Duna–Ipoly Nemzeti Park

Duna–Ipoly Nemzeti Park
IUCN kategória: II (Nemzeti park)
Ország	Magyarország
Elhelyezkedése	Magyarország
Terület	603,14 km²
Alapítás ideje	1997
Felügyelő szervezet	Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság
Címerállat	Havasi cincér
Elhelyezkedése
Duna–Ipoly Nemzeti Park Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 46′, k. h. 18° 57′47.766666666667, 18.95
Duna–Ipoly Nemzeti Park weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Duna–Ipoly Nemzeti Park témájú médiaállományokat.

A Duna–Ipoly Nemzeti Park (rövidítése: DINP) Magyarország leggazdagabb élővilágú nemzeti parkjainak egyike. 1997-ben alakították meg, a korábbi pilisi és börzsönyi tájvédelmi körzetekhez kapcsolva az Ipoly érintett szakaszát és ártereit, néhány kisebb dunai szigetet, valamint a Szentendrei-sziget viszonylag épségben maradt élőhelyeit. A nemzeti park természetvédelmi kezelője a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI), amely a nemzeti parkon kívül sok védett természeti területet kezel. Működési területe nem azonos a nemzeti park területével, annál jóval nagyobb: kiterjed Budapestre, Pest, Komárom-Esztergom és Fejér megyére, továbbá Nógrád megye egy kisebb területére is. Központja Budapesten a Jókai-kertben van, de székhelye Esztergom.

Számos állat- és növényfaj csak itt él Magyarországon. A ritka, kipusztulófélben lévő fajok mentésére több programot kezdtek el.

Földrajzi tájegységei

A nemzeti park több tájföldrajzi egységen terül el, három nagytájon, öt középtájon, és ezeken belül tíz földrajzi kistájon, az alábbiak szerint.

• Alföld
  • Duna menti síkság
    • Vác–Pesti-Duna-völgy
• Dunántúli-középhegység
  • Dunazug-hegyvidék
    • Pilisi-hegyek
    • Pilisi-medencék
• Észak-magyarországi-középhegység
  • Visegrádi-hegység
    • Visegrádi-Dunakanyar
    • Visegrádi-hegység
  • Börzsöny
    • Központi-Börzsöny
    • Börzsönyi-kismedencék
    • Börzsönyi-peremhegység
  • Észak-magyarországi-medencék
    • Alsó-Ipoly-völgy
    • Középső-Ipoly-völgy
    • Nógrádi-medence

Az Észak-magyarországi-középhegységhez tartozó két hegyvidéket a késő pleisztocén – óholocén óta a Duna választja el egymástól.

A nemzeti park jellegzetességei

Felszíne

A Nemzeti Park Igazgatóságának Esztergom-kertvárosi épülete a tanösvény közelében

A Duna–Ipoly Nemzeti Park térségének egyedi sajátossága a három nagy tájképi egység: a folyóvölgyek, a hegységek és a síkság találkozása.

A Börzsönyben 1978-ban alakították ki a tájvédelmi körzetet. A hegység vulkáni tevékenység eredményeként alakult ki; legmagasabb csúcsai egy 12 km hosszú gerincen helyezkednek el. Legmagasabb pontja a Csóványos (938 m). A hegység 300–350 forrása bővizű patakokat táplál.

A Pilis karbonátos kőzetekből épül föl, legnagyobb tömegben dachsteini mészkőből és fődolomitból. Ezek a kőzetek a felső triász tenger sekély, lagúnáiban rakódtak le, mintegy kétszázhúsz-kétszáz millió évvel ezelőtt. Jellemzőek rá az északnyugat-délkeleti csapású, meredeken megbillent sasbércek, amelyek délnyugati oldalai meredekek, rajtuk kopár mészkő- és dolomitlejtőkkel, északkeleti oldaluk viszont enyhe lejtésű. Délkelet felé haladva a triász kőzeteket oligocén hárshegyi homokkő fedi. A hegység több mint 400 karsztos és hidortermális eredetű barlangot rejt magában, köztük Magyarország harmadik leghosszabb barlangját, a Leány-Legény-barlangrendszert (Ariadne-barlangrendszer). A legmagasabb kiemelkedés, a Pilis 757 méteres magasságával az egész Dunazug-hegyvidék legmagasabb tagja.

