Déli harangszó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A déli harangszó minden nap déli 12 órakor megszólaló, az Úrangyala imádságra hívó harangszó. Az egész világon elterjedt szokás a katolikus templomokban.

Tartalomjegyzék 1 Története 2 Szokások 3 Forrás 4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Története

• Először a kölni egyházmegyei zsinat (1413) rendelte el, de nem minden napra, hanem csak péntekre, Jézus szenvedésének emlékezetére.
• 1456. június 29-én kelt úgynevezett Imabullájában III. Callixtus pápa az egész egyházra előírta a déli harangszót. Ennek a célja az volt, hogy a muszlimoknál naponta ötször imára hívó imám kiáltásához hasonlóan a keresztényeket is imára szólítsa a magyarországi keresztes seregnek a törökök elleni győzelméért. Így a mindennapos déli harangozás először Magyarországon lett szokássá és később innen terjedt át európa többi keresztény országára.
• Hunyadi János 1456. július 22-én a nándorfehérvári diadal során győzelmet aratott a török sereg felett. A déli harangszó ezután is szokás maradt a keresztény világban a küzdelem emlékére. Ugyancsak a nándorfehérvári győzelem emlékére rendelte el a pápa az Urunk színeváltozásának ünnepét augusztus 6-ára.

[szerkesztés] Szokások

• Nagypénteken és nagyszombaton nincs déli harangszó, mivel „a harangok Rómába mennek”.
• Az 1930-as években még élt az a népszokás, mely szerint a harangszó idejében szoptatták az újszülötteket.

[szerkesztés] Forrás

• Diós István (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon, Szent István Társulat, Budapest, 1993. ISBN 9633607272

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• A déli haragszó
• Dr. Patay Pál: Déli harangszó (tárolt változat)
• Lukács László: Népi harangszó-magyarázatok. Magyar Nyelvőr. (Hozzáférés: 2009. március 13.)