Indokínai háború

Az indokínai háború
Francia idegenlégiós Indokínában
Dátum	1946 – 1954.
Helyszín	Délkelet-Ázsia
Eredmény	Vietnami győzelem Francia kivonulás Vietnam felosztása Kambodzsa létrejötte Laosz létrejötte
Casus belli	Hải Phòng-i incidens
Harcoló felek Francia Unió Franciaország Vietnam Állam Kambodzsa Laosz Việt Minh Haderő 500 000 fő minimum 63 000 fő, de 100 000 – 950 000 közötti becslések is vannak Veszteségek 94 581 halott 78 127 sebesült 40 000 hadifogoly több mint 300 000 halott több mint 500 000 sebesült 100 000 hadifogoly

Az indokínai háború vagy első indokínai háború 1946. december 19. és 1954. augusztus 1. között tartott a francia gyarmati hadsereg és a Hồ Chí Minh vezetése alatt álló Việt Minh („Liga Vietnam Függetlenségéért”) csapatai között.

A harcok elsősorban Vietnam északi vidékein folytak, de a konfliktus kiterjedt az ország egészére és a szomszédos Laosz és Kambodzsa területére is.

Története

1940-ben Franciaország német megszállás alá került, ez pedig Japánnak ürügyül szolgált, hogy megszállja Indokínát, délen pedig a hollandok uralta Holland Kelet-Indiát (ma Indonézia). A japán megszállók ellen hamar kibontakozott a fegyveres harc, ebből kivette a részét maga a Việt Minh is. Az elfogott ellenállókkal a japánok kegyetlenül elbántak, de a felkelések egyre csak erősödtek és a háborús vereség következtében Japán kiszorult a térségből. A háború végeztével a franciák vissza akartak térni a gyarmatra, mire új ellenállás bontakozott ki. A Việt Minh 1946-ban felkelést indított a francia gyarmati hatóságok ellen. Miután a kínai kommunisták elérték Vietnam északi határát, az első néhány év alacsony intenzitású gerillaháborúja 1949-re átadta a helyét két, modern fegyverekkel felszerelt hadsereg hagyományos háborújának.

Hét évnyi véres harc után a Võ Nguyên Giáp tábornok vezetése alatt álló Viet Minh döntő csapást mért a francia erőkre a Dien Bien Phu-i csatában.

1954-re az indokínai háború népszerűtlenné vált a francia lakosság körében, ám Franciaország belpolitikai helyzete miatt nem tudott elszakadni a konfliktusból. Az Amerikai Egyesült Államok politikai és pénzügyi támogatást nyújtott Franciaországnak, 1954-re már a költségek 80%-át vállalva magára. Az amerikai támogatás oka a Việt Minh erős kommunista jellege, valamint a felkelőknek Kínától és a Szovjetuniótól való támogatottsága. Ennek ellenére a francia diplomácia többet próbált kivitelezni: nyílt amerikai fegyveres beavatkozást, de ettől az amerikaiak elzárkóztak. A kínaiaktól kapott, egyre nagyobb fegyverszállítmányoknak köszönhetően a Việt Minh modern haderőt épített ki, amellyel a gyarmati erők már nem boldogultak. Az amerikaiaknak 1950 és 1953 más gondjuk is volt, mégpedig a koreai háború, amely szintén nem tette lehetővé, hogy amerikai csapatok most vegyenek részt az indokínai háborúban.

A háború után az 1954. július 21-én megtartott genfi konferencia során Vietnamot ideiglenesen két részre osztották a 17. szélességi kör mentén. Északon megalakult a Viet Minh ellenőrzése alatt álló, Hồ Chí Minh vezette Vietnami Demokratikus Köztársaság.

A Bảo Đại császár vezette déli országrészben Ngô Đình Diệm miniszterelnök ragadta magához a hatalmat és kikiáltotta a Vietnami Köztársaságot. Megtagadta a békeszerződés alapján 1956-ra kitűzött országos választások megtartását, ami a vietnami háború kitöréséhez vezetett.

Külső hivatkozások

• Ötven éve osztották ketté Vietnamot, mult-kor.hu, 2004. július 21.