1974-es Formula–1 világbajnokság

1974-es FIA Formula–1 világbajnokság
Fittipaldi a brit nagydíjon a McLarennel
Egyéni világbajnok
Emerson Fittipaldi	55
Konstruktőri világbajnok
McLaren	73
← 1973 1975 →

Az 1974-es Formula–1-es szezon volt a 25. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1974. január 13-ától október 6-áig tartott.

A harmadik világbajnoki címe után visszavonult Jackie Stewart helyére Emerson Fittipaldi, Clay Regazzoni, Jody Scheckter és Niki Lauda pályázott. Az idény a McLaren és a Ferrari izgalmas párharcát hozta, Fittipaldival és Regazzonival az élen. Bár Lauda kilencszer indult a pole-pozícióból, csak két futamot nyert meg.

Márciusban, a Kyalami pályán edzés közben Peter Revson, az utolsó versenyen pedig Helmut Koinigg szenvedett halálos balesetet.

A világbajnoki cím sorsa csak az utolsó versenyen dőlt el, ahova Regazzoni és Fittipaldi pontegyenlőséggel érkezett. Fittipaldi a negyedik helyével megszerezte pályafutása második világbajnoki címét, a McLaren számára pedig az elsőt.

Az 1974-es évad volt az első teljes bajnokság, amelyen futamról futamra minden versenyző állandó rajtszámmal indult (ezt az előző év közepén vezették be).

Futamok

Az évadnyitó argentin nagydíj időmérő edzésén Regazzoni és Fittipaldi előtt Ronnie Peterson autózta a legjobb időt a Lotusszal. A rajtot követően vezetett is, míg Regazzoni megcsúszott, káoszt okozva ezzel. Fittipaldiba a csapattársa, Mike Hailwood ütközött bele, emiatt két kört veszített, amíg a szerelői az autóját javították. A második helyen haladó James Hunt még az első körben megcsúszott, így a második hely Carlos Reutemanné (Brabham) lett, aki Petersont is megelőzte a harmadik körben, a svéd pedig ráadásul hamarosan kiesett fékprobléma miatt. Ennek eredményeképp két McLaren haladt a második és harmadik helyen: Hailwood és Denny Hulme autói. Aztán Hailwoodot Hulme, Jacky Ickx (Lotus), Lauda és Regazzoni is megelőzte, majd Ickx defektet kapott a verseny közepénél. Hulme az utolsó előtti körben megelőzte a motorproblémával küzdő Reutemannt, akinek végül a leintés előtt elfogyott az üzemanyaga. A versenyt így Hulme nyerte Lauda és Regazzoni előtt.

Brabham BT44

Brazíliában Fittipaldi Reutemannt és Laudát megelőzve megszerezte a pole-t. Reutemann az argentínai balszerencséjét követően megszerezte a vezetést a rajtnál, míg másodiknak Peterson jött fel. Reutemann azonban csak rövid ideig vezette a versenyt, a 4. körben Peterson és Fittipaldi is megelőzte. A következő 12 körben e két korábbi csapattárs harcolt, míg a svéd lassúdefektet nem kapott. Fittipaldi ezzel az élre állt, és hazai közönség előtt győzött, míg Petersont többen megelőzték. Regazzoni második, Ickx harmadik lett.

A mezőny két hónapos szünet után Dél-Afrikába érkezett, ahol Laudáé lett a pole. A második helyről José Carlos Pace (Surtees), a harmadikról Arturo Merzario (Iso-Marlboro) indulhatott. Az edzésen Peter Revson autójának meghibásodott az első felfüggesztése, és átrepült a korláton a Shadow-jával. Életét már nem tudták megmenteni.

A verseny rajtja után Lauda megtartotta az első helyet, míg Pace és Merzario hamar hátraesett a mezőnyben. Reutemann viszont feljött másodiknak, a 10. körben pedig Laudát is megelőzte, és a futam hátralévő részében megtartotta az első helyet. Lauda és Regazzoni a verseny végén kiestek, a második így Jean-Pierre Beltoise (BRM) lett, a harmadik Hailwood.