A Visegrádi-hegység andezitvulkáni eredetű; geológiailag nem különül el a Börzsönytől, ezért a geológusok az Északi-középhegység részének tekintik. Kialakulása a felső miocén szigettengerében, igen heves vulkáni tevékenységnek köszönhető. Legmagasabb hegye, a Dobogókő 700 méterre emelkedik. A keményebb lávakőzetek jobban ellenállnak az időjárásnak, mint a vulkáni tufa, amiben az erózió mély szurdokvölgyeket (pl. Holdvilág-árok, Salabasina-árok, Rám-szakadék) alakított ki.

Növényzete

Havasalji rózsa

A nemzeti park növényzete sokszínű és átmeneti jellegű, mivel a Duna flóraválasztóként működik, amelyet csupán néhány fajnak sikerül átlépnie. A Börzsöny az Alföld és a magasabb területek határán található, így sok növény elterjedési határa. A szirti páfrány, a havasalji rózsa és a gímpáfrány ritkán fordul elő, a kosbor- és nősziromfajok gyakoriak. A Pilis érdekessége a reliktum endemizmus magyarföldi husáng, amely a jégkorszak egy melegebb interglaciálisában telepedett meg, és máig fennmaradt. A növény a Börzsönyben is megtalálható, a Szent Mihály-hegyen. A másik fontos növényfaj a Magyarországon csak a Solymári-falon előforduló hegyi tarsóka, amely viszont glaciális reliktum.

Az átmeneti jelleg a Duna jobb parti területein is megmutatkozik: a nemes májvirág elterjedési területe a Visegrádi-hegységben végződik, a pirosló hunyor viszont a Pilisben éri el elterjedési határának nyugati peremét. Szentendre városszéli hegyeiben él az itt felfedezett szentendrei rózsa, amelynek az ittenin kívül csak két lelőhelye ismert. Mindhárom hegységre jellemző az erdőtársulások nagy térfoglalása: az alacsonyabb fekvésekben a cseres-tölgyesek, magasabban a gyertyános-tölgyesek, felettük (északias kitettségben és hűvös, szűk völgyekben alacsonyabban is) a bükkösök uralkodnak. Az Ipoly árterének rétjein él a réti iszalag. A Duna főága és a Szentendrei-Duna által közrefogott Szentendrei-sziget buckáin gyakori a fokozottan védett homoki kikerics és a homoki nőszirom, a folyam partján élő puhafás galériaerdők aljnövényzetében előfordul a védett piros madársisak, a mély fekvésű, nedves, mocsárrét jellegű kaszálókon pedig a szibériai nőszirom.

Állatvilága

Pirregő tücsök

Sárgahasú unka

Foltos szalamandra

Lábatlan gyík

Állatvilága igen gazdag és változatos. A Középső Ipoly-völgyben él a bennszülött magyar tavaszi fésűs bagolylepke (Dioszeghyana schmidtii). A tiszta vizű folyókban, a parthoz közel tömegesen élnek a kérészek, álkérészek, tegzesek és bolharákok. A Dunakanyarban ritka csigafajok is élnek, mint például a bödöncsiga és a rajzos csiga.

Ritkább halfajok:

• a legértékesebb faj a petényi-márna;
• főképp a Középső Ipoly-völgyben él a selymes durbincs;
• a Börzsöny tiszta vizű patakjaiban a sebes pisztráng;

A lassabban folyó vizekben sok a ritkább hal:

• magyar bucó
• német bucó
• halványfoltú küllő
• homoki küllő
• és minden csíkfaj, köztük a ritka balkáni csík

Ritkább kétéltűek (a vizek mentén):

• sárgahasú unka,
• zöld levelibéka,
• foltos szalamandra (főleg a mélyebb tócsák környékén él; leginkább eső után merészkedik elő).

