Formula–1-es egyéni világbajnokok listája

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. május 19.) ezen a változaton alapul.

A Formula–1-es világbajnoki címet minden szezonban az a versenyző szerzi meg, aki a legsikeresebb az adott év folyamán, melyet az adott évben érvényes, a helyezések után járó pontok rendszere határoz meg. Az első világbajnoki címet a Formula–1 első kiírásában, 1950-ben Nino Farina nyerte. Alberto Ascari volt az első, aki többször (1952-1953) nyert világbajnoki címet.

A világbajnokságot meghirdető FIA az év végéig hivatalosan nem hirdeti ki az az adott szezon győztesét, ennek ellenére lehetséges, hogy már az utolsó verseny előtt eldől a cím sorsa. Ez oly módon lehetséges, ha a tabellát vezető versenyző oly mértékű pontelőnyt szerzett a többiekhez képest, hogy számukra a hátralevő versenyeken begyűjthető pontszámot figyelembe véve matematikailag nem lehetséges a pontversenyben utolérni az élen állót. 2002-ben Michael Schumacher rekordot állított fel, mikor hat versennyel a szezon vége előtt bebiztosította a győzelmét.

A 2015-ös szezon végéig összesen 32-an szereztek világbajnoki címet, köztük a rekordtartó Michael Schumacher, aki hétszer nyerte meg a világbajnokságot. Schumacher nyert sorozatban egymás után is a legtöbbször: 2000 és 2004 között folyamatosan, összesen ötször szerezte meg a világbajnoki trófeát. Rajta kívül 9 versenyző tudta megvédeni a bajnoki címét: Juan Manuel Fangio, Alberto Ascari, Jack Brabham, Alain Prost, Ayrton Senna, Mika Häkkinen, Fernando Alonso, Sebastian Vettel és Lewis Hamilton.

Az országok közül az Egyesült Királyság rendelkezik legtöbb bajnoki címmel és világbajnok versenyzővel: 1958-tól 2019-ig tíz pilótája összesen 19 világbajnokságot nyert.

