Botanikus kert (Vácrátót)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Vácrátóti botanikus kert szócikkből átirányítva)
Disambig gray.svg  Ez a szócikk a vácrátóti botanikus kertről szól. Hasonló címmel lásd még: Botanikus kert (egyértelműsítő lap).
Vácrátóti Botanikus Kert
Botanikus kert (15084. számú műemlék).jpg
A botanikus kert műemléki épülete
Alapítás éve 1952
Ország Magyarország
Elhelyezkedése
Vácrátóti Botanikus Kert (Magyarország)
Vácrátóti Botanikus Kert
Vácrátóti Botanikus Kert
Pozíció Magyarország térképén
Koordináták: é. sz. 47,70917°, k. h. 19,23579°
é. sz. 47,70917°, k. h. 19,23579°
Vácrátóti Botanikus Kert weboldala

A vácrátóti az ország legnagyobb botanikus kertje, egyben az élő növények leggazdagabb hazai gyűjteménye. A 29 hektáros kertben közel 13 000 növényfajt, illetve fajtát mutatnak be.

Különösen gazdag a fás szárú növények gyűjteménye (3100 fa és cserje).

A sziklakertben megtalálhatók mind a hat flórabirodalom, 25 magashegység virágai.

A rendszertani gyűjtemény száz növénycsalád több, mint 2500 virágos növényfajával szemlélteti a növényvilág kialakulásának történetét.

Az üvegházakban a trópusok sajátos növényvilágából:

kapunk ízelítőt.

A botanikus kert térképe

Tartalomjegyzék

A kert története [szerkesztés]

A botanikus kert a vácrátóti kastélyparkból alakult ki. Ennek építtetőjét és tervezőjét nem ismerjük; valószínűsítik, hogy Géczy István referendárius, Vácrátót akkori birtokosa a 18. század végén és a 19. század első harmadában épült magyarországi angolparkok (Tata, Kismarton, Alcsút, a közeli Fót) mintájára telepíttette. A kertről az első írásos adat 1827-ben kelt.

Az 1842-ben készült katonai térképen jól láthatók a kert mai körvonalai, a kanyargós utak, a tisztások, a ligetszerű facsoportok és a tó.

1846 őszén az eladósodott Géczy család a rátóti birtokot 300 000 pengő forintért eladta nagyszentmiklósi Nákó Sándor grófnak, majd a Nákó család 1852-ben a bécsi skót bencéseknek. 1856-ban az angolpark területe 55 524 négyszögöl volt.

A rátóti birtokot 1871-ben Vigyázó Sándor gróf vásárolta meg. Ő az akkoriban Alcsúton dolgozó Jámbor Vilmos ismert kertépítészt bízta meg a felújítás megtervezésével. A munkákat 1872 tavaszán kezdték el a cseh Band Henrik irányításával, és csak a századforduló után fejezték be. 1873 tavaszától 1913-ban bekövetkezett haláláig Band Henrik volt a főkertész.

A természetet utánzó tájképi kertet dendrológiai parkká, gyűjteményes kertté varázsolták, beleszőve a szentimentális stíluskorszak motívumait. A kerten átfolyó Szod-Rákos-patak vizét felhasználva és a régi nagy tavat is bevonva tórendszert alakítottak ki; a kitermelt földdel a lankás domboldalakat tették változatosabbá. Az építéséhez szükséges homok-, mészkő- és dolomittömböket a Vác fölötti Naszály hegyről szállították ide. A sokszor 10-15 mázsás kövekből sziklacsoportokat, sziklás hegyoldalakat formáltak. A patak partját sziklákkal rakták ki, hogy természetesebbnek tűnjön. A romantikus hangulatot fokozta a patak partjára épített vízimalom – ezt a II. világháború előtt itt forgatott film címe után ma is „zenélő malomnak” hívják. A romantika jegyében készült a Ferenc-halom nevű domb, a Sziklás-tó a pompás vízeséssel és a barlangszerű alagút, miként a szigeten elhelyezett gótikus műromok is.

