I. Géza magyar király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen SlowenyHUN (vitalap | szerkesztései) 2020. október 23., 23:49-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
I. Géza
Feltételezett képmása a Szent Koronán
Feltételezett képmása a Szent Koronán
RagadványneveMagnus Géza
Magyarország királya
Uralkodási ideje
1074. március – 1077. április 24.
KoronázásaSzékesfehérvár
1075 (?)
ÖrököseKálmán
ElődjeSalamon
UtódjaI. László
Életrajzi adatok
UralkodóházÁrpád-ház
Született1044 (?)
Lengyel Királyság
Elhunyt1077. április 25. (33 évesen)
Vác
NyughelyeBoldogságos Szűz-székesegyház, Vác
ÉdesapjaI. Béla
ÉdesanyjaPiast Richeza
Testvére(i)
HázastársaLoozi Zsófia (1065-1072)
Szünadéné (1072-1077)
GyermekeiÁlmos, Kálmán, Katalin
I. Géza címere
I. Géza címere
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Géza témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

I. Géza (Lengyel Királyság, 1044 körül – Vác, 1077. április 25.) Árpád-házi magyar király 1074 és 1077 között. Apja I. Béla király, Vazul herceg fia, anyja a lengyel származású Richeza királyné volt.

Uralkodása előtt

I. Béla király és Richeza lengyel hercegnő fia, apjának lengyelországi tartózkodása idején született. Lengyelországból apjával együtt 1048-ban tért haza. 1057-ben öccsével, Lászlóval együtt belenyugodott unokaöccsének, Salamonnak megkoronázásába; 1059-ben azonban – a tiszavárkonyi palotacsíny után – atyjával együtt Lengyelországba menekült, s az onnan hozott hadakkal együtt részt vett a polgárháborúkban, melyek után 1061-ben I. Béla név alatt atyját ültették trónra. Az ő halála (1063) után testvéreivel, Lászlóval és Lamberttel együtt ismét Salamont ismerte el királyának a győri békében (1064. június 20.). Géza visszanyerte atyja hercegségét, s Pécsen április 11-én maga tette a húsvéti koronát Salamon fejére, s jelen volt újabb, székesfehérvári megkoronázásán is, a Salamont támogató IV. Henrik császár jelenlétében. Azután részt vett a besenyők és bizánciak ellen folytatott háborúkban. Niketász görögjei Nándorfehérvárnál (1071) nem a király, hanem az ő pártfogásába ajánlották magukat, s ő a buzási mezőn nem engedte zsákmányra bocsátani őket, ezért az osztály alkalmával megrövidítette őt a király.

Géza 1072-ben, mikor a bizánciak csellel visszavették Nándorfehérvárt, elkísérte ugyan a királyt a niši hadjáratra, a Szerémségbe azonban már nem követte, hanem hazasietett hercegségébe, ahol előkészületeket tett a polgárháborúra, melyet kikerülnie nem állt hatalmában. 1073-ban az esztergomi szigeten rövid időre még egyszer kibékültek ugyan a rokonok, mikor azonban Salamon hadai télvíz idején meg akarták lepni az Igfan erdejében vadászgató Gézát, a herceg is élére állt a maga tiszántúli csapatának, s a cseh határ felé igyekezett, hogy öccse, László hadaival egyesüljön. Kemejnél azonban (a Zagyva torkolata és a Hortobágy mocsarai közt) 1074. február 26-án csatát vesztett, és csak néhány emberével menekülhetett át a Tiszán. Egyesült László seregeivel, és 1074. március 14-én Mogyoródnál döntő csatát nyert a királlyal szemben.

Uralkodása

Géza az ország túlnyomó részén átvette a hatalmat (a hercegség vezetésével Lászlót bízta meg); csak Moson és Pozsony vára maradt Salamon kezén. Gézát az 1074-es székesfehérvári országgyűlés királlyá is választotta.[1] A királyi felségjelvényeket azonban Salamon magával vitte, ezért Géza a Szentszékhez fordult új koronáért. VII. Gergely pápa egy ideig Salamont ismerte el törvényes királynak, később azonban a Magyar Királyság feletti hűbéruraság elismerésének fejében hajlandó lett volna Géza támogatására. Hűbérúri igényének alátámasztására azt hangoztatta, hogy a magyar királyi méltóság Rómából ered, és Szent István, akinek koronája és lándzsája a Vatikánban található, halála előtt Szent Péter oltalmába ajánlotta országát.[2]

Géza számára azonban a pápai hűbéruraság elismerése éppúgy elfogadhatatlan volt, mint a német-római császár főhatósága. Ezért logikus külpolitikai lépésként korábbi ellenfele, Bizánc felé fordult és 1075-ben szövetségre lépett Dukász Mihály bizánci császárral. A szövetséget a szokás szerint dinasztikus házassággal pecsételték meg, Géza egy bizánci hercegnőt kért és kapott feleségül, és vele együtt a császár egy koronát is küldött – az úgynevezett Corona Graecát, ami ma is a Szent Korona alsó részét alkotja.[3] A koronát díszítő zománcképek I. Gézát is megörökítették, ez a második hiteles magyar királyportré I. István koronázási palástja után.[2]