BRM P201

Az első európai verseny a spanyol nagydíj volt. A pole-ból ismét Lauda indult, most Peterson és Regazzoni előtt. A verseny napján a száradó pályán Petersonnak sikerült megelőznie Laudát, majd Regazzoni és Ickx is követte. A Lotusok és Ferrarik harca Peterson motorhibájáig tartott, majd Ickx autójáról leesett egy kerék, miután a belga slickekre váltott a bokszban. Lauda végül megszerezte pályafutása első futamgyőzelmét, Regazzoni második helyének köszönhetően pedig a Ferrari kettős győzelmet aratott. Fittipaldi ért célba a harmadik helyen.

Belgiumban Regazzoninak köszönhetően ismét Ferrari indult az első helyről; Scheckter a második, Lauda a harmadik helyet szerezte meg. A verseny elején Regazzoni vezetett, míg Fittipaldi feljött másodiknak az első kör végére. Később Lauda Schecktert megelőzve a harmadik helyre került, de végül második lett, a futamgyőztes pedig Emerson Fittipaldi, mivel Regazzoni közben egy rosszul sikerült lekörözés miatt a fűre hajtott.

Lotus 76

Monacóban a két ferrarisé: Niki Laudáé és Clay Regazzonié lett az első két rajthely, és eleinte vezették is a versenyt, azonban Regazzoni az élen autózva a Rascasse kanyarban hibázott, és több pozíciót veszített. A verseny során Peterson a Reutemannal való ütközése után a 6. helyről a vezető Lauda mögé küzdötte fel magát, aki gyújtásprobléma miatt a 32. körben kiesett, így Peterson nyerte a 78 körös futamot. Jody Scheckter második, Jean-Pierre Jarier harmadik lett.

Svédországban a két Tyrrell szerezte meg az első sort, sorrendben Patrick Depailler és Jody Scheckter. A Ferrari versenyzői, Niki Lauda és Clay Regazzoni a második sorba kvalifikálták magukat. A rajtnál Scheckter vette át a vezetést, Petersonnak pedig Depailler-t is sikerült megelőznie. Őket Lauda, Regazzoni és Reutemann követte. Ez a sorrend a 9. körig nem változott, akkor azonban Peterson a Lotusa féltengelyének meghibásodása miatt kiállt. A 24. körben Regazzoni váltóhiba miatt kényszerült föladni a versenyt, így a negyedik hely Hunté lett, mivel néhány körrel korábban megelőzte az argentin Reutemannt – aki viszont a 31. körben olajszivárgás miatt kiállt, és Fittipaldi lépett fel az ötödik helyre. Őt Hulme követett, míg az 57. körben el nem törött a felfüggesztése, így a helyét Vittorio Brambilla örökölte. Lauda hátsó felfüggesztése is meghibásodott, ezért az autóját egyre nehezebben tudta vezetni, lehetővé téve az előzést Hunt számára, aki a 66. körben tudott élni ezzel. Néhány körrel később Lauda váltóhiba miatt fel is adta a versenyt. A brit közben üldözőbe vette a Tyrrelleket, de már nem sikerült megelőznie őket. Scheckter így megszerezte pályafutása első futamgyőzelmét, szorosan mögötte Depailler végzett, a dobogó legalsó fokára pedig Hunt állhatott fel. A további pontszerzők Fittipaldi, Jean-Pierre Jarier és Graham Hill voltak.

Hollandiában Lauda megszerezte negyedik pole-ját Regazzoni, Fittipaldi és Hailwood előtt, és a rajttól kezdve vezette is a versenyt, míg Hailwood feljött másodiknak. Regazzoni két körrel később visszavette a második helyet, Hailwood McLarenjét pedig ezután Depailler és Fittipaldi is megelőzte. Végül Lauda győzött Regazzoni előtt, Fittipaldi pedig harmadik lett, miután megelőzte a túlkormányzott autójával küzdő Depailler-t.