A hüllők közül:

• szintén a vizek mentén él a mocsári teknős;
• többnyire a száraz sztyepréteken a törékeny gyík (lábatlan gyík).

Kiemelkedő jelentőségű madárfajok:

• kerecsensólyom,
• parlagi sas,
• kígyászölyv,
• haris.

A Börzsöny erdeiben él a védett:

• fehérhátú fakopáncs és
• vízirigó.

A mocsarakban és nádasokban költ:

• böjti réce
• tőkés réce

A barlangok denevéreknek adnak otthont:

• kis patkósdenevér (Rhinolophus hipposideros),
• közönséges denevér.

A háborítatlan erdőkben hiúz, a vizek mentén vidra tűnik fel. Sok a kis termetű rovarevő:

• erdei cickány,
• törpecickány,
• közönséges vízicickány,

Tájvédelmi körzetek

Tájkép Esztergomnál

Gödöllői Dombvidék Tájvédelmi Körzet

A közel 12 000 hektárnyi területen már Mátyás király idején vadaskert volt, sőt I. Ferenc József osztrák császár és magyar király a gödöllői kastélyt és tágabb környékét kapta koronázási ajándékul a magyar kormánytól. Ezért nem művelték meg, ezért nem törték fel a vadaskert körüli földeket. A dombság a Duna és a Tisza vízválasztója. A déli völgyekbe meleg, az északi fekvésűekbe hideg levegő áramlik; ettől növény- és állatvilága igen változatos.

Sárréti Tájvédelmi Körzet

A Sárrét kiemelkedő jelentősége madárvilágában rejlik. Kedvező életfeltételeket találnak itt maguknak, hiszen megmaradt rétjein rengeteg a kisemlős (pocok, ürge) és a rovar.

Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet

A védett területen halastavakat, mocsarakat, réteket, nádasokat, mesterséges víztározókat, szikeseket és művelt parcellákat találunk.

Vértesi Tájvédelmi Körzet

A Vértesben rengeteg ritka növény- és állatfaj található. A fokozottan védett Fáni-völgy sziklafalain él a cifra kankalin. A hegység déli lejtőinek ritkasága az öves százlábú.

Természetvédelmi területek

A Kerek-tó

Sas-hegy

Sas-hegy - Medveszikla

Pákozdi-ingókövek - Pandúr-kő

Tata - Kálvária-domb

Vácrátóti Arborétum

• Adonyi Természetvédelmi Terület: a védettség elsősorban a gyapjas csüdfűre vonatkozik.
• Alcsúti Arborétum Természetvédelmi Terület: a József nádor által alakított mintagazdaság legszebb része a kastélypark, a mai arborétum, amelynek kialakítására 1825-ben került sor. Az arborétum közelében látható Magyarország legidősebb libanoni cédrusa (1825) a csaplári erdőben, valamint a 175 éves platánsor az etyeki út mellett.

Alcsúti Arborétum, 8087 Alcsútdoboz.

• Budai Sas-hegy Természetvédelmi Terület: a terület megőrizte az ún. dolomitflóra jellegzetes maradványnövényeit, a hideg- és melegkedvelőket egyaránt.

Sas-hegyi Látogatóközpont Budapest XI. Tájék u. 26.;

