Dévaványa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.
Dévaványa
Dévaványa főutcája, háttérben a református templom tornyával
Dévaványa főutcája, háttérben a református templom tornyával
Dévaványa címere
Dévaványa címere		 Dévaványa zászlaja
Dévaványa zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Alföld
VármegyeBékés
JárásGyomaendrődi
Jogállásváros
PolgármesterValánszki Miklós Róbert (független)[1]
Irányítószám5510
Körzethívószám66
Testvértelepülései
Lista
Székelykeresztúr
Népesség
Teljes népesség6719 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség35,77 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület216,55 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 01′ 48″, k. h. 20° 57′ 32″Koordináták: é. sz. 47° 01′ 48″, k. h. 20° 57′ 32″
Dévaványa (Békés vármegye)
Dévaványa
Dévaványa
Pozíció Békés vármegye térképén
Dévaványa weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Dévaványa témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Dévaványa város Békés vármegyében, a Gyomaendrődi járásban.

Neve a szláv „Iván” keresztnév becézéséből (Ványa), és a „dívánkozni” (mai szóval: „tanácskozni”) szóból ered.[3]

Éghajlata[szerkesztés]

Dévaványa területének éghajlata mérsékelten meleg, száraz, kontinentális jellegű. Az éves napsütéses órák száma 2000 óra körüli. Dévaványa évi középhőmérséklete 10,3-10,4 °C, az évi abszolút hőmérsékleti maximumok adatok átlaga 34,1-34,4 °C, a minimumoké -16,7 °C. Dévaványát szélsőséges hőmérsékleti ingadozás jellemzi. Az évi 540-570 milliméternyi lehullott csapadék mennyiség eloszlása egyenetlen. Dévaványán az uralkodó szélirány az északi, északkeleti és a déli. Az átlagos szélsebesség 2,5–3 m/s.[4] 2023. augusztus 27-én itt dőlt meg az országos napi melegrekord: 39,5°C fokot mértek.[5]

Fekvése[szerkesztés]

A vármegye északi részén, a Dévaványai-sík déli peremén terül el.[6] Szomszédai: észak felől Ecsegfalva, északkelet felől Kertészsziget, kelet felől Szeghalom, délkelet felől Körösladány, délnyugat és nyugat felől Gyomaendrőd, északnyugat felől pedig Túrkeve.

Megközelítése[szerkesztés]

Közúton a legfontosabb megközelítési útvonala a Kisújszállás-Körösladány közti 4205-ös út, ezen érhető el a 4-es főút és a 47-es főút, illetve a megyeszékhely, Békéscsaba felől is. Gyomaendrőddel és a 46-os főúttal a 4231-es út köti össze. Közigazgatási határszélét délen érinti még a Körösladány-Gyomaendrőd közti 4232-es út is. Állami közútnak számít még a településen a központ keleti részét feltáró 42 134-es út és egy mellékút a város északi külterületein, a 4205-ös útból nyugati irányban (Túrkeve felé) kiágazóan.

Vasúton a MÁV 127-es számú Körösnagyharsány–Vésztő–Gyoma-vasútvonalán érhető el. A vasútnak három megállási pontja létesült Dévaványa területén, Gyoma vasútállomás felől sorrendben előbb Kősziget megállóhely, majd Dévaványa vasútállomás, végül Kéthalom megállóhely. A vasútállomás a központ nyugati részén helyezkedik el, közúti elérését a 4205-ös útból kiágazó 42 332-es számú mellékút biztosítja. A két megállóhely a névadó településrészek közvetlen közelében létesült, Kősziget közvetlenül a 4231-es út mellett, Kéthalom pedig ott, ahol a 4205-ös út a település déli külterületén keresztezi a vasutat; ma már egyik megállóhely sem üzemel.