Franciaországban is Lauda szerezte meg a pole-t, ezúttal Peterson és Pryce előtt. A rajtnál az első két versenyző megtartotta a helyezését, míg Pryce összeütközött Hunttal és Reutemannal. Mindhárman kiestek, így a harmadik hely Regazzonié lett. Lauda és Peterson harcolt az elsőségért, de később az osztráknak keményebbnek bizonyuló ellenféllel, vibrációval kellett megküzdenie. Peterson így le tudta hagyni versenyzőtársát, és 20 másodperc előnnyel győzött vele szemben. A harmadik Regazzoni lett.

Tyrrell 007

A brit nagydíjon Lauda már szokásosan a pole-ból indult, itt Peterson és Scheckter előtt. A rajtnál az osztrák megtartotta a vezetést, míg Peterson Scheckter és Regazzoni mögé került. Az első négy sorrendje a verseny feléig változatlan maradt, amikor Regazzoni és Peterson kiállt, miután törmeléken hajtottak át. A verseny végén Lauda is defektet kapott, a vezetés Scheckteré lett, aki könnyedén győzött Fittipaldi és Ickx előtt.

A bajnokság kétharmadánál nagyon szoros, négyesélyes verseny alakult ki Lauda, Regazzoni, Fittipaldi és Scheckter között.

A német nagydíjon Lauda–Regazzoni sorrendben a Ferrarié lett az első sor, a másik két bajnoki esélyes a második sorból indult. A rajtnál Regazzoni szerezte meg a vezetést, míg Lauda és Scheckter összeütközött – az osztráknak emiatt véget is ért a verseny. Fittipaldi defektet kapott, ki kellett állnia a bokszba. Regazzoni győzött – így átvette a vezetést a bajnokságban –, Scheckter második, Reutemann harmadik lett.

Lauda a hazai közönsége előtt megszerezte sorozatban az ötödik pole-pozíciót, mögüle Reutemann és Fittipaldi indult. A rajt után Reutemann állt az élre, míg Regazzoni Pace mögé került, de a ferraris hamar visszaelőzte a brazilt. Scheckter, majd ezt követően Lauda és Fittipaldi is kiesett a versenyből, mindhárman motorhiba miatt. Regazzoni a második helyen haladt, amikor lassúdefektet kapott, végül ötödik helyével két pontot szerzett, míg riválisai egyet sem. Reutemanné lett a győzelem, Denny Hulme második, Hunt harmadik lett.

Ferrari 312B3

A Ferrari szurkolóinak örömére Lauda Monzában is az első helyről indulhatott, megelőzve Reutemann és Pace Brabhamjeit. A rajt után az első három versenyző sorrendje nem változott, később azonban Regazzoni feljött a második helyre. Az első két helyen így a Ferrarik haladtak, de Lauda autójából víz kezdett szivárogni – az osztrák emiatt ki is esett –, ezért Regazzoni került az élre. Tíz körrel később a svájcinak is fel kellett adnia a versenyt motorhiba miatt, így a győzelem Petersoné lett – míg a második hely Fittipaldié, a harmadik pedig Scheckteré.

Az utolsó előtti nagydíjat Kanadában rendezték, ahol Fittipaldi szerezte meg a pole-t, Lauda és Scheckter előtt. A rajtnál Lauda megelőzte brazil vetélytársát, a mezőny élén így a négy világbajnoki esélyes haladt Lauda–Fittipaldi–Scheckter–Regazzoni sorrendben. Később Scheckter összetörte az autóját fékhiba miatt, majd Lauda is balesetet szenvedett, miután törmelékre hajtott (elveszítve ezzel világbajnoki esélyét is). A nyertes Fittipaldi lett Regazzoni és Peterson előtt.