• Budapesti Botanikus Kert Természetvédelmi Terület: a már korábban is Füvészkert néven emlegetett hely volt Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényének központi helyszíne. A kert ma hatezer növényfajnak és változatnak ad otthont. Igazi különlegesség a nyolcszögletű üvegházban élő amazonasi óriás-tündérrózsa.
• Ceglédi-rét Természetvédelmi Terület: védettségének oka, hogy ez a rét a fokozottan védett pókbangó egyik magyarországi termőhelye.
• Csévharaszti Borókás Természetvédelmi Terület: a terület megőrizte a 17. századi Pótharaszt-puszta természetes növénytakarójának nyomait, úgymint a Kitaibel Pál által föllelt, fokozottan védett tartós vagy pótharaszti szegfűt.
• Dabasi Turjános Természetvédelmi Terület: a terület az eltűnt alföldi láperdők egyik utolsó maradványa.
• Dinnyési-fertő Természetvédelmi Terület: jól megfigyelhető az elmocsarasodó tavon kialakult élővilág.
• Dunaalmási Kőfejtők Természetvédelmi Terület: itt már az ókorban is bányászták a mészkövet, s a rómaiak által megkezdett bányaművelés kisebb-nagyobb megszakításokkal a második világháború időszakáig tartott. A 4 bányából álló kőfejtősor 4. sz. bányájának rétegsora értékes őslénytani leletanyagot rejt.
• Fóti Somlyó Természetvédelmi Terület: a szőlőhegy védettségének oka az, hogy a szártalan csüdfű egyik értékes állománya található rajta. Ez a földhöz lapuló, sárga virágú növény a fóti boglárkalepke hernyójának egyetlen tápláléka.
• Gellért-hegy Természetvédelmi Terület: a terület a Gellért-hegy geológiai, botanikai, zoológiai és tájképi értékeinek megóvását, a fokozottan védett Iván-barlang és a forrásbarlangok felszíni védőterületeinek biztosítását célozza.
• Gödöllői Királyi Kastélypark Természetvédelmi Terület: Az eredetileg francia parkot, amely egy felső és egy alsó kertre tagolódott, Esterházy Leopoldina alakíttatta át angol tájképi kertté 1817-ben. IV. Károly magyar király uralkodása után (1918) a kastély és a park pusztulásának hosszú időszaka következett. Az épület és a park helyreállítását a Gödöllői Királyi Kastély Közhasznú társaság folyamatosan végzi jelenleg is.
• Háros-szigeti Ártéri Erdő Természetvédelmi Terület: a félsziget az egykori pannon élővilág rezervátuma.
• Honti-szakadék Természetvédelmi Terület: pleisztocénkori őslénytani leleteket rejtő szakadék,
• Jókai-kert Természetvédelmi Terület: Jókai Mór a kertészet iránti szenvedélyének hódolva vásárolta meg 1853-ban a telket a rajta álló házzal. A későbbiek során folyamatosan gazdagította az utazásain szerzett növényekkel. Halála után a kert fokozatosan leromlott. Az 1978-ban kezdett rekonstrukció fő célja a természetvédelmi nevelés és oktatás.
• Magyarország Földrajzi Középpontja Természetvédelmi Terület: a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága és a Kartográfiai Vállalat által meghatározott hely az északi szélesség 47. fokának 11. perce és a keleti hosszúság 19. fokának 30. perce találkozásánál található, Pusztavacs határában.
• Martonvásári Kastélypark Természetvédelmi Terület: 1775-ben Brunszvik Antal mosoni birtokáért elcserélte a 7500 holdas Martonvásárt. A kastélyt azonban csak fia kezdte el építtetni 1785-ben, majd újabb öt év múlva kezdték csak el kialakítani a kastély körüli parkot.
• Pákozdi Ingókövek Természetvédelmi Terület: az ingókövek közül a legszebbek a Pandúr-kő és az Oroszlán-kő.
• Pál-völgyi-barlang Felszíne Természetvédelmi Terület: a barlangot és az akkor ismert kiterjedésének megfelelő 1 hektáros felszínt már 1944-ben védetté nyilvánították, 1972 óta áll a természetvédelem szerveinek kezelésében és 1982 óta hazánk egyik fokozottan védett barlangja. A Pál-völgyi-barlang ismert hossza évtizedeken át 1200 méter volt, de mára bebizonyosodott, hogy kiterjedése ennél lényegesen nagyobb. A barlangban áttelelő állatfajok között a denevérek öt fajjal képviseltetik magukat.