Világbajnokok listája

Szezon	Versenyző	Csapat	Első rajtkocka	Győzelem	Dobogós helyezés	Leggyorsabb kör	Pont	A cím megszerzése	Pontelőny
1950	Giuseppe Farina	Alfa Romeo	2	3	3	3	30	7. futam (7-ből)	3
1951	Juan Manuel Fangio	Alfa Romeo	4	3^[1]	5	5	31	8. futam (8-ból)	6
1952	Alberto Ascari	Ferrari	5	6	6	6	36	6. futam (8-ból)	12
1953	Alberto Ascari	Ferrari	6	5	5	4	34,5	8. futam (9-ből)	6,5
1954	Juan Manuel Fangio	Maserati, Mercedes^[2]	5	6	7	3	42	7. futam (9-ből)	16,9
1955	Juan Manuel Fangio	Mercedes	3	4	5	3	40	6. futam (7-ből)	16,5
1956	Juan Manuel Fangio	Ferrari	6	3^[3]	5^[4]	4	30	8. futam (8-ból)	3
1957	Juan Manuel Fangio	Maserati	4	4	6	2	40	6. futam (8-ból)	15
1958	Mike Hawthorn	Ferrari	4	1	7	5	42	11. futam (11-ből)	1
1959	Jack Brabham	Cooper-Climax*	1	2	5	1	31	9. futam (9-ből)	4
1960	Jack Brabham	Cooper-Climax*	3	5	5	3	43	8. futam (10-ből)	9
1961	Phil Hill	Ferrari*	5	2	6	2	34	7. futam^[5] (8-ból)	1
1962	Graham Hill	BRM*	1	4	6	3	42	9. futam (9-ből)	12
1963	Jim Clark	Lotus-Climax*	7	7	9	6	54	7. futam (10-ből)	21
1964	John Surtees^[6]	Ferrari*	2	2	6	2	40	10. futam (10-ből)	1
1965	Jim Clark	Lotus-Climax*	6	6	6	6	54	7. futam (10-ből)	14
1966	Jack Brabham	Brabham-Repco*	3	4	5	1	42	7. futam (9-ből)	14
1967	Denny Hulme	Brabham-Repco*	0	2	8	2	51	11. futam (11-ből)	5
1968	Graham Hill	Lotus-Ford*	2	3	6	0	48	12. futam (12-ből)	12
1969	Jackie Stewart	Matra-Ford*	2	6	7	5	63	8. futam (11-ből)	26
1970	Jochen Rindt	Lotus-Ford*	3	5	5	1	45	12. futam^[7] (13-ból)	5
1971	Jackie Stewart	Tyrrell-Ford*	6	6	7	3	62	8. futam (11-ből)	29
1972	Emerson Fittipaldi	Lotus-Ford*	3	5	8	0	61	10. futam (12-ből)	16
1973	Jackie Stewart	Tyrrell-Ford	3	5	8	1	71	13. futam (15-ből)	16
1974	Emerson Fittipaldi	McLaren-Ford*	2	3	7	0	55	15. futam (15-ből)	3
1975	Niki Lauda	Ferrari*	9	5	8	2	64,5	13. futam (14-ből)	19,5
1976	James Hunt	McLaren-Ford	8	6	8	2	69	16. futam (16-ból)	1
1977	Niki Lauda	Ferrari*	2	3	10	3	72	14. futam (16-ból)	17
1978	Mario Andretti	Lotus-Ford*	8	6	7	3	64	14. futam^[8] (16-ból)	13
1979	Jody Scheckter	Ferrari*	1	3	6	0	51	13. futam (15-ből)	4
1980	Alan Jones	Williams-Ford*	3	5	10	5	67	13. futam (14-ből)	13
1981	Nelson Piquet	Brabham-Ford	4	3	7	1	50	15. futam (15-ből)	1
1982	Keke Rosberg	Williams-Ford	1	1	6	0	44	16.futam (16-ból)	5
1983	Nelson Piquet	Brabham-BMW	1	3	8	4	59	15. futam (15-ből)	2
1984	Niki Lauda	McLaren-Porsche*	0	5	9	5	72	16. futam (16-ból)	0,5
1985	Alain Prost	McLaren-Porsche*	2	5	11	5	73	14. futam (15-ből)	20
1986	Alain Prost	McLaren-Porsche	1	4	11	2	72	16. futam (16-ból)	2
1987	Nelson Piquet	Williams-Honda*	4	3	11	4	73	15. futam^[9] (16-ból)	12
1988	Ayrton Senna	McLaren-Honda*	13	8	11	3	90	15. futam (16-ból)	3
1989	Alain Prost	McLaren-Honda*	2	4	11	5	76	15. futam^[10] (16-ból)	16
1990	Ayrton Senna	McLaren-Honda*	10	6	11	2	78	15. futam (16-ból)	7
1991	Ayrton Senna	McLaren-Honda*	8	7	12	2	96	15. futam (16-ból)	24
1992	Nigel Mansell	Williams-Renault*	14	9	12	8	108	11. futam (16-ból)	52
1993	Alain Prost	Williams-Renault*	13	7	12	6	99	14. futam (16-ból)	26
1994	Michael Schumacher	Benetton-Ford	6	8	10	8	92	16. futam (16-ból)	1
1995	Michael Schumacher	Benetton-Renault*	4	9	11	8	102	15. futam (17-ből)	33
1996	Damon Hill^[11]	Williams-Renault*	9	8	10	5	97	16. futam (16-ból)	19
1997	Jacques Villeneuve	Williams-Renault*	10	7	8	3	81	17. futam (17-ből)	39^[12]
1998	Mika Häkkinen	McLaren-Mercedes*	9	8	11	6	100	16. futam (16-ból)	14
1999	Mika Häkkinen	McLaren-Mercedes	11	5	10	6	76	16. futam (16-ból)	2
2000	Michael Schumacher	Ferrari*	9	9	12	2	108	16. futam (17-ből)	19
2001	Michael Schumacher	Ferrari*	11	9	14	3	123	13. futam (17-ből)	58
2002	Michael Schumacher	Ferrari*	7	11	17	7	144	11. futam (17-ből)	67
2003	Michael Schumacher	Ferrari*	5	6	8	5	93	16. futam (16-ból)	2
2004	Michael Schumacher	Ferrari*	8	13	15	10	148	14. futam (18-ból)	34
2005	Fernando Alonso	Renault*	6	7	15	2	133	17. futam (19-ből)	21
2006	Fernando Alonso	Renault*	6	7	14	5	134	18. futam (18-ból)	13
2007	Kimi Räikkönen	Ferrari*	3	6	12	6	110	17. futam (17-ből)	1^[13]
2008	Lewis Hamilton	McLaren-Mercedes	7	5	10	1	98	18. futam (18-ból)	1
2009	Jenson Button	Brawn-Mercedes*	4	6	8	1	95	16. futam (17-ből)	15
2010	Sebastian Vettel	Red Bull-Renault*	10	5	10	3	256	19. futam (19-ből)	4
2011	Sebastian Vettel	Red Bull-Renault*	15	11	17	3	392	15. futam (19-ből)	122
2012	Sebastian Vettel	Red Bull-Renault*	6	5	10	6	281	20. futam (20-ból)	3
2013	Sebastian Vettel	Red Bull-Renault*	9	13	16	7	397	16. futam (19-ből)	155
2014	Lewis Hamilton	Mercedes*	7	11	16	7	384	19. futam (19-ből)	67
2015	Lewis Hamilton	Mercedes*	11	10	17	8	381	16. futam (19-ből)	59
2016	Nico Rosberg^[14]	Mercedes*	8	9	16	5	385	21. futam (21-ből)	5
2017	Lewis Hamilton	Mercedes*	11	9	13	7	363	18. futam (20-ből)	46
2018	Lewis Hamilton	Mercedes*	11	11	17	3	408	19. futam (21-ből)	88
2019	Lewis Hamilton	Mercedes*	5	11	17	6	413	19. futam (21-ből)	87