Az utolsó futam előtt Fittipaldi és Regazzoni ugyanannyi ponttal rendelkezett, míg Scheckter 7 ponttal volt lemaradva tőlük.

Az Egyesült Államokban Reutemann szerezte meg a pole-t Hunt előtt, a harmadik helyet pedig Mario Andretti a Parnelli csapat autójával. Scheckter csak a hatodik, Fittipaldi a nyolcadik, míg Regazzoni a kilencedik helyről indult. A rajtnál Andretti állva maradt a rajtrácson, a harmadik helyre Pace jött fel. Mialatt az első három eltávolodott a mezőnytől, Lauda igyekezett feltartani Schecktert és Fittipaldit, hogy segítsen Regazzoninak, aki azonban az autó nehéz vezethetősége miatt egyre hátrébb került a mezőnyben (kétszer is kiállt kereket cserélni, végül több körös hátrányban ért célba). Lauda és Scheckter is kiesett a verseny közepénél, ezáltal Fittipaldi a negyedik helyre jött fel. Pace négy körrel a leintés előtt megelőzte Huntot, így Reutemann mögött célbaérve kettős győzelemhez segítette a Brabham csapatot. Hunt harmadik lett, Fittipaldi a negyedik helyével pedig 1974 világbajnoka, 3 ponttal megelőzve Regazzonit. A konstruktőri versenyt 73 ponttal a McLaren nyerte a Ferrari (65) és a Tyrrell (52) előtt.

A versenyt beárnyékolta az osztrák Helmut Koinigg halála, aki a korlátnak ütközött, miután defektet kapott a 10. körben.

Nagydíjak

#	Verseny	Dátum	Pálya	Pályarajz	Győztes pilóta	Győztes csapat	Összefoglaló
236	argentin nagydíj	Január 13.	Oscar Gálvez		Denny Hulme	McLaren-Ford	Összefoglaló
237	brazil nagydíj	Január 27.	Interlagos		Emerson Fittipaldi	McLaren-Ford	Összefoglaló
238	dél-afrikai nagydíj	Március 30.	Kyalami		Carlos Reutemann	Brabham-Ford	Összefoglaló
239	spanyol nagydíj	Április 28.	Jarama		Niki Lauda	Ferrari	Összefoglaló
240	belga nagydíj	Május 12.	Nivelles		Emerson Fittipaldi	McLaren-Ford	Összefoglaló
241	monacói nagydíj	Május 26.	Monaco		Ronnie Peterson	Lotus-Ford	Összefoglaló
242	svéd nagydíj	Június 9.	Scandinavian Raceway		Jody Scheckter	Tyrrell-Ford	Összefoglaló
243	holland nagydíj	Június 23.	Zandvoort		Niki Lauda	Ferrari	Összefoglaló
244	francia nagydíj	Július 7.	Dijon		Ronnie Peterson	Lotus-Ford	Összefoglaló
245	brit nagydíj	Július 20.	Brands Hatch		Jody Scheckter	Tyrrell-Ford	Összefoglaló
246	német nagydíj	Augusztus 4.	Nürburgring		Clay Regazzoni	Ferrari	Összefoglaló
247	osztrák nagydíj	Augusztus 18.	Österreichring		Carlos Reutemann	Brabham-Ford	Összefoglaló
248	olasz nagydíj	Szeptember 8.	Monza		Ronnie Peterson	Lotus-Ford	Összefoglaló
249	kanadai nagydíj	Szeptember 22.	Mosport		Emerson Fittipaldi	McLaren-Ford	Összefoglaló
250	amerikai nagydíj	Október 6.	Watkins Glen		Carlos Reutemann	Brabham-Ford	Összefoglaló

A bajnokság végeredménye

Versenyzők

Pontozás:

