Kristóf svéd király

III. Kristóf
Dánia királya
Uralkodási ideje
Dánia: 1440 – 1448 Norvégia: 1442 – 1448 Svédország: 1441 - 1448
Elődje	VII. Erik
Utódja	I. Keresztély
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Wittelsbach-ház
Született	1416. február 26. Neumarkt in der Oberpfalz
Elhunyt	1448. január 6. (31 évesen) Helsingborg
Nyughelye	Roskilde
Édesapja	János neumarkti palotagróf
Édesanyja	Pomerániai Katalin
Házastársa	Dorottya brandenburgi őrgrófnő
Gyermekei	nincs
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Kristóf témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

III. Kristóf vagy Bajor Kristóf (dánul: Christoffer af Bayern), (1416. február 26. – 1448. január 6.) Dánia (1440-1448), Svédország (1441-1448) és Norvégia (1442-1448) királya a kalmari unió idején.

Élete

Kristóf 1416. február 26-án született Wittelsbach János, neumarkti palotagróf és Pomerániai Katalin hetedik, legfiatalabb gyermekeként. Apja Rupert német királynak volt a fia, anyja pedig VII. (Pomerániai) Erik dán, norvég és svéd királynak a húga. Kristóf Hohenzollern Dorottyát vette feleségül 1445-ben.

1439-ben Pomerániai Eriket lemondatták a dán és svéd trónról. A dán államtanács helyette unokaöccsét, a huszonhárom éves Kristófot választotta trónörökössé, és 1440-ben a viborgi országgyűlés megválasztotta királynak (koronázására csak 1443-ban került sor). Kristóf megállapodott Karl Knutssonnal, Svédország kormányzójával, hogy nagy kiterjedésű finnországi birtokokért cserébe támogatja igényét a svéd trónra, így 1441-ben svéd, majd 1442-ben norvég királlyá koronázták.

Bajor Kristóf pecsétje.

Parasztfelkelések

Uralkodása kezdetén két parasztfelkelés is kirobbant Dániában, egyik Funen szigetén, a másik Jütlandon. A funeni lázadást gyorsan sikerült elfojtani, ám a Henrik Reventlow által vezetett jütlandi 25 000 fős parasztsereg komolyan veszélyeztette Kristóf uralmát. Még mielőtt a király odaért volna, a helyi nemesség is összegyűjtötte erőit és a lázadók ellen vonultak. A parasztok hatalmas, három körből álló szekérvárat állítottak fel, védekezésül a páncélos lovasok ellen. A tábor előtti mocsárra is faágakat hordtak és földdel fedték be, hogy szilárd talajnak látsszon. A magabiztos nemesi hadsereg megrohamozta a tábort és a lovagok besüppedtek a lápba. A parasztok lemészárolták a csapdába esett lovagokat, a sereg vezérének holttestét szétvagdosták és darabjait figyelmeztetésül szerteküldték a vidék városainak.

A nemesek sorsán felháborodott Kristóf saját seregével északról közelítette meg a parasztsereg táborát. Mivel a lázadók jelentős létszámfölényben voltak, Kristóf amnesztiát ígért azoknak, akik leteszik a fegyvert. A Mors és Thisted szigeteiről érkezettek el is vonultak, amiért később gyáváknak és árulóknak nevezték őket. A király serege megrohamozta a szekértábort, és bár a parasztok hősiesen küzdöttek, nem tudtak sokáig ellenállni a páncélos lovagoknak. Több ezer lázadót lemészároltak, a túlélőkre súlyos adókat vetettek ki és megfosztva őket szabad paraszti státusuktól, jobbágysorba kényszerítették őket. Azontúl dán parasztnak halálbüntetés terhe mellett tilos volt késnél nagyobb fegyvert hordani magánál.

Uralkodása

Megkoronázása előtt Kristóf ígéretet tett, hogy intézkedéseket hoz a magát Gotland szigetére befészkelő, és onnan kalózkodó korábbi király, Pomerániai Erik ellen. Valóban tárgyalásokba is kezdett a környező Hanza-városokkal és a Teuton Lovagrenddel, sőt magával Erikkel is, de csak egy egyéves fegyverszünetet tudott elérni.

Igyekezett visszaszorítani a Hanza-városok kereskedelmi monopóliumát; amennyire a lehetőségek engedték, elősegítette a kereskedelmet a balti-tengeri és holland városokkal.

Kristóf uralma alatt a kalmari unió országai függetlenebbek lettek, mint korábban, a nemesség több hatalomhoz jutott a korona rovására. Svédország pénzügyeit teljesen külön intézték és az ottani Titkos Tanácsba csak svéd arisztokrata kerülhetett.

Mikor roskilde-i rezidenciája leégett, Kristóf Koppenhágába helyezte át a királyi székhelyet.

Halála

1448. január 6-án a helsingborgi kastélyban a király lázas betegségben meghalt. Halálával kalmari unió ideiglenesen felbomlott, mert Dánia és Norvégia Oldenburgi Keresztélyt, míg Svédország Karl Knutssont választotta királyul. Kristóf felesége a következő évben férjhez ment az új dán királyhoz, I. Keresztélyhez.

Teljes címe

Isten kegyelméből Dánia, Svédország és Norvégia, a vendek és gótok királya, Rajnai palotagróf, Bajorország hercege.

Források

• Dansk Biografisk Leksikon, vol. 7, Copenhagen 1980.
• Politikens Danmarkshistorie, vol. 4 by Erik Kjersgaard, Copenhagen 1962.
• Politikens bog om Danske Monarker by Benito Scocozza, Copenhagen 1998

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Cristopher of Bavaria című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Előző uralkodó:
VII. Erik

Dánia királya
1440 – 1448

Következő uralkodó:
I. Keresztély

Előző uralkodó:
VIII. Károly

Svédország uralkodója
1441 – 1448

Következő uralkodó:
VIII. Károly

Előző uralkodó:
III. Erik

Norvégia uralkodója
1442 – 1448

Következő uralkodó:
I. Keresztély