Csomaköz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csomaköz (Ciumești)
Csomaköz Dégenfeld kastély.jpg
Dégenfeld-kastély
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szatmár
Beosztott falvak Bere, Ponyváspuszta
Polgármester Löchli Mihály (RNDF)
SIRUTA-kód 138690
Népesség
Népesség 1194 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 1029
Község népessége 1407 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Csomaköz (Románia)
Csomaköz
Csomaköz
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 39′ 39″, k. h. 22° 20′ 04″Koordináták: é. sz. 47° 39′ 39″, k. h. 22° 20′ 04″

Csomaköz (románul: Ciumești, németül Schamagosch) falu Romániában, Szatmár megyében, Nagykárolytól délnyugatra.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település a Nyírség déli részén és Szatmár megye nyugati részén található. A nyírségi homokterület és a termékeny síkság találkozásánál fekvő község területe egészen a magyar-román országhatárig nyúlik. Csomaköz község 50 km-re található a megyeszékhelytől Szatmárnémetitől és Nagykárolytól 13 km távolságra. A korábban önálló település 2004-ben lett megint az, amikor a község, levált Szaniszlóról Bere faluval együtt.

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2002-es népesedési összeírás során a községhez tartozó településekben összesen 1435 lakos élt, Csomaközben 1238-an, a vele szinte teljesen egybenőtt Berén pedig 197-en laktak. Lakóinak többsége magyar, hiszen csak 126 helybeli vallotta magát románnak és 46 fő németnek.[3][4] A 2011-es részleges népszámlálási adatok szerint Csomaköz 1401 lakosából a többség 1282 fő magyar anyanyelvű, míg mindössze 119 fő vallotta magát román anyanyelvűnek.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régészeti leletek tanúsága szerint régóta lakott hely. Bronzkori leletek[5] mellett vaskori kelta leletegyüttest is feltártak. Az 1960-as években egy fejedelmi sírból a világon ritkaságnak számító, madárral díszített kelta sisak került elő. A megtalált 35 sírból álló temető közelében egy település nyomait is felfedezték.[3]

Csomaközt a 13. századan 1306-ban Terra Warchamakuz és Terra Chamakuz szomszédok mellett, mint harmadik települést említették. A középkorban három Csomaköz volt Nagycsomaköz, Kiscsomaköz és Várcsomaköz. A Kaplony nemzetség birtokolta egykor, melyből a későbbi birtokosai, a Csomaközyek is származtak és ennek a családnak a nevéből származtatják a település nevét is. Rajtuk kívül még a rokon Károlyi, Vetési és Bagosi családok is birtokolták. 1407-ben a Károlyiak Nagycsomaközt elzálogosították a Báthoryaknak. 1419-ben a Károlyiak új királyi adománylevelet kapnak birtokukra. 1435-ben a Bagossyak a Vetéssyekkel osztoztak meg itteni részükön. 1407-ben a Károlyiak Nagycsomaközt elzálogosították a Báthoryaknak. 1419-ben a Károlyiak új királyi adománylevelet kaptak birtokukra. 1435-ben a Bagossyak a Vetéssyekkel osztoztak meg itteni részükön. 1464-ben a Gyermekerdő nevű részről említik, hogy a terület Kiscsomaköz-höz tartozik, és Vetéssy Miklós birtoka. 1468-ban Károlyi László zálogosítja el itteni részét Endrédi Nagy Ferencnek. 1477-ben a Dengelegieké, akik visszaadták a Károlyiaknak zálogban levő részeiket, és a Károlyiaké maradt a 16.17. században is. 1518-ban a Báthoryak szerették volna megszerezni, de a Károlyiak ennek ellentmondtak. 1544-ben Bácsmegyei Benedek nyert itt részbirtokot, 1614-ben pedig Pyxendorfi Ruebel Györgynek volt itt részbirtoka.[3][4]

1768-ban a Csomaközy család férfi ágon kihalt, leányágon a báró Mészáros család kapta meg a területet. Mészáros János katolikus lakosokat telepített ide és az ő nevéhez fűződik az itteni sikeres sváb telepítés is. A 20. század elején legjelentősebb birtokosai a Dégenfeldek voltak. Dégenfeld Józsefnek egyik gazdag birtokosnak itt szép emeletes kastélya is volt. Rajta kívül a Buttán János, Bay Mihály és Solymossy István volt tehetős birtokos. Mint az összes sváb lakosú települést, Csomaközt is érintette az 1945-ös sváb deportálás, melynek során másfélszáz lakost hurcoltak a Szovjetunióba, közülük többen nem térhettek már vissza, számuk a folyamatos kivándorlás miatt még jobban lecsökkent.[3][4]

Napjainkban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A községben a mezőgazdaság a legfőbb jövedelemforrás, melynek virágzó társulása a „Schamagosch Mezőgazdasági Társulás” növénytermesztéssel és állattenyésztéssel egyaránt foglalkozik. Termesztenek szőlőt, boraik nemcsak a helyi borversenyeken, hanem Erdély szerte is megállják helyüket.[3]

Neves épületei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több évszázados történelmének néma ismerője református temploma, mely korábban a katolikusoké volt. A 15. századi gótikus építménynek tornya nincs, a 19. században épült fa haranglába előcsarnokként is szolgál. A hívek megfogyatkozása miatt nincs használatban, állaga erősen leromlott. Ortodox temploma 1838-ban épült, Mihály arkangyal és Gábor arkangyal tiszteletére szentelték fel. A római katolikus egyház gyülekezete a legnépesebb, temploma 1856-ban épült, I. (Szent) István király tiszteletére szentelték fel. Két római katolikus kápolnája van a két temetőben, egyiket Szűz Mária, a másikat Loyolai Szent Ignác tiszteletére szentelték fel.[3]

Polgármesterek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2004-2008: Löchli Mihály (RNDF)
  • 2008-tól: Schwarczkopf János (RNDF)
  • 2012-töl: Löchli Mihály (RNDF)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. ^ a b c d e f Csomaköz. zothmar.ro. (Hozzáférés: 2010. július 30.)
  4. ^ a b c Csomaköz (Ciumești). 5mp.eu. (Hozzáférés: 2010. július 30.)
  5. 2013-ban újabb bronzkori leletek kerültek elő

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]