Korábban érintette a települést a Kisújszállás–Dévaványa–Gyoma-vasútvonal is, de annak Kisújszállás vasútállomás és Dévaványa közti szakaszát 1971-ben bezárták, a következő évben a pályát is felszedték, 2007-ben még a Hortobágy-Berettyó főcsatorna közti hídját is elbontották.

Története[szerkesztés]

  • Írásos formában először az 1330-as évek elején említik. A település neve Jana falu,
  • 1334-ben Vana néven szerepel. Ekkor Dévaványa Békés vármegyéhez tartozik.
  • 1422-ben Luxemburgi Zsigmond király Heves vármegyéhez csatolta.
  • 1523-ban – egy II. Lajos király által kiállított bizonyságlevél – már mezővárosként (opidum Wanya) említi.
  • 1528-ban kiadott, Magyarországot ábrázoló térképen is megtaláljuk Wama névalakkal (Lázár deák térképe).
  • 1621-től kezdődően vannak adatok a ványai nemességről.
  • 1647-ben Heves és Külső-Szolnok vármegye adóösszeírásában a 67 nemesből 14 Ványán lakott, akik az egész kettős vármegye legnépesebb együtt élő nemesi tömbjét alkották.
  • 1659-ből fennmaradt pecsétjének körirata: DEVA VANIA PEOCETI.
  • 1693-ban egy tatár sereg kifosztotta a községet, lakóinak egy része 1694-ben a Borsod vármegyei Tiszabábolnára menekült.
  • 1711. évi Heves vármegye összeírása a községet ismét Oppidum Ványa, azaz Ványa mezőváros címmel illeti.
  • 1753-ban az elzálogosított határ megváltása következtében a ványaiak csupán házaikat és szőlőiket tarthatták meg, minden más javadalmuk visszaszállt az uraságokra. Ezzel "mint taxás nemesek" maguk is földesúri befolyás alá kerültek, s a határ további használatáért évente megújított szerződés értelmében bérleti díj (taxa) fizetéssel tartoztak.
  • Bár már a 17. században is illették oppidum névvel, Dévaványa hivatalosan csak 1774-ben kapott mezővárosi rangot, s azt 1872-ig meg is őrizte.
  • 1793-tól a római katolikus egyház helyi közösségének megalakulásával megszűnt a református egyház kizárólagossága.
  • Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ideje alatt néhány hétre Dévaványa lett Heves vármegye "székhelye", ugyanis a menekülő vármegyei adminisztráció itt talált menedéket.
  • 1854-ben a járási összeírás szerint Dévaványa 8165 lakosú.
  • 1867-ben egy éven át volt vándortanító a községben Kiss József.
  • 1872 áprilisában az addigi mezőváros e rang megszűnése nyomán nagyközséggé alakult.
  • Az 1876. évi XXXIII. törvény értelmében Heves és Külső-Szolnok vármegye déli részéből, valamint a Jász és Nagykun kerületekből Szolnok székhellyel megalakult Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, s Dévaványát ezen új vármegyéhez csatolták.
  • Az új vármegye 1879. évi kiadványában a község területe 54370 kat. hold, lakosainak száma 10626 fő.
  • Az 1950-es megyerendezéssel Békés megyéhez került.
  • 1970-ben nagyközségi rangot kapott.
  • 1989–1999 A dévaványai középfokú oktatás megvalósítása.
  • 2000. július 1.: Dévaványa ünnepélyes keretek között városi címet kapott.

Dévaványa zsidóságának története[szerkesztés]

Dévaványa rovásírással leírva

Dévaványán a mai Békés vármegye egyik legnagyobb múlttal rendelkező zsidó hitközsége működött. Az első zsidók az 1700-as évek végén telepedtek le a községben. Rövidesen megkezdődött a nagyobb arányú letelepedés és 1822-ben megalakult a zsidó hitközség. Ebben az időben hozták létre a zsidó temetőt. 1828-ban 18 zsidó családfőt regisztráltak, akik közül 4-en házas zsellérnek, 14-en pedig háztalan zsellérnek minősültek. Az 1836-os népösszeírás idején 200 zsidó élt Dévaványán. Ebben az időben már jelentős zsidó hitközség működött a településen, zsinagógájukat 1848-ban építették fel.

