Ugrás a tartalomhoz

Kékesvásárhely

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést Rakás (vitalap | szerkesztései) végezte 2019. október 4., 16:55-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (→‎Források: {{Kolozs megye települései}} {{portál|Erdély||Földrajz|-}})
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Kékesvásárhely (Târgușor)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKolozs
KözségSzépkenyerűszentmárton
Rangfalu
KözségközpontSzépkenyerűszentmárton (Sânmartin)
Irányítószám407528
SIRUTA-kód59577
Népesség
Népesség98 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság6 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság304 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 59′ 49″, k. h. 24° 02′ 47″46.996853°N 24.046372°EKoordináták: é. sz. 46° 59′ 49″, k. h. 24° 02′ 47″46.996853°N 24.046372°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Kékesvásárhely témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kékesvásárhely románul: Târgușor, falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Szamosújvártól délkeletre, a Devecseri-patak jobb partján, Ördöngösfüzes, Szépkenyerűszentmárton és Nagydevecser közt fekvő település.

Története

[szerkesztés]

Kékesvásárhely nevét 13261342 között említette először oklevél t. Vasarhel néven.

Későbbi névváltozatai: 1367-ben Wasarhel, 1457-ben Vasarhely, 1733-ban Oláh-Vásárhely, 1808-ban Vásárhely (Oláh-), 1913-ban Kékesvásárhely. 1336-ban Szilvás és Szentiván határosaként volt említve és ekkor Bálványosvárához tartozott. Az 1367-es oklevelek szerint románok által lakott falu volt, akik a bálványosi királyi várhoz tartoztak, és még 1456-ban is Bálványos tartozékaiul volt megnevezve és a Bánffyak birtoka volt, de tőlük Mátyás király elvette, és a váradi püspöknek adományozta.

1553-ban Szamosújvárhoz tartozott, de 1581-ben Báthory Kristóf az eddig Szamosújvárhoz tartozó birtokot Kérei Albertnek, Báthory István lengyel király századosának adományozta „a muszkák ellen való harcban” kifejtett érdemeiért. 1587-ben Kérei Albert, 1591-ben Kérői Lénárt, máskép Nagy Albert, 1625-ben pedig Gazdag Ferenc birtoka lett, és a későbbiekben is nagyrészt e család leszármazottai voltak a főbb birtokosai.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Kékesi járásához tartozott. 1910-ben 252 lakosából 57 magyar, 195 román volt. Ebből 193 görögkatolikus, 55 református volt.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
Kékesvásárhely egy régi, az 1700-as évekből való térképen