Megjegyzések

* – A csillag jelzi azon csapatokat, melyek az adott szezonban konstruktőri világbajnoki címet is szereztek. (1958-tól).

↑ Fangio az 1951-es francia nagydíj győzelmét megosztva kapta Luigi Fagiolival.
↑ Fangio az 1954-es Argentin-és belga nagydíjon Maseratival versenyzett, majd utána Mercedes-Benzzel.
↑ Fangio az 1956-os argentin nagydíj győzelmét megosztva kapta Luigi Mussóval.
↑ Fangio az 1956-os Monacói-és olasz nagydíjon szerzett második helyét megosztva kapta Peter Collins-szal.
↑ Hill a világbajnoki címét az 1961-es olasz nagydíjon szerezte meg, miután csapattársa, Wolfgang von Trips a versenyen meghalt.
↑ Surtees volt az első, aki autós és motoros világbajnoki címet is szerzett, Formula–1-es világbajnoki címe előtt hétszer nyerte a 350, illetve 500 cm³-es motorok világbajnokságát.
↑ Rindt az olasz nagydíj edzésén elhunyt, a hátralevő két verseny alatt azonban nem tudták behozni a pontelőnyét. Így Rindt az első (máig egyetlen) posztumusz világbajnoka a Formula–1-nek.
↑ Andretti világbajnoki címét csapattársa, Ronnie Peterson olasz nagydíjon bekövetkezett halála után szerezte meg.
↑ Nelson Piquet az 1987-es világbajnoki címet azután szerezte meg, hogy csapattársa, Nigel Mansell a pénteki időmérőn balesetet szenvedett, és sérülése miatt nem tudott részt venni a futamon.
↑ Ayrton Senna nyerte a japán nagydíjat, de diszkvalifikálták, miután Prosttal való ütközése után a pályabírók egy sikánt levágva visszatolták a pályára. Ennek következtében Prost lett a világbajnok.
↑ Damon Hill Graham Hill fia, aki 1962-ben, és 1968-ban is világbajnoki címet szerzett a Formula–1-ben, így ez volt az első eset, hogy apa és fia is világbajnoki címet szerzett a sportágban.
↑ Michael Schumacher második helyezését, és 78 pontját törölték a világbajnokság végén.
↑ A második helyen pontegyenlőség alakult ki Lewis Hamilton és Fernando Alonso között.
↑ Nico Rosberg az 1982-es világbajnokságot megnyerő Keke Rosberg fia, így Graham és Damon Hill után ők a második apa–fiú páros, akik mindketten világbajnokok lettek. Ugyanakkor ez különböző országok színeiben sikerült neki: Keke Finnországot, Nico hivatalosan Németországot képviselte.