1850-es években Dévaványa lett a környék zsidó hitéleti központja.

1866-ban megépült a zsidó iskola. A zsidó családok a kisebb kereskedések mellett létrehoznak néhány nagykereskedést is. A századfordulón már néhány vagyonosabb gabonakereskedő, fatelepes is élt Dévaványán, a helyi mértékekben viszonylag jelentős gazdasági-társadalmi felemelkedést a temetőben található kevés korabeli gránit síremlék is prezentálja. Híres rabbijai voltak Maisner Juda és Fischer Czvi.

1910-ben 269 tagja volt a hitközségnek.

Az 1938-tól hatályba léptek a zsidótörvények, melyek következtében többen kereskedéseik bezárására, házuk eladására kényszerültek, a második világháború idején pedig a dévaványai zsidóság szinte teljesen elpusztult.

1942-ben megkezdődött a férfiak behívása munkaszolgálatra. 1944-ben a hitközségnek 123 tagja volt. 1944. május közepén a Dévaványán és külterületén élő családokat összeszedték és a vasútállomás közelében lévő munkástelep házaiba zsúfolták.

A ványai családok ezután a szolnoki gyűjtőtáborba kerültek, ahol kb. egy hétig tartózkodtak. A szolnoki gyűjtőtáborból két szerelvény indult, a dévaványai zsidók 90%-a a másodikra került, amely 1944. június 28-án délután 4 órakor indult Szolnokról és másnap, június 29-én 2038 fővel haladt át a kassai állomáson, végállomása Auschwitz volt. Néhány család került az ausztriai transzportba.

A holokausztot Dévaványa másfélszáz főnyi zsidóságából mintegy 40 ember élte túl. Auschwitzból csak néhány fiatal lány tért vissza. A háború után a hitközség kántora nem maradt Dévaványán. A zsinagógát az 1950-es évek környékén lebontották. A túlélők néhány éven belül elköltöztek. Napjainkban az egykori dévaványai zsidóságból már csak néhány személy él.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990–1994: Pap Tibor (független)[7]
  • 1994–1998: Pap Tibor (független)[8]
  • 1998–2002: Pap Tibor (független)[9]
  • 2002–2006: Pap Tibor (független)[10]
  • 2006–2010: Pap Tibor (független)[11]
  • 2010–2013: Pap Tibor (független)[12]
  • 2013–2014: Valánszki Miklós Róbert (független)[13][14]
  • 2014–2019: Valánszki Miklós Róbert (független)[15]
  • 2019-től: Valánszki Miklós Róbert (független)[1]

A településen 2013. november 10-én időközi polgármester-választást tartottak,[13] mert az előző polgármester 45 év szolgálati idő után, augusztusban lemondott tisztségéről és nyugdíjba vonult.[14][16]

Népesség[szerkesztés]

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
7967
7874
7363
7137
6793
6719
201320142019202120222023
Adatok: Wikidata

2001-ben a város lakosságának 99%-a magyar és 1%-a egyéb (cigány) nemzetiségűnek vallotta magát.[17]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 83,1%-a magyarnak, 0,7% cigánynak mondta magát (16,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 11,3%, református 28%, felekezeten kívüli 31,9% (27,6% nem nyilatkozott).[18]

2022-ben a lakosság 87,9%-a vallotta magát magyarnak, 0,7% cigánynak, 0,2% németnek, 0,1-0,1% bolgárnak, románnak és horvátnak, 1,9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (12% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 17,8% volt református, 6,7% római katolikus, 0,8% egyéb keresztény, 0,8% egyéb katolikus, 0,1% evangélikus, 0,1% görög katolikus, 37,2% felekezeten kívüli (36,4% nem válaszolt).[19]

Kultúra és sport[szerkesztés]

A Dévaványa Felemelkedéséért Közalapítvány rendszeresen szervez „Ismerd meg városunk határát!” néven kerékpártúrákat Dévaványa környékére.

