Közönséges vízicickány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Közönséges vízicickány
Neomys fodiens TF 090829.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 50 000 Ft [1]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Cickányalakúak (Soricomorpha)
Család: Cickányfélék (Soricidae)
Alcsalád: Vörösfogú cickányok (Soricinae)
Nem: Neomys
Faj: N. fodiens
Tudományos név
Neomys fodiens
(Pennant, 1771)
Szinonimák
  • Sorex daubentonii Erxleben, 1777
  • Neomys albiventris (de Sélys Longchamps, 1839)
  • Neomys albus (Bechstein, 1800)
  • Neomys alpestris Burg, 1924
  • Neomys aquaticus (Müller, 1776)
  • Neomys argenteus Ognev, 1922
  • Neomys bicolor (Shaw, 1791)
  • Neomys brachyotus Ognev, 1922
  • Neomys canicularius (Bechstein, 1800)
  • Neomys carinatus (Hermann, 1780)
  • Neomys ciliatus (Sowerby, 1805)
  • Neomys collaris (Desmarest, 1818)
  • Neomys dagestanicus Heptner & Formozov, 1928
  • Neomys eremita (Meyer, 1793)
  • Neomys fimbriatus (Fitzinger, 1868)
  • Neomys fluviatilis (Bechstein, 1793)
  • Neomys griseogularis (Fitzinger, 1868)
  • Neomys hermanni (Duvernoy, 1835)
  • Neomys hydrophilus (Pallas, 1811)
  • Neomys ignotus Fatio, 1905
  • Neomys intermedius (Cornalia, 1870)
  • Neomys intermedius Brunner, 1952
  • Neomys leucotis (de Sélys Longchamps, 1839)
  • Neomys limchunhunii Won, 1954
  • Neomys lineatus (E. Geoffroy, 1811)
  • Neomys linneana (Gray, 1838)
  • Neomys liricaudatus (Kerr, 1792)
  • Neomys longobarda (Sordelli, 1899)
  • Neomys macrourus (Lehmann, 1822)
  • Neomys minor Miller, 1901
  • Neomys musculus (Wagler, 1832)
  • Neomys naias Barrett-Hamilton, 1905
  • Neomys nanus Lydekker, 1906
  • Neomys natans (Brehm, 1826)
  • Neomys niethammeri Bühler, 1963
  • Neomys nigricans (Nilsson, 1845)
  • Neomys nigripes (Melchior, 1834)
  • Neomys orientalis Hinton, 1915
  • Neomys orientis Thomas, 1914
  • Neomys pennantii (Gray, 1838)
  • Neomys psilurus (Wagler, 1832)
  • Neomys remifer (E. Geoffroy, 1811)
  • Neomys rivalis (Brehm, 1830)
  • Neomys sowerbyi (Bonaparte, 1840)
  • Neomys stagnatilis (Brehm, 1826)
  • Neomys stresemanni Stein, 1931
  • Neomys watasei Kishida, 1930
  • Neomys watasei Kuroda, 1941
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Közönséges vízicickány témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges vízicickány témájú kategóriát.

A közönséges vízicickány (Neomys fodiens) az emlősök (Mammalia) osztályának cickányalakúak (Soricomorpha) rendjéhez, ezen belül a cickányfélék (Soricidae) családjához és a vörösfogú cickányok (Soricinae) alcsaládjához tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közönséges vízicickány Írország, néhány kis sziget és Dél-Európa egyes részei kivételével egész Európában és Ázsiában megtalálható, a tengerparttól a magas hegyekig. A vizek elszennyeződése és a természetes vízfolyások és vizenyős területek felszámolása sok helyütt a faj eltűnéséhez vezetett. 2500 méter magasságig megtalálható. Magyarországon a vizek mentén gyakori, de ezektől távolabb is előfordul, amikor új vadászterületet keres.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állat hossza farokkal együtt 14-17.3 centiméter, magassága 1.6-2 centiméter és testtömege 10-23 gramm. Ha a vízicickány a víz alatt úszik, bundája a beletapadt levegőtől ezüstösnek látszik. A kormányozásban a farkán lévő csónakgerinc-szerű szőrszegély segíti. A fenekén lábra állva közlekedik, amikor táplálék után kutat. A vízicickány szőrzete víztaszító, emiatt úgy lebeg a vízen, mint egy parafadugó. Szőrzete teljesen elrejti fülkagylóját. Orra valamivel vastagabb, mint a Sorex-fajoké. Fogainak hegye borvörös. Hátsó lába viszonylag hosszú, a külső felén lévő sörteszegély az úszást könnyíti meg. Színezete igen változó, a barnától a szürkén keresztül egészen a feketéig. Hasa általában világosabb. Farkán a sörtetaraj mindig ezüstszürke. Néha a szem mögött és a fül belső peremén fehér folt látható.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyugalmi és az aktív időszakok szabályos időközönként váltakoznak, mind nappal, mind pedig éjjel. Az állat többnyire társas lény. Partfalakban járatokat ás, de más állatok tágasabb üregeit is szívesen elfoglalja; belül egy nagy, erős, gömb alakú fészket készít fűszálakból, gyökerekből, háncsból és mohából. Hangját gyakran hallatja. Tápláléka csigák, vízi rovarok, giliszták, békák és kis halak. A zsákmányt, amit elsősorban kitűnő szaglása segítségével ejt el, néha a vízben, legtöbbször azonban a szárazföldön fogyasztja el. Az állaton bolhák, atkák és kullancsok élősködhetnek. A közönséges vízicickány 14-19 hónapig él.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ivarérettséget az első életévben éri el. A párzási időszak áprilistól szeptemberig tart. Ekkor territóriumtartó és sokszor kerül sor harcokra. Évente 2-3-szor ellik. A vemhesség 24 napig tart, ennek végén 3-10 kölyök születik. A kölykök csupaszok és vakok. Az elválasztásra 4 hét után kerül sor.

Rokon fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]