Gyapjas csüdfű

Gyapjas csüdfű
	Virágos példány
	Magyarországon fokozottan védett; Természetvédelmi érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (Eudicots);
Csoport:	Core eudicots;
Csoport:	Superrosidae;
Csoport:	Rosidae;
Csoport:	Eurosids I;
Rend:	Hüvelyesek (Fabales);
Család:	Pillangósvirágúak (Fabaceae);
Alcsalád:	Bükkönyformák (Faboideae);
Nemzetség-; csoport:	Galegeae;
Nemzetség:	Csüdfű (Astragalus); L.
Faj:	A. exscapus;
Tudományos név
	Astragalus dasyanthus; Pall.
Szinonimák
Szinonimák
	a faj szinonimái: Tragacantha eriocephala (Waldst. & Kit.)Kuntze; Tragacantha dasyantha (Pall.)Kuntze; Astragalus pannonicus Schult.; Astragalus eriocephalus Waldst. & Kit.
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Gyapjas csüdfű témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Gyapjas csüdfű témájú kategóriát.

A gyapjas csüdfű (Astragalus dasyanthus) a hüvelyesek (Fabales) rendjébe, ezen belül a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó, nyílt homokpuszta- és löszgyepekben előforduló, fokozottan védett növény.

Előfordulása[szerkesztés]

Közép-, Dél- és Délkelet-Európában, valamint Ukrajnában honos alföldi-collin, Pontio-Pannon flóraelem.^[1] A Kárpát medencében többfelé előfordul így az Erdélyi Mezőségben, a Delibláti homokpusztán, Magyarországon a Zempléni-hegységben, Tokaj környékén , a Nyírségben Hajdúságban, Kiskunságban és a Mezőföldön élnek egymástól elszigetelt populációi.

Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

Jellemzése[szerkesztés]

10–25 cm magas, általában szétterülő évelő faj. Az egész növény – de különösen a virágfejecske – sűrű, fehéres szőrzettől bozontos. Föld feletti szára legtöbbször megvan. A szár és a levélnyél általában élénkpiros. Levelei páratlanul szárnyaltak, a levélkék hosszúkás-tojásdadok (ritkán hegyesedők), 1–3 cm hosszúak. Élénksárga, kb. 1 cm nagyságú virágai tömött fejecskéket alkotnak, melyek 5–10 cm hosszú nyélen ülnek. A virágok ± ülők. A vitorla a fonákán mindig rásimuló szőrös.^[2]

Életmódja[szerkesztés]

Homoki- és löszgyepekben, legelőkön élnek elszórt populációi. Mészkedvelő. A száraz, kötött talajt preferálja, az árnyékot nem tűri. Képes megkötni a nitrogént. Virágzása május-június hónapokra tehető.^[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Soó Rezső A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve I-VII.Budapest: Akadémiai kiadó 1968
↑ https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=677
↑ https://www.terra.hu/haznov/htm/Astragalus.dasyanthus.html

[1] Soó Rezső A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve I-VII.Budapest: Akadémiai kiadó 1968

[2] ttps://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=677

[3] ttps://www.terra.hu/haznov/htm/Astragalus.dasyanthus.html

[1]

[2]

[3]