Ladányi Mihály Könyvtár[szerkesztés]

Dévaványa Ladányi Mihály Könyvtárát 1950-ben alapították. A könyvtárban 1961-ben vezették be a szabadpolcos rendszert. 1972. október 25-én Ványai Ambrus tiszteletére emléktáblát lepleztek le a könyvtár utcai falán. 1990 decemberétől a könyvtár a Dévaványai Hírlap szerkesztőségeként is működik. A könyvtárban 1991-ben korszerűsítették a vizesblokkot és a fűtést. 1992. április elsejétől a könyvtár önálló gazdálkodási és munkáltatói jogkörű intézményé szerveződött. 1994. december 24-én a közoktatási miniszter Dévaványa Önkormányzatának adományozta a „Könyvtárpártoló önkormányzat-1997” címet. 1996. szeptember 20-án a könyvtár felveszi Ladányi Mihály író nevét a halálának tizedik évfordulója alkalmából. A olvasók számára 1997. október 20-a óta internetes elérhetőség áll a rendelkezésükre, illetve 1998 márciusa óta számítógépes kölcsönzés van a könyvtárban. 2000. június 16-án a Ladányi Mihály Könyvtár a nyilvános könyvtárak jegyzékébe kerül és július 1-jén városi könyvtárrá nyilvánítják. 2004. június 1-jén Informatikai és Hírközlési Minisztérium meghirdetett pályázatának köszönhetően eMagyarország pont létesült a Ladányi Mihály Könyvtárban. 2012. április elsején a könyvtár épületében felújították, a nyílászárókat kicserélték, a külső szigetelést felújították, a fűtést korszerűsítéstették.[20][21]

Látnivalók, nevezetességek[szerkesztés]

Római katolikus templom
Református templom

A település városképi jelentőségű épületei a református és katolikus templom. Ezek a város főterén állnak. A katolikus templom műemlékjellegű épület, 1908-ban épült késő barokk, klasszicizáló stílusban. A református templomot 1887-ben építették újjá. Uralkodó stílusa a neoklasszicizmus. Az épület tornya 63 m magas, a Tiszántúl egyik legmagasabb temploma. Kiváló az akusztikája, ez templomi hangversenyek rendezését teszi lehetővé. A Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjtemény 2000 óta tárja az érdeklődők elé a település gazdag történeti, néprajzi értékeit, írásos és tárgyi hagyatékát. A Dévaványai Tájvédelmi Körzetben (Sterbetz István Túzokvédelmi Látogatóközpont) él Közép-Európa legnagyobb túzokállománya, de több más védett növény- és állatfaj is természetes közegében figyelhető meg. Az országos viszonylatban is jelentős apróvadállomány ide vonzza a vadászatot kedvelőket is. A most korszerűsített termál- és strandfürdő többféle szolgáltatással várja a vendégeket.

  • Épületek, régiségek
    • Kopjafa a Körösladányi út mellett
    • Kopjafa Dévaványa határában, Gabonáspusztában, Vitéz Bilkei Lipcsey Márton emlékére
    • Tőkerészi iskola és kút
    • Állomási "iskola"
    • Kossuth úti iskola
    • Hajós úti iskola és kút
    • Eötvös úti óvoda épülete
    • Református templom, stílusa neoklasszicista
    • Katolikus templom műemlékjellegű épület, késő barokk, klasszicizáló stílusban
    • Parókia épülete, plébánia
    • Vágóhíd épülete
    • Jéggyár
    • Állomás – víztorony
    • Kéthalom – iskola
    • Szőnyegszövő
    • a régi malom épülete
    • Világháborús Hősök Emlékműve
    • Kádár Ferenc a Népművészet Mestere népművész szobra 2003.
  • Természeti értékek
    • Öreg tölgyek a vasútnál (Kisújszállási úton, állomással szemben)
    • Zrínyi utcai gesztenyefák
    • Kossuth utcai hársfák az iskola előtt
    • Polgármesteri Hivatal udvarán lévő fenyőfák a baglyokkal
    • Templomkertek
    • Szérüskert és Vágásszél közötti „bágergödrök” (szerkők költőhelye, a nádasban más vízimadarak)
    • Túréri-tó
    • Tókert-régészet
  • Turisztikai adottságok

