Szalatnya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Slatina (okres Levice) szócikkből átirányítva)
Szalatnya (Slatina)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásLévai
Rangközség
Első írásos említés1245
PolgármesterBazsó Árpád
Irányítószám935 84
Körzethívószám036
Forgalmi rendszámLV
Népesség
Teljes népesség312 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség37 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság145 m
Terület9,51 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 08′ 50″, k. h. 18° 54′ 13″Koordináták: é. sz. 48° 08′ 50″, k. h. 18° 54′ 13″
Szalatnya weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szalatnya témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szalatnya (szlovákul Slatina) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Lévai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Ipolyságtól 11 km-re északnyugatra, a Selmec patak mellett.

Története[szerkesztés]

1245-ben "Zalatna" alakban említik először. A Kacsics nembeli Szalatnyai család ősi birtoka, akik a 16. századig voltak birtokosok a településen. A Szalatnyai nevet először a Kacsics nembeli Lesták fia Miklós használja 1271-ben. A falu 1285-ben Drégely várának uradalmához tartozik.

1567-ben Píry családbeliek Hont vármegyében lévő szalatnyai kúriájukat és szőlőjüket 30 forintért "örökösen bevallják" Csuty Gáspárnak.[2] A 16. századtól a csábrági váruradalom részeként a Koháry család birtoka. 1558-ban 8 ház állt a faluban. 1602-ben elpusztította a török. 1715-ben malma és 18 háza állt. 1720-ban 20 volt a jobbágytelkek száma. 1828-ban 59 házában 355 lakos élt, akik mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel, állattartással foglalkoztak.

A szalatnyai gyógyvíz a 18. században tette országos hírűvé a községet, mely ekkor már több Magyarországról szóló leírásban is szerepel. Savanyúvizét, mely az emésztőrendszerre és a légutakra volt kedvező hatással, a 19. század elején már Budapestre is szállították. 1830-ban például tízezer üveggel is palackoztak belőle. Fürdőjét 1804-ben birtokosa, gróf Koháry Ferenc építtette, aki emeletes vendégfogadót, fürdőházat és más épületeket emeltetett, körülötte szép parkot alakított ki, ahol még egy táncterem is várta a vendégeket. A fürdőt a faluval diófasor kötötte össze. A fürdőben élénk társadalmi élet folyt, ahol a magyar társadalmi élet több neves személyisége, mint például 1846-ban Petőfi Sándor és Jókai Mór is megfordult. Később a fürdő elveszítette korábbi jelentőségét és inkább helyi jelentőségűvé vált.

Vályi András szerint "SZALATNA. Szalatina. Magyar falu hont Várm. földes Ura Gr. Koháry Uraság; lakosai katolikusok, és másfélék, fekszik Egeknek szomszédságában, mellynek filiája; határja középszerű, borai jók, legelője, fája elég van."[3]

Fényes Elek szerint "Szalatnya (Szlatina), magyar falu, Honth vmegyében, Ipoly-Sághoz északra 1 1/4 mfd., egy felette kies vidéken, 288 kath. lak. Határa fekete agyag, s mindent bőven terem; bora, gyümölcse sok. Hires savanyu vizéről értekeztünk fentebb a vármegye leirásánál. F. u. h. Coburg."[4]

Hont vármegye monográfiája szerint "Szalatnya, magyar kisközség, 85 házzal és 491 róm. kath. vallású lakossal; vasúti és táviró-állomása Egerszalatnyán, postája Felsőszemeréden van. A község első okleveles szereplésére 1262-ban akadunk. 1285-ben Huntfi Demeter drégelyi várának tartozéka volt. Más oklevél szerint, ugyancsak a XIII. század első végén, Bodor comes a sági konvent előtt Lüvő István nevű rokonára hagyja e birtokát, melyet IV. László királytól kapott. 1299-ben Zalathna alakban emlékezik meg róla egy oklevél. E helységtől vette nevét a Szalatnyai család. Szalatnyai Benedek bajvívó özvegyének kérelmére, 1326-ban megjárták a falu határait. A családot a következő században is birtokban találjuk itt, miről egy 1413. évi oklevél emlékezik meg. 1504-ben Szalatnyai Jánosnak volt itt része. A későbbi századok során a Koháry család szerezte meg a birtokot; az egyik Koháry, a kanczellár-herczeg Ferencz, a mult század elején előkelő fürdőhelylyé akarta a falut alakítani és híres ásványvízforrása közelében díszes fürdőházat és emeletes fogadót építtetett. A szalatnyai forrás csakhamar ismertté lett és a fürdőhely rövidesen föllendült. A forrás vizét újabban kereskedelmi czikként kezelik és ezidőszerint birtokosa, Dirner, újabb lendületet adott a víz kelendőségének. Szalatnyát, mely a mult század elején volt fejlettsége tetőpontján, a mikor egyideig a vármegye is itt tartotta a közgyűléseit, a Koháry-családtól a herczeg Koháry-Coburg örökölték, a kik jelenleg is birtokosok itt. Határához tartoznak a Kisakol puszta és a Savanyúvizkút tanya."[5]

A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. 1944-ben a németek 56 roma származású lakost végeztek ki a községben, akiket azzal vádoltak, hogy itteni raktárukból ruhákat loptak.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 375 lakosából 341 magyar és 23 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 406 lakosából 366 magyar és 40 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 491 lakosából 478 magyar és 13 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 463 lakosából 458 magyar, 4 szlovák és 1 német anyanyelvű volt.

1921-ben 464 lakosából 397 magyar és 57 csehszlovák volt.

1930-ban 493 lakosából 350 magyar és 108 csehszlovák volt.

1941-ben 507 lakosából 499 magyar és 8 szlovák volt.

1970-ben 468 lakosából 349 magyar és 116 szlovák volt.

1980-ban 401 lakosából 308 magyar és 92 szlovák volt.

1991-ben 308 lakosából 233 magyar és 74 szlovák volt.

2001-ben 348 lakosából 195 magyar és 107 szlovák volt.

2011-ben 353 lakosából 159 magyar és 186 szlovák volt.

2021-ben 312 lakosából 108 (+10) magyar, 179 (+10) szlovák, (+2) cigány, 1 (+2) egyéb és 24 ismeretlen nemzetiségű volt.[6]

Neves személyek[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Szentbenedeki Konvent, fasc. 5 No. 8 (régi jelzet, ma FLE vagy SNA); Nagy IX, 527 Közép-piri Piry; Ezt végrendeletében Csuti Nagy Jánosra hagyja, akinek özvegye 1579-ben Aranyasy Istvánnak 200 forintért elzálogosítja (?).
  3. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  4. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  5. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Hont vármegye.
  6. ↑ ma7.sk
  7. ↑ 2011 Orvosi Hetilap 152/50, 2027-2029.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szalatnya&oldid=27116156”