Pókbangó
|
|
||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
| Magyarországon fokozottan védett Eszmei érték: 100 000 Ft |
||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Ophrys sphegodes Mill. |
||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Pókbangó témájú médiaállományokat. |
A pókbangó (Ophrys sphegodes) a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, a kosborfélék (Orchidaceae) családjának bangó (Ophrys) nemzetségébe tartozó, Magyarországon fokozottan védett növényfaj.
Tartalomjegyzék |
Leírása [szerkesztés]
10–30 cm magas, nyúlánk növekedésű faj. A tőlevelei hosszúkás-lándzsásak, tompa végűek, világoszöldek és fényes felületűek. A vékony, zöld száron ülő, apró vörösesbarna rovarra, vagy pókra emlékeztető kevésszámú virágaival kevéssé feltűnő hazai bangófélénk. Virágain a mézajak kivételével rendszerint az összes lepellevél kopasz. A három külső lepellevél világoszöld, míg a két belső barnászöld és kopasz. A mézajak sötét-, vagy vörösbarna színezetű, bársonyos szőrzetű, rajta kopasz, fénylő H vagy X alakú rajzolat látható. Április végén és májusban virágzik, szubmediterrán növény.
Élőhelye [szerkesztés]
Inkább mészkedvelő, mocsár-, láp- és homoki rétek, nedves kaszálók, esetenként mocsárrétek, szikes puszták növénye. Előfordul többek között a Kiskunságban, a Bükkben, a Fertő mellett, a Balaton-felvidéken, és Ásotthalom környéki réteken. Az utóbbi évtizedekben jelentősen visszaszorult és élőhelyeinek legalább feléről el is tűnt[1]
Galéria [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ .Ulicsni Viktor: Vizsgálatok Magyarország 2. legnagyobb pókbangó-populációjának kialakulásáról. Kutató Diákok Mozgalma TUDOK 2006 Debrecen Növény-ökológia szekció. (Hozzáférés: 2009. december 7.)
Források [szerkesztés]
- szerk.: Farkas Sándor: Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó. ISBN 9639239135 (1999)
- Hagyó Andrea: A zákányszéki semlyék élővilága Pipacs.hu 2001. május 21.