Az ártéri keményfaligetnek csak nyomai maradtak meg a patak mentén (néhány matuzsálem korú, hatalmas fa). A terület többi részén meghagyták a század 30-as éveiben telepített növényeket (platán, törökmogyoró, tulipánfa, ezüst juhar, fekete dió, ostorfa, japán akác, lepényfa stb.). A kitisztított területek talaját feljavították, majd észak-amerikai és kelet-ázsiai lomblevelű és örökzöld fákat, cserjéket telepítettek – de ezeknek mára hírmondója sem maradt. A cserjecsoportok közé és a fák alá virágos évelő növényeket, a nedvesebb helyekre és a patak partjára páfrányokat ültettek. A kastély előtti pázsitot a századforduló körül divatos szőnyegágyakkal (pleasure ground) díszítették. A Sziklás-tó fölötti meredek domboldalakat sziklakertnek képezték ki.

Az üvegházi gyűjteményt az 1880-as években az országos kertészeti kiállításokon több oklevéllel ismerték el.

Mágócsy-Dietz Sándor, a pesti egyetem egykori botanikaprofesszora szerint: „Legnagyobb benyomást kelt még a laikusban is, és még inkább a kertkedvelőkben a fás növényzet nagy változatossága… A hatalmasan fejlődött erdőszerű ligetek területét és alja növényzetét a legkülönbözőbb cserjék alkotják.” Vajon mit írt volna a professzor, ha húsz évvel korábban látogatja meg a kertet, amikor az még teljes díszében volt?

Vigyázó Sándor úgy végrendelkezett, hogy ha a család fiú utód nélkül maradna, akkor a hatalmas vagyon általános örököse a Magyar Tudományos Akadémia legyen. Apja halálának évében, 1921-ben hasonló szellemben végrendelkezett fia, Vigyázó Ferenc is, hozzátéve, hogy „a vácrátóti kastély és kert öregbítendő mai állagában, mint bojári gr. Vigyázó Sándor kastély és kert“.

Vigyázó Ferenc nem alapított családot, és 1928. július végén elhunyt; az elhanyagolt rátóti kastélypark a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonába került, de az Akadémia nem vállalkozott fenntartására, ezért a köteles rész fejében visszaadta azt Vigyázó Sándor unokájának, Bolza Mariettának, miután Bolzáék sikeresen megtámadták a végrendeletet. Gróf Zichy Domokosné Bolza Marietta 1936 őszén Debreczeni Sándor pesti ügyvédnek adta el a kastélyt és a parkot. Az új tulajdonosok kezében az értékes növénygyűjtemények tönkrementek. A pusztuló fenyvest kivágatták, helyette 11 kataszteri holdon gyümölcsöst telepítettek. Az 1930-as évek végén rossznak ítélt állaga miatt lebontották a kastélyt is, és helyére a ma is látható udvarházszerű épületet emelték.

A II. világháború alatt és különösen után sokat károsodott a közben gazdátlanná vált kert. 1946 májusában az Országos Természettudományi Múzeum kapta meg, hogy benne botanikus kertet és növénykísérleti állomást létesítsen. Az újjáépítés vontatottan indult, amíg 1949 tavaszán Szemes Gábor át nem vette a Biológiai Állomás és Természetvédelmi Park vezetését.

A mai botanikus kert alapjai Pénzes Antal rakta le. 1952. január 1-jén az állomást a Magyar Tudományos Akadémia vette át, és megalapította az MTA Botanikai Kutatóintézetét. A botanikus kert alapvető feladatául azt tűzték ki, hogy növényeket neveljen elő a Hűvösvölgybe tervezett, de soha meg nem épített Központi Botanikus Kertnek. 1954-ben Zólyomi Bálint akadémikust nevezték ki igazgatónak, a botanikus kert irányítását pedig Ujvárosi Miklós igazgatóhelyettesre bízták.

A múlt században készült kerttervet felhasználva helyreállították az eredeti úthálózatot, kivágták a gyomfákat és bozótot, nagyarányú szaporításba kezdtek a több évtizede pusztuló növényzet pótlására.

A megszüntetett Debrecen-Pallagi Agrobotanikus Kert növényeit felhasználva 1953-54-ben közel 1,5 ha-on, egy pusztuló gyümölcsös helyén kialakították a rendszertani növénygyűjteményt, amely Soó Rezső fejlődéstörténeti rendszere alapján mutatja be a virágos növények törzsfejlődését.