1021 Budapest, Szépvölgyi út 162.

• Peregi Parkerdő Természetvédelmi Terület: a parkerdő területén szelídgesztenyés és vörösfenyő gyűjtemény látható.
• Rácalmási-szigetek Természetvédelmi Terület: a szigetvilág többé-kevésbé megőrizte a Duna árterének egykori jellemzőit, növény és állatvilágát.
• Rétszilasi-tavak Természetvédelmi Terület: a halastórendszer 14 nagyobb és több kisebb tóból áll, melyeket már a 19. század elején kialakították.
• Székesfehérvári Homokbánya Természetvédelmi Terület: jelentős értékei a területnek az itt nyíló orchideafajok.
• Szemlő-hegyi-barlang Felszíne Természetvédelmi Terület: a területen a karsztos kőzetek részben a felszínen, részben budai márgával fedetten fordulnak elő. Döntően ebben a karsztosodó mészkőben keletkeztek a nagy budai barlangrendszerek. A Szemlő-hegyi-barlangot 1930-ban fedezték fel, majd hamarosan elkezdték felmérését és tudományos vizsgálatát. A hatvanas években a természetvédelem kezelésébe került, majd a kiépítés után 1986-ban a nagyközönség számára is megnyitották.

Szemlő-hegyi-barlang 1021 Budapest, Pusztaszeri út 35.

• Szentendrei Rózsa Termőhelye Természetvédelmi Terület: a Pismány-hegyen néhány magántulajdonban lévő telken él a világritkaságnak számító, szinte csak itt élő szentendrei rózsa.
• Tatai Fényes-fürdő Természetvédelmi Terület: 26,36 ha, helyi jelentőségű, 1977 óta. Törzskönyvi száma: 10/29/TT/77
• Tatai Fényes-patak menti rétek Természetvédelmi Terület: 135,02 ha, helyi jelentőségű, 1992 óta. Törzskönyvi száma: 10/143/TT/99. A nagy aggófű (Senecio umbrosus) legjelentősebb magyarországi termőhelye.
• Tatai Kálvária-domb Természetvédelmi Terület: a védett kőbánya a földtani természetvédelem egyik nemzetközileg elismert bemutatóhelye.

• Tatai 8-as Réti-tó és Réti-tavak környéke Természetvédelmi Terület: 135,6548 ha, helyi jelentőségű, a tavak környéke 1992 óta, maguk a tavak 2012 óta. A tavak körül tanösvény vezet kilátótoronnyal. Közvetlenül határos a Tatai Fényes-patak menti rétek és a Fényes-fürdő természetvédelmi területekkel.

• Turai Legelő Természetvédelmi Terület: A védettséget az egyhajúvirág kapta meg ezen a termőhelyén.
• Vácrátóti Arborétum Természetvédelmi Terület: a vácrátóti homokpuszta eredeti klímájától idegenek az itt meghonosított növények, egy önálló környezetet és mikroklímát hoztak létre.
• Velencei Madárrezervátum Természetvédelmi Terület: a madárrezervátumban nagy kócsagok, kanalasgémek, vörös és szürke gémek tanyáznak.
• Vértesszőlősi előembertelep természetvédelmi terület: az ásatások eredményeként közel 300 növény- és állatfaj maradványát sikerült elkülöníteni a rétegek leletanyagából. Ezen túlmenően négy kultúrréteget is sikerült lehatárolni, jellegzetes kavicseszközökkel és tűzhelyekkel. Az innen előkerült előemberi koponyamaradvány korát 350 ezer évre becsülik a szakemberek.

Egyéb bemutatóhelyek

• Alcsúti Arborétum: Alcsútdoboz, Alcsúti Arborétum Látogatható: február 1. - november 26. között keddtől péntekig 9:00 - 16:00 hétvégén és ünnepnapokon 10:00 - 17:00 Hétfő szünnap
• Dinnyési-fertő: Dinnyés Látogatható: előzetes egyeztetés alapján, szakvezetéssel http://dunaipoly.hu/hu/helyek/bemutatohelyek/dinnyesi-ferto
• Hiúz Ház Erdei Iskola és Látogatóközpont: Szokolya, Királyrét

