Érgirolt
| Érgirolt (Ghirolt) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Rang | falu |
| Községközpont | Kismajtény |
| Népesség | |
| Népesség | 181 fő (2002)[1] +/- |
| Magyar lakosság | 1 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
Érgirolt település Romániában, Szatmár megyében.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Szatmár megyében, Érmindszent, Krasznaszentmiklós és Királydaróc között fekvő település.
[szerkesztés] Története
Érgirolt már az Árpád-korban is lakott hely volt. Nevét az oklevelek 1240-ben említették először Gyrolt néven.
1376-ban Gymolth, 1410-ben Gyrolth, Ér-Girolt, Gyrolt-nak írták.
1297 előtt Endrew fia Dénes birtoka volt, aki birtokát Zaznogi, Zaakachoi és Gyurói Anduma fiainak Thelanak, Nezdanak és Pálnak adta, őket a váradi káptalan be is iktatta a birtokba.
1410-ben Kusalyi Jakcs családot iktatta be a váradi káptalan Zsigmond király rendeletére Girolt birtokába.
1495-ben II. Ulászló király az akkor középszolnokhoz tartozó Gyrolth birtokban a királyi jogot Véglesi Horvát Gáspárra és Schelin Kiliánra bízta.
1518-ban a Szentkirályi család birtoka volt.
1586-ban Bőnyei Ferenc giróthi birtokrészét Báthory István fejedelem Ladmóczi Horváth Jánosnak adományozta.
Az 1594 körüli háborús idők miatt Ladmóczi Horváth János jobbágyait, kiknek házait felégették, felmentette az adózás alól Báthory Zsigmond fejedelem.
1641-ben Ghirot részbirtokon egyenlően osztoztak néhai Érszentkirályi Szentkirályi István felesége Dobai Judit és három gyermeke.
1687 előtt Érgirolt teljesen elpusztult.
1715-ben már 1 nemes, és 10 jobbágy fizetett adót, melyből 8 magyar, és 3 oláh. A népesség száma ekkor 99 fő volt, melyből 72 magyar, 27 oláh volt.
1772-ben Mezei György, Horváth András és Klára eladták Girolt faluhoz való jogukat 1200 magyar forintért Wesselényi Farkasnak.
1847-ben 294 lakosa volt Érgiroltnak, melyből 11 római katolikus, 268 görög katolikus, 15 református.
1890-ben 492 lakosa volt, ebből 162 magyar, 5 német, 324 oláh, melyből 101 római katolikus, 324 görög katolikus, 5 evangélikus, 49 református, 13 izraelita. A házak száma ekkor 68 volt.
[szerkesztés] Nevezetességek
- Görög katolikus fatemploma - 1898-ban épült.
[szerkesztés] Hivatkozások
[szerkesztés] Források
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 360–367. o. Online elérés
