Pusztadaróc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pusztadaróc (Dorolț)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szatmár
Rang község
Beosztott falvak Atya, Pete, Szamosdara
Irányítószám 447130
Körzethívószám 0261
SIRUTA-kód 137684
Népesség
Népesség 1730 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 1369
Község népessége 3806 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Pusztadaróc  (Románia)
Pusztadaróc
Pusztadaróc
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 50′ 38″, k. h. 22° 48′ 27″Koordináták: é. sz. 47° 50′ 38″, k. h. 22° 48′ 27″

Pusztadaróc (románul: Dorolț) község Romániában, Szatmár megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szatmár megye keleti részén, Szatmárnémetitől északkeletre a román-magyar határ közelében található.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pusztadaróc nevét 1220-ban említette először oklevél egy perrel kapcsolatban, Drancy (Draucy) formában, mikor többek között a daróci várnépeket; köztük Krasznát, Kötönyt és Visatát is megemlítik.

1262-ből való a telepítés újabb említése, ekkor Szirmai adatai szerint az elhagyott királyi darócok földjét V. István ifjabb király a Gutkeled nemzetségbeli Várdai Mihály fia Aladár ispánnak ajándékozta.

1314-ben Atya, Pócsa és Kosmota határjárásakor tűnik fel ismét, amikor a falu melletti Németiből Beregszászra vivő utat is megemlítik.

1320-ban a Gutkeled nemzetségbeli Daróci István fia János és annak László nevű fiának birtoka és Pete szomszédja volt.

1323-ban Károly Róbert király oklevele említi, Lázárt, a település tatárjárás utáni első birtokosát. Tőle származik a Bábonyi és Váraljai család, tőlük pedig a Daróczy, Csernavoday és Surányi családok.

1462-ig a település birtokosa a Lázár Daróczy család volt, ennek magvaszakadtával, 1462 után Nádasdy János, Drágfi Miklós és Szállási Erdélyi Péter kaptak rá királyi adományt.

1469-ben Csernavoday Egyed és Domokos foglalják el.

1493-ban Csernavoday Egyed itteni részbirtokát Matucsinay Miklósnak zálogosította el 400 arany forintért.

A 15. század-ban a település nagy része a Derecsényi család tagjaié volt.

1526-ban a falut Derecsényi Péter és Pál kapták meg, de kisebb részeket kapott itt a Tárkányi, Ormós, Thegzes és Wethéssy család is.

1651-ben a Kállay lányok és Csalay László, 1652-ben Lónyay Zsigmond is birtokosok itt, 1687-ben báró Károlyi László is kap itt részbirtokot.

Az 1700-as években a Károlyiaké,a század végén pedig a gróf Barkóczy, Kanizsay, Nagy, Patay és Becsky családok.

A 20. század elején Jékey Ilona és Nagy László leszármazottaié.

A trianoni békeszerződés előtt Szatmár vármegye Szatmárnémeti járásához tartozott.

1910-ben 500 magyar lakosa volt, ebből 78 római katolikus, 159 görög katolikus, 229 református volt.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Református templom - 1887-ben épült
  • Ember Géza-kúria[3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. Szatmári Magyar Hírlap: Közösségteremtő erő a pusztadaróci Ember-kúria (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 5.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]