1954-ben, nemzetközi magcserével kezdték szaporítani a fákat és cserjéket. A fejlődő botanikus kertet szaporítóanyaggal, csemetékkel segítették a hazai társintézmények, arborétumok, faiskolák is.

1955-ben kezdték kialakítani a sziklakerti gyűjteményt az üvegház előtti szaporító telepen. A régi sziklakertek felújítása a Sziklás-tó meredek domboldalain túl költségesnek tűnt, ezért 1969–1973 között új, kisebb sziklakertet építettek.

1953-ban ugyan építettek egy félig földbe süllyesztett kis üvegház néhány melegággyal, de ez a szabadföldi növények szaporítására és a hidegházi növények teleltetésére is kevésnek bizonyult, ezért 1955-ben építettek egy másikat is. Az első jelentősebb, melegvízzel fűtött üvegház csak 1958 januárjára készült el.

1961-ben készült el a szaporítóház és az orchideaház. 1964-ben egy gépszínt alakítottak át üvegháznak a mediterrán, ausztráliai és újzélandi növények átteleltetésére. 1969 őszén készült el a hidegház, amit 1997-ben felújítottak és bővítettek. Ez Magyarország legnagyobb teleltetőháza.

1959-60-ban kitisztították az eliszaposodott tavakat, patakmedret, és a terület feltöltésére használták a kitermelt iszapot. A vizek fölé új műtárgyak, fahidakat építettek. 1961. május 1-jén megnyitották a kertet a nagyközönség számára is. Az első évben csak 6000 látogató volt, de a 70-es évek derekán már évi 110–130 ezer.

Az 1963-as tavaszi árvíz okozta károk helyreállítása több évig tartott.

Zólyomi Bálint nyugdíjba vonulása után Berczik Árpád került a kutatóintézet élére, amit egyúttal újabb osztállyal – a Magyar Dunakutató Állomással – bővítettek. Az 1970-es években mintegy felére csökkent a kerti dolgozók száma, a kert szinten tartása egyre nehezebb lett.

Az 1980-90-es években újra burkolták az üvegházakhoz vezető utat, kijavították az omladozó kőkerítést, korszerűsítették a kerti öntözőrendszert, iszaptalanították a tórendszert. Az új pálmaház háromhajós, alacsonyabb része 1985-ben, a 15 m magas főhajó 1987 végére készült el.

Renoválták a szentimentális tájképi kertstílus jellegzetes elemeit (vízimalom, műrom). Az ezredfordulóra újraácsolták a kerti hidakat, lecserélték a betonlábas kerti padokat. A műemlék kovácsoltvas díszkaput 2005-ben újították fel, a látogatók tájékoztatására új térképeket és szemléltető táblákat helyeztek ki.

Berczik Árpádot sorra:

  • Kovácsné Láng Edit,
  • Borhidi Attila,
  • Vida Gábor,
  • Török Katalin követte a kutatóintézet élén.

Az 1978-ban nyugállományba vonult Ujvárosi Miklós után a botanikus kert vezetői sorrendben:

  • Pócs Tamás,
  • Borhidi Attila,
  • Kereszty Zoltán,
  • Kósa Géza (2002 óta).

A kert gyűjteményei [szerkesztés]

Növényrendszertani gyűjtemény [szerkesztés]

Másfél hektáron 3000 virágos növényfajt és -fajtát vonultat fel az ország leggazdagabb szabadtéri rendszertani gyűjteménye, amit Ujvárosi Miklós kezdett kialakítani. Soó Rezső fejlődéstörténeti rendszere alapján. A domb tetejére ültették a legősibb soktermőjű, virágos növényeket, és sugárirányban távolodva következnek a fiatalabb családok. Az ágazatokat a dombról induló sugárutak választják el.

Vázlatos helyszínrajz

Gyógy- és fűszernövények [szerkesztés]

A bemutatóhelyet a dombtól kissé távolabb helyezték el. A parcella és a fontosabb fajok helyzete

A kert fái [szerkesztés]

Az utakon sétálva az alábbi fákat, cserjéket tekinthetjük meg:

Források [szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Botanikus kert (Vácrátót) témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Botanikus_kert_(Vácrátót)&oldid=13510743”