Ugrás a tartalomhoz

Járabánya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen AtaBot (vitalap | szerkesztései) 2021. február 13., 12:06-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Jegyzetek: források --> jegyzetek AWB)
Járabánya (Băișoara)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKolozs
KözségJárabánya
Rangközségközpont
Irányítószám407065
SIRUTA-kód55927
Népesség
Népesség809 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság4 (2011)[1]
Népsűrűség7,26 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság1200-1500 m
Terület111,4 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 34′ 32″, k. h. 23° 28′ 03″46.575556°N 23.467500°EKoordináták: é. sz. 46° 34′ 32″, k. h. 23° 28′ 03″46.575556°N 23.467500°E
SablonWikidataSegítség

Járabánya, más néven Kisbánya (románul Băișoara, németül Kleingrub) település Romániában, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja.

Fekvése

Kolozsvártól délnyugatra 50 km, Tordától nyugati irányban szintén 50 km távolságra, 1200-1500 méter magasan a Gyalui-havasok keleti lábánál a Jára patak völgyében fekszik. A község közigazgatási területén található Bányahavas (Muntele Băișorii), más néven Kisbányahavas vagy Kisbánya, amely a megye kedvelt üdülőhelye, sícentruma. A sajtóban és a köznyelvben a Kisbánya név gyakran csak a sípályára és környékére vonatkozik. A síszezon decembertől márciusig tart, a sípálya 1,2 km hosszú.

Története

A községtől nyugatra található Ércpatak völgyében római kori aranybányász település nyomait tárták fel. (A leletek a nagyenyedi múzeumban találhatók.)[2] A község első említése 1426-ból származik.

1764-ben Hadik András, Erdély főhadiparancsnoka és a Gubernium vezetője szakértőkkel végeztetett vizsgálat után újranyittatta a bányát.[3]

1945 után Diamandi repülőszázados a környékbeli hegyek között szervezett fegyveres ellenállást a kommunista hatalom ellen. Csoportját 1949. szeptember 12-13-án számolták fel.[4]

Jegyzetek

  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
  2. ARCHAEOLOGICAL REPERTORY OF ROMANIA' Archive Of The Vasile Parvan Institute Of Archaeology – Site Location Index [1]
  3. Erdély története, szerk. Köpeczi Béla et al., Budapest, Akadémiai Kiadó, 1986, ISBN 963-05-4203-X [2]
  4. Asztalos Lajos: Partizánakciók Romániában. Elhallgatott ellenállás. Kapu, 1996/9.[]

Kapcsolódó szócikkek