Járabánya
Járabánya (Băișoara) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Kolozs |
Község | Járabánya |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 407065 |
SIRUTA-kód | 55927 |
Népesség | |
Népesség | 809 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 4 (2011)[1] |
Népsűrűség | 7,26 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 1200-1500 m |
Terület | 111,4 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 34′ 32″, k. h. 23° 28′ 03″46.575556°N 23.467500°EKoordináták: é. sz. 46° 34′ 32″, k. h. 23° 28′ 03″46.575556°N 23.467500°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Járabánya, más néven Kisbánya (románul Băișoara, németül Kleingrub) település Romániában, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja.
Fekvése
[szerkesztés]Kolozsvártól délnyugatra 50 km, Tordától nyugati irányban szintén 50 km távolságra, 1200-1500 méter magasan a Gyalui-havasok keleti lábánál a Jára patak völgyében fekszik. A község közigazgatási területén található Bányahavas (Muntele Băișorii), más néven Kisbányahavas vagy Kisbánya, amely a megye kedvelt üdülőhelye, sícentruma. A sajtóban és a köznyelvben a Kisbánya név gyakran csak a sípályára és környékére vonatkozik. A síszezon decembertől márciusig tart, a sípálya 1,2 km hosszú.
Története
[szerkesztés]A községtől nyugatra található Ércpatak völgyében római kori aranybányász település nyomait tárták fel. (A leletek a nagyenyedi múzeumban találhatók.)[2] A község első említése 1426-ból származik.
1764-ben Hadik András, Erdély főhadiparancsnoka és a Gubernium vezetője szakértőkkel végeztetett vizsgálat után újranyittatta a bányát.[3]
1945 után Diamandi repülőszázados a környékbeli hegyek között szervezett fegyveres ellenállást a kommunista hatalom ellen. Csoportját 1949. szeptember 12-13-án számolták fel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
- ↑ ARCHAEOLOGICAL REPERTORY OF ROMANIA' Archive Of The Vasile Parvan Institute Of Archaeology – Site Location Index [1] Archiválva 2007. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Erdély története, szerk. Köpeczi Béla et al., Budapest, Akadémiai Kiadó, 1986, ISBN 963-05-4203-X [2]
- ↑ Asztalos Lajos: Partizánakciók Romániában. Elhallgatott ellenállás. Kapu, 1996/9.[]