Csomaköz
| Csomaköz (Ciumești) | |
 |
|
| Dégenfeld-kastély | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Beosztott falvak | Bere, Ponyváspuszta |
| Polgármester | Löchli Mihály (RNDF) |
| Népesség | |
| Népesség | 1401 fő (2011)[1] +/- |
| Magyar lakosság | 1029 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Csomaköz
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 47° 39′ 39″, k. h. 22° 20′ 04″ | |
Csomaköz (románul Ciumești, németül Schamagosch) falu Romániában, Szatmár megyében, Nagykárolytól délnyugatra.
Tartalomjegyzék |
Fekvése[szerkesztés]
A település a Nyírség déli részén és Szatmár megye nyugati részén található. A nyírségi homokterület és a termékeny síkság találkozásánál fekvő község területe egészen a magyar-román országhatárig nyúlik. Csomaköz község 50 km-re található a megyeszékhelytől Szatmárnémetitől és Nagykárolytól 13 km távolságra. A korábban önálló település 2004-ben lett megint az, amikor a község, levált Szaniszlóról Bere faluval együtt.
Lakossága[szerkesztés]
A 2002-es népesedési összeírás során a községhez tartozó településekben összesen 1435 lakos élt, Csomaközben 1238-an, a vele szinte teljesen egybenőtt Berén pedig 197-en laktak. Lakóinak többsége magyar, hiszen csak 126 helybeli vallotta magát románnak és 46 fő németnek.[2][3] A 2011-es részleges népszámlálási adatok szerint Csomaköz 1401 lakosából a többség 1282 fő magyar anyanyelvű, míg mindössze 119 fő vallotta magát román anyanyelvűnek.
Története[szerkesztés]
A régészeti leletek tanúsága szerint régóta lakott hely. Bronzkori leletek[4] mellett vaskori kelta leletegyüttest is feltártak. Az 1960-as években egy fejedelmi sírból a világon ritkaságnak számító, madárral díszített kelta sisak került elő. A megtalált 35 sírból álló temető közelében egy település nyomait is felfedezték.[2]
Csomaközt a 13. századan 1306-ban Terra Warchamakuz és Terra Chamakuz szomszédok mellett, mint harmadik települést említették. A középkorban három Csomaköz volt Nagycsomaköz, Kiscsomaköz és Várcsomaköz. A Kaplony nemzetség birtokolta egykor, melyből a későbbi birtokosai, a Csomaközyek is származtak és ennek a családnak a nevéből származtatják a település nevét is. Rajtuk kívül még a rokon Károlyi, Vetési és Bagosi családok is birtokolták. 1407-ben a Károlyiak Nagycsomaközt elzálogosították a Báthoryaknak. 1419-ben a Károlyiak új királyi adománylevelet kapnak birtokukra. 1435-ben a Bagossyak a Vetéssyekkel osztoztak meg itteni részükön. 1407-ben a Károlyiak Nagycsomaközt elzálogosították a Báthoryaknak. 1419-ben a Károlyiak új királyi adománylevelet kaptak birtokukra. 1435-ben a Bagossyak a Vetéssyekkel osztoztak meg itteni részükön. 1464-ben a Gyermekerdő nevű részről említik, hogy a terület Kiscsomaköz-höz tartozik, és Vetéssy Miklós birtoka. 1468-ban Károlyi László zálogosítja el itteni részét Endrédi Nagy Ferencnek. 1477-ben a Dengelegieké, akik visszaadták a Károlyiaknak zálogban levő részeiket, és a Károlyiaké maradt a 16.–17. században is. 1518-ban a Báthoryak szerették volna megszerezni, de a Károlyiak ennek ellentmondtak. 1544-ben Bácsmegyei Benedek nyert itt részbirtokot, 1614-ben pedig Pyxendorfi Ruebel Györgynek volt itt részbirtoka.[2][3]
1768-ban a Csomaközy család férfi ágon kihalt, leányágon a báró Mészáros család kapta meg a területet. Mészáros János katolikus lakosokat telepített ide és az ő nevéhez fűződik az itteni sikeres sváb telepítés is. A 20. század elején legjelentősebb birtokosai a Dégenfeldek voltak. Dégenfeld Józsefnek egyik gazdag birtokosnak itt szép emeletes kastélya is volt. Rajta kívül a Buttán János, Bay Mihály és Solymossy István volt tehetős birtokos. Mint az összes sváb lakosú települést, Csomaközt is érintette az 1945-ös sváb deportálás, melynek során másfélszáz lakost hurcoltak a Szovjetunióba, közülük többen nem térhettek már vissza, számuk a folyamatos kivándorlás miatt még jobban lecsökkent.[2][3]
Napjainkban[szerkesztés]
A községben a mezőgazdaság a legfőbb jövedelemforrás, melynek virágzó társulása a „Schamagosch Mezőgazdasági Társulás” növénytermesztéssel és állattenyésztéssel egyaránt foglalkozik. Termesztenek szőlőt, boraik nemcsak a helyi borversenyeken, hanem Erdély szerte is megállják helyüket.[2]
Neves épületei[szerkesztés]
Több évszázados történelmének néma ismerője református temploma, mely korábban a katolikusoké volt. A 15. századi gótikus építménynek tornya nincs, a 19. században épült fa haranglába előcsarnokként is szolgál. A hívek megfogyatkozása miatt nincs használatban, állaga erősen leromlott. Ortodox temploma 1838-ban épült, Mihály arkangyal és Gábor arkangyal tiszteletére szentelték fel. A római katolikus egyház gyülekezete a legnépesebb, temploma 1856-ban épült, I. (Szent) István király tiszteletére szentelték fel. Két római katolikus kápolnája van a két temetőben, egyiket Szűz Mária, a másikat Loyolai Szent Ignác tiszteletére szentelték fel.[2]
Polgármesterek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Szatmár megye lakossága: 329 079 fő (magyar nyelven). frissujsag.ro. (Hozzáférés: 2013. február 25.)
- ^ a b c d e f Csomaköz. zothmar.ro. (Hozzáférés: 2010. július 30.)
- ^ a b c Csomaköz (Ciumești). 5mp.eu. (Hozzáférés: 2010. július 30.)
- ↑ 2013-ban újabb bronzkori leletek kerültek elő
További információk[szerkesztés]
- Csomaköz és környéke. sites.google.com. (Hozzáférés: 2012. június 27.)
- Csomaköz weboldal gyűjteménye. sites.google.com. (Hozzáférés: 2011. február 3.)
- Csomaköz homok utca. Panoramio. (Hozzáférés: 2010. július 30.)
- Csomaköz. Magyar katolikus lexikon. (Hozzáférés: 2010. július 30.)
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
