgundi kék, olaszrizling, ottonel muskotály, királyleányka, oporto, sangiovese.

Leírása[szerkesztés]

Az Arad megye területén fekvő szőlőterület a feljegyzések szerint 1915-ben már 6797 ha volt. A híres hegyaljai vasutat, mely a környéknek is fellendülést hozott 1906-ban kezdték el építeni és a hatvanas években még teljes hosszában működött. A vasút a kofák és a borivók legkedveltebb és legcélszerűbb szállítási eszközévé vált. Az első világháború után román végzéssel végrehajtották az első földreformot, és az 500 holdat meghaladó német és magyar földbirtokokat kisajátították.

A rendszerváltást követő időszakra a szőlőterület Arad megyében 2564 hektárra csökkent, ebből 1010 ha állami volt.

Az Arad-hegyaljai borvidékhez tartozó ma is számba vehető települései a következők:

Ménesi körzet[szerkesztés]

Magyarádi körzet[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Kevéssé ismert erdélyi borvidékeink [1] Archiválva 2019. április 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
Borászat a határon túl [2] Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
Udvarhelyi Híradó (XVIII. évf. 137. szám) [3]^{[halott link]}