„Ilosvay Lajos” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
a {{Életrajz infobox}} cseréje {{Személy infobox}}-ra (WP:BÜ), apróbb javítások
29. sor: 29. sor:
1917-ben nyugdíjba vonult, de megbízott vezetőként tovább vezette a tanszéket 1934-ig (tehát összesen 52 éven keresztül).
1917-ben nyugdíjba vonult, de megbízott vezetőként tovább vezette a tanszéket 1934-ig (tehát összesen 52 éven keresztül).


1891-től az [[Magyar Tudományos Akadémia|MTA]] levelező, 1905-től rendes tagja, 1916–19 és 1925–28 között alelnöke, 1914-től haláláig a [[Magyar Királyi Természettudományi Társulat]] elnöke volt. 1932-ben a Társulat tiszteletbeli tagjává választották és [[Szily-érem]]mel tüntették ki.
1891-től az [[Magyar Tudományos Akadémia|MTA]] levelező, 1905-től rendes tagja, 1916–19 és 1925–28 között alelnöke, 1914-től haláláig a [[Magyar Királyi Természettudományi Társulat]] elnöke volt. 1932-ben a Társulat tiszteletbeli tagjává választották és [[Szily Kálmán|Szily-érem]]mel tüntették ki.


Jelentős szerepet játszott a kémiai oktatás fejlesztésében. 1910-től 1914-ig kormánypárti országgyűlési képviselő, 1914-17 között a vallás- és közoktatásügyi minisztérium államtitkára, 1927-től a [[felsőház]] tagja volt. [[Református]] vallású.
Jelentős szerepet játszott a kémiai oktatás fejlesztésében. 1910-től 1914-ig kormánypárti országgyűlési képviselő, 1914-17 között a vallás- és közoktatásügyi minisztérium államtitkára, 1927-től a [[felsőház]] tagja volt. [[Református]] vallású.

A lap 2018. szeptember 9., 11:32-kori változata

Ilosvay Lajos
Született1851. október 31.
Dés
Elhunyt1936. szeptember 30. (84 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásakémikus,
egyetemi tanár,
politikus
Tisztsége
  • államtitkár
  • rektor
  • magyarországi parlamenti képviselő (1910. június 23. – 1914. január 12.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1914. január 30. – 1918. november 16.)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Ilosvay Lajos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Fájl:Dr. Ilosvay Lajos szobra a Műegyetemen.jpg
Szobra a Műegyetemen

Ilosvay Lajos (Dés, 1851. október 31.Budapest, 1936. szeptember 30.) kémikus, egyetemi tanár, akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, országgyűlési képviselő és államtitkár. 1914-től 1936-ig a Királyi Magyar Természettudományi Társulat elnöke.

Életrajzírója, Szőkefalvy-Nagy Zoltán szerint:

„Lehet, hogy a magyar kémikusok közül volt, aki nagyobb világhírnevet szerzett magának, mint Ilosvay Lajos, nem volt azonban egyetlenegy sem, aki sokoldalúbb lett volna, s aki nagyobb, s főleg hosszabban tartó befolyást gyakorolt volna a kémiai ismeretek hazai terjedésére, a kutatások megszervezésére és a magyar vegyészet fejlődésére.”

Élete

Középiskolai tanulmányait Kolozsvárott végezte, majd a budapesti tudományegyetemen gyógyszerészi diplomát, majd bölcsészeti doktorátust, később középiskolai tanári oklevelet szerzett.

1875-76 között Lengyel Béla, 1876-80 között Than Károly mellett volt tanársegéd. Kiváló tudományos munkája miatt 1880-ban hosszabb külföldi tanulmányútra küldték, melynek során Heidelbergben Bunsen, Münchenben Baeyer, Párizsban pedig Berthelot mellett dolgozott. 1882-ben a József Műegyetem meghívta az általános kémiai tanszék élére, Nendtvich Károly utódjául. 1882-től az általános kémia helyettes, 1883-tól nyilvános rendes tanára. 1886-93-ig a kar dékánja, 1900-tól 1903-ig a Műegyetem rektora volt.

1917-ben nyugdíjba vonult, de megbízott vezetőként tovább vezette a tanszéket 1934-ig (tehát összesen 52 éven keresztül).

1891-től az MTA levelező, 1905-től rendes tagja, 1916–19 és 1925–28 között alelnöke, 1914-től haláláig a Magyar Királyi Természettudományi Társulat elnöke volt. 1932-ben a Társulat tiszteletbeli tagjává választották és Szily-éremmel tüntették ki.

Jelentős szerepet játszott a kémiai oktatás fejlesztésében. 1910-től 1914-ig kormánypárti országgyűlési képviselő, 1914-17 között a vallás- és közoktatásügyi minisztérium államtitkára, 1927-től a felsőház tagja volt. Református vallású.

Tudományos munkássága

Kutatói tevékenysége főleg a szervetlen és az analitikai kémia terén volt jelentős. Kimutatta, hogy a levegőben a villámlás hatására nem ózon, hanem nitrogén-oxidok keletkeznek. Megállapította, hogy a vas katalizálja a nitrogén és az oxigén egyesülését. Több szerves gyök kimutatására is ajánlott új reagenseket. A salétromossav kimutatására szolgáló Griess-féle kémszer érzékenységét nagymértékben fokozva megalkotta a Griess–Ilosvay-reagenst. Behatóan foglalkozott vízkémiával, vízelemzéssel is.

Számos tudományos és ismeretterjesztő könyvet és cikket írt, köztük az első magyar nyelvű könyvet a szerves kémiáról. Szerkesztette a Magyar Chemiai Folyóiratot (1897-től), majd a Természettudományi Közlönyt (1906-tól). Számos elhunyt kortársáról írt megemlékezést, többek között Nendtvichről, Than Károlyról, Szily Kálmánról, Eötvös Lorándról és másokról.

A Magyar Királyi Természettudományi Társulat elnökeként 1927-es nyitóbeszédben a kémiai és biológiai fegyverek szerepét elemezte. A beszéd szerkesztett változata ezután megjelent a Természettudományi Közlönyben. Ez adta az első lökést a magyar biológiai fegyverek kutatásának és fejlesztésének.

Fontosabb munkái

Források

Külső hivatkozások

Az interneten elérhető írásai