Híres emberek[szerkesztés]

  • Makra Dávid -
    • MMA Magyar Bajnok Amatőr [2013]
    • IKF Kempo Világkupa MMA II. helyezett [2014]
    • Amatőr MMA Világbajnokság I. helyezett [2015]
    • IKF Kempo Európabajnokság: submission III. helyezett [2016]
    • IKF Kempo Világbajnokság: submission III. helyezett [2018]
    • IKF Kempo Világbajnokság: kempo MMA III. helyezett [2018]
  • Dévaványáért kitüntetésben részesültek
    • U. Nagy László – református lelkipásztor [1995]
    • Dr. Bereczki Imre – régész, néprajzkutató [1995]
    • Dr. Pallaghy Sándor – állatorvos [1996]
    • Seres István – ÁFÉSZ elnök [[[posztumusz]]] [1996]
    • Dr. Pallaghy Sándorné – könyvtárvezető [1997]
    • Nagy József – termelőszövetkezeti elnök [1997]
    • Ugrai Sándorné – a Borostyánkert Szociális Otthon igazgatója [1998]
    • Vizéli József – tanár [1998]
    • Epres József – tanár [1999]
    • Mesterházy Jenő – tanító [1999]
    • Dr. Gaál József – orvos [posztumusz] [2000]
    • Havancsák Ferenc – ÁFÉSZ elnök [2000]
    • Manyák Lajos – iskolaigazgató [2001]
    • Dr. Puskás György – háziorvos [2002]
    • Schwalm Gyula – művelődési ház igazgató [2002]
    • Dr. Lengyel Sándor – tanár [2003]
    • Kondacs György – tanár [2003]
    • Valánszkiné Tóth Erzsébet – könyvtárvezető [posztumusz] [2004]
    • Kántor János – órásmester [2004]
    • Saly Erika – tanítónő [2005]
    • Gellai Béla és felesége Gellai Béláné – pedagógusok [posztumusz] [2005]
    • Kiss Ferenc – lakos [2006]
    • Dr. Szilágyi István – alpolgármester [posztumusz] [2006]
    • Szél Antal – lakos [2007]
    • Dr. Szilágyi Gézáné – önkormányzati képviselő, óvodavezető [posztumusz] [2007]
    • Tóth Istvánné – pedagógus [2008]
    • Oláh Pál és felesége Oláh Pálné – pedagógusok [posztumusz] [2008]
    • Dr. Pallaghy Ádám – állatorvos [posztumusz] [2009]
    • Hajdú József – történész [2009]
    • Berczi Lajos Benedek [2010]
    • Havancsák László [2010]
    • Somogyi-Tóth Dániel [2011]
    • Árkus Péter [2011]
    • Dr. Bagi Károly – háziorvos [2012]
    • L. Papp Zsigmondné [2012]
    • Erdős Csaba [2012]
    • Papp József János [2012]
    • Tóth Auguszta – színművésznő [2013]
    • Szűcsné Horváth Margit – a polgármesteri hivatal gazdasági irodavezetője [2013]
    • Pap Tibor – nyugalmazott polgármester [2014]
    • Kádár Ferenc – népzenész [2015]
    • Szalai Károly – a Vízközmű Társulat elnöke, Dévaványa Közszolgálatáért cím [2011]
  • A városban élő művészek, népi iparművészek, ismert emberek
    • Kádár Ferenc – 1891–1983 – pásztor – juhász, kanász; Népművészet Mestere 1958., nádsíp, furulya, klarinét, tárogató, hegedű; fafaragó, festő; Lehel kürtje első megszólaltatója, ugyanis a jászberényi múzeumban az idős népzenész ezt is megszólaltatta. Korábban ez senkinek sem sikerült, mivel a becses történelmi ereklye megsérült. Kádár Ferenc a repedést kályha samottal és méhviasszal tömítette el, így kerülhetett annak hangja szalagra.
    • Nácsa János – (1908–1986) Földműves, a Népművészet Mestere (1978), Citerakészítő, citerás-énekes és híres vőfély. Külföldi szerepléseivel több országban bemutatta szülőhelye népi kultúráját. 1970-ben meghívást kapott a Röpülj páva népdalverseny margitszigeti gálaműsorába, ahol nagy sikerrel szerepelt. Tanítványai 1972-ben bejutottak a televízió KI MIT TUD elődöntőjébe.
    • Erdős Csaba – újságíró, MÚOSZ-tag
    • Faragó Imre – festő
    • Giriczné Gyányi Mária – költő
    • Gyányi Mariann – író, költő
    • Hajdú Ildikó – fazekas, népművész
    • K. Nagy Imre – festő
    • Kovács Zsolt – festmények, rajzok
    • Kovács Gyuláné – pergelt torta
    • Kónya András – fémmegmunkálás, restaurálás, másolatkészítés, kertépítés, öntözőrendszerek
    • Ladányi Mihály – író, költő
    • Laskai Tibor – festő
    • Mályi Sándor – író, költő
    • Molnár Antal – festő
    • Papp Erzsébet – író, költő
    • Pappné Kulcsár Ilona – festő
    • Sándor László – festő
    • Simon Christopher Metcalfe – művész
    • Tóth Bálintné – kosárfonó
    • Tóth Auguszta – színművész
    • Tóth Róbert – bőrdíszműves
    • Vad Zsigmond – költő
    • Dr. Ágoston Sándor – történész–tanár
    • Vitéz Bilkei Lipcsey Márton

