Forrás-barlang (Tihany)

Forrás-barlang
Hossz	14 m
Magasság	186 m
Hely	Tihanyi-félsziget, Tihany
Hegység	Balaton-felvidék
Típus	hidrotermális
Kataszteri szám	4463-1

A Forrás-barlang kiemelt jelentőségű barlang 1982 óta. Kataszteri száma 4463/1. Elnevezésének szinonimái: Apátsági forrásbarlang, Apátsági-forrásbarlang, Apátsági forrásüreg, Apátsági-forrásüreg, Barlangüreg Tihany apátság mellett, Csokonai-barlang, Forrásbarlang, Tihanyi-forrásbarlang, Tihanyi Forrás-barlang.

A barlang leírása

A barlang Tihany község belterületén az apátsági templommal szemben, a Csokonai ligetben van. Hidrotermális eredetű üreg. Idegenforgalmilag kiépítették és bejáratát rácsos vasajtóval lezárták. Bejáratának tengerszint feletti magassága 186 méter. A barlang abban a forráskúpban található, melyre az egykori tihanyi vár, majd az apátság temploma épült. A forráskúp eredeti formáját már nem lehet felismerni a rajta történt többszöri nagyszabású építkezés miatt, mely során kőzetanyagának jelentős részét lebontották, másutt ráépítettek. A barlang helye térképen feltüntetve. FIR feldolgozását Dr. Szentes György készítette el.

A kőből rakott boltíves bejáraton át lépcsőkön jutunk le a külszíntől 130 cm-rel lejjebb kialakított barlangi járószintre. Maga a barlang két egymásba kapcsolódó csarnokból és két nagyobb beugróból áll. Az első csarnok 5 méter hosszú és 4 méter széles. Magassága változó a különböző nagyságú mennyezeti boltozódások miatt, a bejáratközeli boltozódásnál 320 cm, majd tovább 200 cm, az „ablak” melletti boltozódásnál 400 cm. Az első csarnok bal oldali végénél 290 cm magasságban egy 40x50 cm-es ablakot építettek a természetes nyílásba. Az oldalfalakon oldásos eredetű beugrók vannak, melyek fokozatosan mennek át a mennyezet boltozódásába. Az első csarnok mennyezetén két litoklázis figyelhető meg, az egyik az "ablaktól" indul merőlegesen a bejárat irányára és harántolja az ablak melletti hosszúkás boltozatot (alighanem e litoklázis határozta meg a boltozat kialakulását), a másik szintén az ablaktól indul és a bejárat felé tart. A második csarnok szintén 5 méter hosszú, de csak 2,5 méter széles, átlagos magassága 200 cm. Eleje és vége természetes oldásos üreg, azonban a közepe mesterségesen tágított. Jobb oldali első részéből két oldásos eredetű, emelkedő talpvonalú, 1 méter körüli alacsony 170 cm, illetve 270 cm hosszú beugró nyílik. A barlang méretét az egyes korábbi leírók nem egyformán adták meg (pl. Bertalan (1972) 4 méter hosszúnak, Buckó (1970) 8 méter hosszúnak, 5 méter szélesnek, 3 méter magasnak írja.) Az 1983-as felmérés szerint a nemzetközileg elfogadott barlangméret-számítás alapján hossza 14 méter, átlagos szélessége 2,5 méter, átlagos magassága 2,2 méter, térfogata kb. 56 köbméter.

A barlang falán több helyen (a bejárattól balra, a beugrókban, a mennyezeten) jól láthatók oldásos formák, barázdák, kannelúrák, melyeket vékony utólagos karbonátos bekérgeződés borít. A mesterséges tágítások feltárják a kúp gejziritjének szerkezetét. Az első csarnok bejárattal szemközti falán ívesen elrendeződött hidrokvarcit lemezekből álló réteg látható, melyre tömeges meszes-kovás gejzirit települt. A bejárat közelében és a második terem végében diónyi, almányi sárga opál kiválásokat lehet látni. A barlang alját elegyengetett törmelék alkotja.

Az 1-3 méter vastag kőzetben levő, nagy bejárattal és átszellőzéssel bíró barlang hőmérséklete jól követi a felszíni hőmérséklet változásokat. Víz csak ritkán, páralecsapódás formájában jelentkezik benne. A barlang törmelékből álló aljának esetleges ásatása várhatóan felderítené az egykori forráskürtő helyét és annak ásványtartalmát, továbbá bizonyára történelmi leleteket is tartalmazna.

Az OKTH kiemelt jelentőségű barlanggá nyilvánította genezise miatt, amit kedvező fekvése is alátámasztott. Az automatikus világítással ellátott barlang a bejárati rácson keresztül megtekinthető.

A barlang kutatástörténete

A barlangot 1951-ben a Magyar Állami Földtani Intézet felkérésére és megbízása szerint tereprendezés közben egyetemi hallgatók tárták fel és szabadították ki a törmelékből. Bartha Ferenc vezette a feltárást és készítette el első térképét. A Forrás-barlang e kúpnak valószínűleg csak az egyik ürege. Egy ilyen nagy kúpban bizonyára több barlangméretű üreg is lehetett. Az 1951-es évet pedig csak az „újrafelfedezés” évének tekinthetjük. Minden jel arra vall, hogy korábban jól ismert és használt barlang volt. A forráskúp természetes kiemelkedését kevés átalakítással, átépítéssel a tihanyi vár egyik bástyájának képezték ki, barlangját pedig a várőrség berendezte saját céljára. A törökök alóli felszabadulás után a végvári katonaságtól az apátság visszakapja a meglehetősen romos várrá alakított monostort. Alighanem ekkor felejtődött el a barlang létezése. A kétszáz éves elfelejtettségből az 1951-es feltárás tette megint ismertté. Ez után építette ki a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal kelet felé néző bejáratát és látta el villanyvilágítással. 1987-ben Eszterhás István jelentette meg a barlang részletes leírását.

Külső hivatkozások

• Természetvédelmi Hivatal honlapja

A barlang irodalma

• anonim: A tihanyi Forrás-barlang. (Idegenforgalmi Tájékoztató, 1953. aug. 15.)
• Bertalan Károly: Magyarország nemkarsztos eredetű barlangjai. (Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1958. p. 12-21.)
• Bertalan Károly: Barlangok – in Deák M.: Magyarázó Magyarország 200.000-es földtani térképsorozatához. Veszprém L. 33-XII. (A Magyar Állami Földtani Intézet kiadványa, Bp. 1972. p. 21-22.)
• Buckó E.: A Tihanyi-félsziget geomorfológiája. In Bialik: Magyarázó a Balaton környéke 1:10.000 építésföldtani térképsorozatához – Tihany. (MÁFI kiadvány, Bp. 1970. p. 47-55.)
• Dornyay Béla - Zákonyi Ferenc: Balatonfelvidék útikalauz. (1955. p. 47-49.)
• Eszterhás István: A Bakony barlangjai. In Mészáros: Bakony, Balaton-felvidék. (Bp. 1983. p. 71, 449.)
• Eszterhás István: Jelentés a Tihanyi-félsziget szpeleográfiai terepbejárásáról. (1983. Kézirat a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat és az OKTH Adattárában.)
• Eszterhás István: A Tihanyi-félsziget barlangkatasztere. (A Bakony Természettudományi Kutatásának Eredményei, XVIII. Zirc, 1987.)
• Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. (Bp. 2005.)