Az így megerősödött bizánci befolyás ellensúlyozására azonban Géza fenntartotta a magyarországi keresztény egyház latin rítus szerinti szervezését. Kedvelt lakóhelyén, Vácott befejezte a székesegyház építését, amire a mogyoródi csata előtt fogadalmat tett. Ugyancsak betartotta egy újabb bencés kolostor építésére tett ígéretét is, ami a garamszentbenedeki apátság lett. Mogyoródon emléktemplomot emeltetett. Géza uralkodása során tehát ügyesen egyensúlyozott a pápaság és a német-római császár, illetve a bizánci császár között.[2]

Géza 1077. április 25-én halt meg, utóda öccse, László lett. Haláláról krónikáink, köztük a Thuróczi-krónika, szűkszavúan szólnak. Eszerint tárgyalások közben betegedett meg, és az így szerzett ismeretlen betegségbe halt bele. A halált okozó körülményekről az olasz származású apát, Willermus számolt be azzal, hogy a fiatal, erőteljes és hőn szeretett király, amikor Salamonnal egy béketárgyaláson vett részt, hirtelen megbetegedett és meghalt.

I. Gézát Vácott temették el a mai Barátok Templomának (Szent Kereszt ferences templom, vagy más néven Vártemplom) helyén álló székesegyházban. Ezt a három hajós templomot udvarháza mellé építtette. A tatárjárás után, majd még többször átépítették, végül a török harcokban pusztult el az épület. Az 1076-ban elhunyt alapító királyt ebbe a templomba temették, a bazilika középső hajójának közepére, annak ellenére, hogy a templomban volt egy négy oszlopos kripta is. Ez utóbbi valószínűleg Vác névadójának, Vác remetének a kultuszhelye volt.

A Géza sírhelyéül szolgáló templomot a ferencesek bontották le 1720-tól, amikor a saját rendházukat építették. A templomot az alapig elhordták és belőle épült az új rendház. Magát a sírt is lebontották, a sírhelyként azonosított helyen azonban csontvázat nem találtak a modern kori régészek.[4]

Utódai

Gézának első feleségétől, Zsófiától két fia maradt: Kálmán (a későbbi Könyves Kálmán király) és Álmos.

Második felesége Szünadéné, Niképhorosz Botaneiatész bizánci császár unokahúga volt, tőle egy leány, Katalin született.

Felmenői

I. Géza magyar király ősei
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
16. Taksony magyar fejedelem
 
 
 
 
 
 
 
8. Mihály
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
4. Vazul
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
2. I. Béla magyar király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
1. I. Géza
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
24. I. Mieszko lengyel fejedelem
 
 
 
 
 
 
 
12. I. Boleszláv lengyel király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
25. Dubrawa
 
 
 
 
 
 
 
6. II. Mieszko lengyel fejedelem
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
26. Dobromir
 
 
 
 
 
 
 
13. Emnilda
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
3. Richeza magyar királyné
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
28. Lotaringiai Hermann
 
 
 
 
 
 
 
14. Lotaringiai Ezzo
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
29. Heilwig
 
 
 
 
 
 
 
7. Lotaringiai Richeza
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
30. II. Ottó német-római császár
 
 
 
 
 
 
 
15. Mathilde
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
31. Theophanu
 
 
 
 
 
 


 
Ismeretlen
 
Vazul
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. András
 
 
 
 
 
I. Béla
 
Richeza
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Salamon
 
 
 
Zsófia
 
I. Géza
 
Szünadéné
 
I. László
 
Lampert
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Kálmán
 
 
 
 
 
Álmos
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
II. István
(1116-1131)
 
 
 
 
 
Magyar királyok
(1131-től)
 

Galéria

Jegyzetek

  1. ↑ Juhász József: Székesfehérváron tartott országgyűlések és koronázások
  2. ↑ a b c Romsics 2017
  3. ↑ Zombori, I, Cséfalvay, P., Maria Antonietta De Angelis: A Thousand Years of Christianity in Hungary – Hungariae Christianae Millennium – Published by the Hungarian Catholic Episcopal Conference, Budapest, 2001 – Kiadvány a Magyar Millennium alkalmából Orbán Viktor miniszterelnök védnöksége alatt rendezett vatikáni kiállításra
  4. ↑ Archeologia: I. Géza temetkezése

Források

További információk

Előző uralkodó:
Salamon
Magyarország uralkodója
1074 – 1077		A Szent Korona
 Következő uralkodó:
I. (Szent) László
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=I._Géza_magyar_király&oldid=23171933”