Itt született[szerkesztés]

Itt halt meg[szerkesztés]

  • 1878-ban Maisner Juda rabbi
  • 1902-ben Fischer Czvi rabbi

Könyvek[szerkesztés]

  • Gaál József (szerk.): Dévaványa nagyközség története
  • Bereczki Imre: Hagyományos helynevek Dévaványa belterületén
  • Szügyi Dániel: A dévaványai református templom építése 1887–1891 (Sajtó alá rendezte: Bereczki Imre)
  • Nácsa László: AHOL ÉN SZÜLETTEM – Nácsa János népművész életét bemutató kötet
  • Ványai helyismereti füzetek (Kiadó: Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület)
    • Hajdú József: Sárgult lapok üzenete – Olvasókönyv Dévaványa történetéhez;
    • Szűcs Sándor: A ványai juhbehajtás és más históriák – Rajzok a régi Sárrét életéből;
    • Hajdú József: Dévaványa címere és pecsétje – Három és fél évszázad a pecsétek tükrében;
  • Dokumentumok Dévaványa történetéhez (Kiadó: Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület)
    • Benedek Gyula: Dévaványai oklevelek 1332–1523;
    • Benedek Gyula – Hajdú József: Dévaványai iratok 1548–1809;
  • Dr. Bereczki Imre gyűjteményéből kiválogatva: Dévaványa régen és ma – Fotóalbum, a Millenniumi év kiadványa
  • Szarkáné Bíró Piroska: Épületek fadíszei öt sárréti településen
  • Nácsa László: Diákemlékek – A dévaványai gimnázium emlékkönyve
  • Dr. Ágoston Sándor: Dévaványai önkéntesek és honvédek az 1848-49-es szabadságharcban
  • Dr. Ágoston Sándor: Ványai Ambrus és a dévaványaiak az 1514-es Dózsa-féle népfelkelésben – parasztfelkelésben.
  • Dr. Ágoston Sándor: Szarajevótól a trianoni békediktátumig * Román katonai megszállás Gyomán, Endrődön és Dévaványán 1919–1920
  • Dr. Ágoston Sándor: A dévaványai középfokú oktatás megvalósítása 1989 – 1999
  • Kasza Sándor (főszerk.): MAGYARORSZÁG KISRÉGIÓI – Békés megye: Körös-Sárrét
  • Nácsa László: Téli Gazdasági Tanfolyam – A 100 éves Dévaványai Gazdasági Iskola és az ott tanuló parasztemberek emlékére
  • Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény – Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében, 1895–1950 (Szerk.: Hajdú József – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei, 59.)
  • Nácsa László: Sárréti Tej – A szeghalom környéki települések által alapított vállalkozás története