Látogatható egész évben, bejelentkezés alapján

A Látogatóközpont interaktív kiállítása 2014 januárjában nyílt meg A Börzsöny lakói címmel. http://www.dunaipoly.hu/hu/helyek/bemutatohelyek/hiuz-haz-erdei-iskola-es-latogatokozpont

• Jókai-kert: 1121 Budapest, Költő u. 21. A kert szabadon látogatható az alábbi időpontokban: Március 15. – október 31. minden nap 8:00-18:00. hétvégén és ünnepnapokon 10:00-18:00. November 1. – március 14. minden nap 8:00-16:00. hétvégén és ünnepnapokon 10:00-16:00. http://dunaipoly.hu/hu/helyek/bemutatohelyek/jokai-kert
• Kökörcsin Ház: 2509 Esztergom, Strázsa-hegy Látogatható egész évben, bejelentkezés alapján https://web.archive.org/web/20170426153310/http://www.dunaipoly.hu/hu/helyek/bemutatohelyek/kokorcsin-haz
• Mátyás-hegyi-barlang: 1025 Budapest, Szépvölgyi út 162. Látogatható egész évben, előzetes bejelentkezés alapján. http://dunaipoly.hu/hu/helyek/bemutatohelyek/matyas-hegyi-barlang

• Ócsai Tájház és Turján Ház: Ócsa, Dr. Békési Panyik A. u. 4–6. Február 1. – november 26. Keddtől péntekig 9.00-16.00 szombaton, vasárnap és ünnepnapokon 10.00-17.00 Hétfő szünnap. Csoportoknak előzetes bejelentkezés szükséges http://dunaipoly.hu/hu/helyek/bemutatohelyek/ocsai-tajhaz
• Pál-völgyi-barlang: 1025 Budapest, Szépvölgyi út 162. Látogatható egész évben, keddtől vasárnapig. Első túra: 10:15, utolsó túra: 16:15. http://dunaipoly.hu/hu/helyek/bemutatohelyek/pal-volgyi-barlang
• Pálfája Oktatóközpont: 2750 Nagykőrös, Örkényi út 48 Látogatható egész évben előzetes bejelentkezés alapján https://web.archive.org/web/20170510060754/http://dunaipoly.hu/hu/helyek/bemutatohelyek/palfaja-oktatokozpont
• Pilisi len Látogatóközpont: 2084 Pilisszentiván, Bányász u. 17. Látogatható egész évben előzetes bejelentkezés alapján. http://dunaipoly.hu/hu/helyek/bemutatohelyek/pilisi-len-latogatokozpont Képek és leírás a kiállításról
• Sas-hegyi Látogatóközpont: Sas-hegyi Látogatóközpont Látogatható március 1. - november 1. Hétfő kivételével minden nap: 10.00-18.00, további információ: http://dunaipoly.hu/hu/helyek/bemutatohelyek/sas-hegyi-latogatokozpont
• Szemlő-hegyi-barlang: 1025 Budapest, Pusztaszeri út 35. Látogatható egész évben, kedd kivételével minden nap. Első túra: 10:00, utolsó túra: 16:00, további információ: http://dunaipoly.hu/hu/helyek/bemutatohelyek/szemlo-hegyi-barlang

Források

• Értékek és látnivalók az Ipoly-völgyben. A Duna–Ipoly Nemzeti Park kiadványa, 1997.

További információk

• Duna–Ipoly Nemzeti Park. www.dunaipoly.hu (Hozzáférés: 2014. november 30.)
• Duna-Ipoly Nemzeti Park KvVM TIR interaktív térkép. geo.kvvm.hu (Hozzáférés: 2014. november 30.) arch
• A Duna–Ipoly Nemzeti Park leírása. utazom.com (Hozzáférés: 2014. november 30.)
• A Szénások Európa Diplomás Terület honlapja. www.szenas.hu (Hozzáférés: 2014. november 30.)
• Az Ócsai Tájház és Turján Ház honlapja. www.ocsa.tajhaz.hu (Hozzáférés: 2014. november 30.) arch