Helyezés	1.	2.	3.	4.	5.	6.	7.-20.
Pont	9	6	4	3	2	1	0

Helyezés	Versenyző	ARG	BRA	RSA	ESP	BEL	MON	SWE	NED	FRA	GBR	GER	AUT	ITA	CAN	USA	Pontszám
1	Emerson Fittipaldi	10	1	7	3	1	5	4	3	Ki	2	Ki	Ki	2	1	4	55
2	Clay Regazzoni	3	2	Ki	2	4	4	Ki	2	3	4	1	5	Ki	2	11	52
3	Jody Scheckter	Ki	13	8	5	3	2	1	5	4	1	2	Ki	3	Ki	Ki	45
4	Niki Lauda	2	Ki	16	1	2	Ki	Ki	1	2	5	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	38
5	Ronnie Peterson	13	6	Ki	Ki	Ki	1	Ki	8	1	10	4	Ki	1	3	Ki	35
6	Carlos Reutemann	7	7	1	Ki	Ki	Ki	Ki	12	Ki	6	3	1	Ki	9	1	32
7	Denny Hulme	1	12	9	6	6	Ki	Ki	Ki	6	7	Ki	2	6	6	Ki	20
8	James Hunt	Ki	9	Ki	10	Ki	Ki	3	Ki	Ki	Ki	Ki	3	Ki	4	3	15
9	Patrick Depailler	6	8	4	8	Ki	9	2	6	8	Ki	Ki	Ki	11	5	6	14
10	Jacky Ickx	Ki	3	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	11	5	3	5	Ki	Ki	13	Ki	12
11	Mike Hailwood	4	5	3	9	7	Ki	Ki	4	7	Ki	15					12
12	Carlos Pace	Ki	4	11	13	Ki	Ki	Ki		NK	9	12	Ki	5	8	2	11
13	Jean-Pierre Beltoise	5	10	2	Ki	5	Ki	Ki	Ki	10	12	Ki	Ki	Ki	HN	NK	10
14	Jean-Pierre Jarier	Ki	Ki		Ki	13	3	5	Ki	12	Ki	8	8	Ki	Ki	10	6
15	John Watson	12	Ki	Ki	11	11	6	11	7	16	11	Ki	4	7	Ki	5	6
16	Hans-Joachim Stuck	Ki	Ki	5	4	Ki	Ki		Ki	NK	Ki	7	11	Ki	Ki	NK	5
17	Arturo Merzario	Ki	Ki	6	Ki	Ki	Ki		Ki	9	Ki	Ki	Ki	4	Ki	Ki	4
18	Graham Hill	Ki	11	12	Ki	8	7	6	Ki	13	13	9	12	8	14	8	1
19	Tom Pryce					Ki			Ki	Ki	8	6	Ki	10	Ki	HN	1
20	Vittorio Brambilla			10		9	Ki	10	10	11	Ki	13	6	Ki	NK	Ki	1
21	Guy Edwards	11	Ki		NK	12	8	7	Ki	15		NK					0
22	David Hobbs												7	9			0
23	Jochen Mass	Ki	17	Ki	Ki	Ki		Ki	Ki	Ki	14	Ki			16	7	0
24	Brian Redman				7	18	Ki										0
25	Mario Andretti														7	Kiz	0
26	Howden Ganley	8	Ki								NK	NK					0
27	Tom Belsø			Ki	NK			8			NK						0
28	Rikky von Opel				Ki	Ki	NK	9	9	NK							0
29	Henri Pescarolo	9	14	18	12	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	10		Ki			0
30	Chris Amon				Ki							NK		NK	HN	9	0
31	Dieter Quester												9				0
32	Tim Schenken				14	10	Ki		NK		Ki	Nk	10	Ki		Kiz	0
33	Helmuth Koinigg												NK		10	Ki	0
34	Rolf Stommelen												Ki	Ki	11	12	0
35	Derek Bell										Nk	11	Nk	NK	NK		0
36	Mark Donohue														12	Ki	0
37	Ian Scheckter			13									NK				0
38	François Migault	Ki	16	15	Ki	16	Ki		Ki	14	HN	NK		Ki			0
39	Ian Ashley											14	HN		NK	NK	0
40	Gijs van Lennep					14			NK								0
41	Eddie Keizan			14													0
42	Richard Robarts	Ki	15	17				NK									0
43	Vern Schuppan					15	Ki	Ki	Kiz	NK	NK	Ki					0
44	Jacques Laffite											Ki	HN	Ki	15	Ki	0
45	Teddy Pilette					17											0
46	Dave Charlton			19													0
—	Peter Revson	Ki	Ki														0
—	Leo Kinnunen					NK		Ki		NK	Nk		NK	NK			0
—	Mike Wilds										NK		NK	NK	NK	HN	0
—	Gérard Larrousse					Ki				NK							0
—	Paddy Driver			Ki													0
—	Reine Wisell							Ki									0
—	Bertil Roos							Ki									0
—	Peter Gethin										Ki						0
—	Eppie Wietzes														Ki		0
—	José Dolhem									NK				NK		Vi	0
—	Jean-Pierre Jabouille									NK			NK				0
—	John Nicholson										NK						0
—	Lella Lombardi										NK						0
—	Larry Perkins											NK					0
—	Carlo Facetti													NK			0
—	David Purley										NK						0
Helyezés	Versenyző	ARG	BRA	RSA	ESP	BEL	MON	SWE	NED	FRA	GBR	GER	AUT	ITA	CAN	USA	Pontszám