Testvérvárosa[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Dévaványa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. április 26.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. ↑ Üdvözöljük kedves utasainkat! Az első megálló.... Vidéki Magyarország, 2014. május 17. [2014. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 3.)
  4. ↑ [www.devavanya.hu/?module=news&action=getfile&fid=180709 Rendezési tervet megalapozó településfejlesztési] (PDF). devavanya.hu. (Hozzáférés: 2013. augusztus 6.)
  5. ↑ Szezonrekord: 39,5 fok volt a nyár utolsó hétvégéjén. Időkép, 2023. augusztus 27. (Hozzáférés: 2023. augusztus 29.)
  6. ↑ Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. 250. o. ISBN 978-963-9545-29-8  
  7. ↑ Dévaványa települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  8. ↑ Dévaványa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 7.)
  9. ↑ Dévaványa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 26.)
  10. ↑ Dévaványa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 26.)
  11. ↑ Dévaványa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 26.)
  12. ↑ Dévaványa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2020. április 26.)
  13. ↑ a b Dévaványa települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2013. november 10. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
  14. ↑ a b Dévaványa évtizedek után új városvezetőt választott (magyar nyelven). nol.hu, 2013. november 11. (Hozzáférés: 2020. április 26.)
  15. ↑ Dévaványa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 19.)
  16. ↑ 2013. évre kitűzött időközi önkormányzati választások az időközi választás napja szerinti időrendben (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2013 (Hozzáférés: 2020. június 15.)
  17. ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  18. ↑ Dévaványa Helységnévtár
  19. ↑ Dévaványa Helységnévtár
  20. ↑ Ladányi Mihály Könyvtár (magyar nyelven) (PHP). devavanya.hu. Dévaványa Város Önkormányzata. (Hozzáférés: 2013. augusztus 6.)
  21. ↑ Könyvtártörténet évszámokban (magyar nyelven) (PHP). konyvtardevavanya.emagyarorszag.hu. Általános Művelődési Központ Ladányi Mihály Könyvtár. [2014. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 6.)

Források[szerkesztés]

  • Erdei Aranka: Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban. Békés Megyei Levéltár, Gyula, 1986
  • Hajdú József: Sárgult lapok üzenete – Olvasókönyv Dévaványa történetéhez (Ványai helyismereti füzetek 1.) Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, Dévaványa, 1996
  • Hajdú József: Dévaványa címere és pecsétje – Három és fél évszázad a pecsétek tükrében (Ványai helyismereti füzetek 2.) Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, Dévaványa, 1998
  • Benedek Gyula: Dévaványai oklevelek 1332–1523 (Dokumentumok Dévaványa történetéhez 1.) Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, Dévaványa, 2000
  • Benedek Gyula – Hajdú József: Dévaványai iratok 1548–1809 (Dokumentumok Dévaványa történetéhez 2.) Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, Dévaványa, 2002
  • Tolnay Gábor: Föld-Ember-Törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a 20. század első felében. (1895–1950) Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumok igazgatósága, Szolnok, 2004
  • Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929.
  • Balogh István: A dévaványai zsidók története. (Kézirat) Bp., 2006–2007

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dévaványa&oldid=26965274”