Versenyzők szerint

Versenyző	Világbajnoki címek száma	Szezon(ok)
Michael Schumacher	7	1994-1995, 2000-2004
Lewis Hamilton	7	2008, 2014-2015, 2017-2020
Juan Manuel Fangio	5	1951, 1954-1957
Alain Prost	4	1985-1986, 1989, 1993
Sebastian Vettel	4	2010-2013
Jack Brabham	3	1959-1960, 1966
Jackie Stewart		1969, 1971, 1973
Niki Lauda		1975, 1977, 1984
Nelson Piquet		1981, 1983, 1987
Ayrton Senna		1988, 1990-1991
Alberto Ascari	2	1952-1953
Jim Clark		1963, 1965
Graham Hill		1962, 1968
Emerson Fittipaldi		1972, 1974
Mika Häkkinen		1998-1999
Fernando Alonso		2005–2006
Nino Farina	1	1950
Mike Hawthorn		1958
Phil Hill		1961
John Surtees		1964
Denny Hulme		1967
Jochen Rindt		1970
James Hunt		1976
Mario Andretti		1978
Jody Scheckter		1979
Alan Jones		1980
Keke Rosberg		1982
Nigel Mansell		1992
Damon Hill		1996
Jacques Villeneuve		1997
Kimi Räikkönen		2007
Jenson Button		2009
Nico Rosberg		2016

Nemzetiség szerint

Ország	Világbajnok versenyzők száma	Világbajnoki címek száma
Nagy-Britannia	10	18
Németország	3	12
Brazília	3	8
Argentína	1	5
Franciaország	1	4
Ausztrália	2	4
Ausztria	2	4
Finnország	3	4
Olaszország	2	3
Amerikai Egyesült Államok	2	2
Spanyolország	1	2
Kanada	1	1
Új-Zéland	1	1
Dél-Afrika	1	1

Rekordok

Legfiatalabb világbajnok: Sebastian Vettel – 23 év, 4 hónap és 10 nap (2010)
Legidősebb világbajnok: Juan Manuel Fangio – 46 év, 41 nap (1957)
Legtöbb világbajnoki cím: Michael Schumacher – 7 (1994-1995, 2000-2004)
Legtöbb, sorozatban nyert világbajnoki cím: Michael Schumacher – 5 (2000-2004)

Lásd még

Formula–1-es világbajnok konstruktőrök listája

Külső hivatkozások

Formula–1-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Fangio az 1951-es francia nagydíj győzelmét megosztva kapta Luigi Fagiolival.

[2] Fangio az 1954-es Argentin-és belga nagydíjon Maseratival versenyzett, majd utána Mercedes-Benzzel.

[3] Fangio az 1956-os argentin nagydíj győzelmét megosztva kapta Luigi Mussóval.

[4] Fangio az 1956-os Monacói-és olasz nagydíjon szerzett második helyét megosztva kapta Peter Collins-szal.

[5] Hill a világbajnoki címét az 1961-es olasz nagydíjon szerezte meg, miután csapattársa, Wolfgang von Trips a versenyen meghalt.

[6] Surtees volt az első, aki autós és motoros világbajnoki címet is szerzett, Formula–1-es világbajnoki címe előtt hétszer nyerte a 350, illetve 500 cm³-es motorok világbajnokságát.

[7] Rindt az olasz nagydíj edzésén elhunyt, a hátralevő két verseny alatt azonban nem tudták behozni a pontelőnyét. Így Rindt az első (máig egyetlen) posztumusz világbajnoka a Formula–1-nek.

[8] Andretti világbajnoki címét csapattársa, Ronnie Peterson olasz nagydíjon bekövetkezett halála után szerezte meg.

[9] Nelson Piquet az 1987-es világbajnoki címet azután szerezte meg, hogy csapattársa, Nigel Mansell a pénteki időmérőn balesetet szenvedett, és sérülése miatt nem tudott részt venni a futamon.

[10] Ayrton Senna nyerte a japán nagydíjat, de diszkvalifikálták, miután Prosttal való ütközése után a pályabírók egy sikánt levágva visszatolták a pályára. Ennek következtében Prost lett a világbajnok.

[11] Damon Hill Graham Hill fia, aki 1962-ben, és 1968-ban is világbajnoki címet szerzett a Formula–1-ben, így ez volt az első eset, hogy apa és fia is világbajnoki címet szerzett a sportágban.

[12] Michael Schumacher második helyezését, és 78 pontját törölték a világbajnokság végén.

[13] A második helyen pontegyenlőség alakult ki Lewis Hamilton és Fernando Alonso között.

[14] Nico Rosberg az 1982-es világbajnokságot megnyerő Keke Rosberg fia, így Graham és Damon Hill után ők a második apa–fiú páros, akik mindketten világbajnokok lettek. Ugyanakkor ez különböző országok színeiben sikerült neki: Keke Finnországot, Nico hivatalosan Németországot képviselte.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[13]

[14]