Konstruktőrök

Helyezés	Gyártó	Model	Motor	Gumi	Győzelmek	Dobogó	Első rh.	Leggy. kör	Pont
1	McLaren-Ford	M23	Ford Cosworth DFV	G	4	10	2	1	73(75)
2	Ferrari	312B3	Ferrari 001/11	G	3	12	10	6	65
3	Tyrrell-Ford	005 006 007	Ford Cosworth DFV	G	2	7	1	3	52
4	Lotus-Ford	72E 76	Ford Cosworth DFV	G	3	6	1	2	42
5	Brabham-Ford	BT42 BT44	Ford Cosworth DFV	G	3	5	1	3	35
6	Hesketh-Ford	308	Ford Cosworth DFV	G	0	3	0	0	15
7	BRM	P160E P201	BRM P142	G	0	1	0	0	10
8	Shadow-Ford	DN1 DN3	Ford Cosworth DFV	G	0	1	0	0	7
9	March-Ford	741	Ford Cosworth DFV	G	0	0	0	0	6
10	Iso Marlboro-Ford	FW IR	Ford Cosworth DFV	G	0	0	0	0	4
11	Surtees-Ford	TS16	Ford Cosworth DFV	G	0	0	0	0	3
12	Lola-Ford	T370	Ford Cosworth DFV	G	0	0	0	0	1
-	Token-Ford	RJ02	Ford Cosworth DFV	G	0	0	0	0	0
-	Trojan-Ford	T103	Ford Cosworth DFV	G	0	0	0	0	0
-	Team Penske-Ford	PC1	Ford Cosworth DFV	G	0	0	0	0	0
-	Parnelli-Ford	VPJ4	Ford Cosworth DFV	G	0	0	0	0	0
-	Lyncar-Ford	006	Ford Cosworth DFV	G	0	0	0	0	0
-	Ensign-Ford	N173 N174	Ford Cosworth DFV	G	0	0	0	0	0
-	Amon-Ford	AF1	Ford Cosworth DFV	G	0	0	0	0	0
-	Maki-Ford	F101	Ford Cosworth DFV	G	0	0	0	0	0

További információk

• Az 1974-es szezonról a formula1.com honlapon

A Wikimédia Commons tartalmaz 1974-es Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.