Szatmárudvari
| Szatmárudvari (Odoreu) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Rang | község |
| Beosztott falvak | Berend, Kakszentmárton, Gombáserdő |
| Népesség | |
| Népesség | 4483 fő (2002) +/- |
| Község népessége | 4855 (2002)[1] |
| Magyar lakosság | 1079 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Szatmárudvari
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 47° 47′ 52″, k. h. 22° 59′ 33″ | |
Szatmárudvari település Romániában, Szatmár megyében, Szatmárnémetitől keletre.
Története [szerkesztés]
Szatmárudvari (Udvari) nevét 1214-ben említették először az oklevelek Vduori néven, 1380-ban Vduari, 1463-ben Odvary, 1491-ben pedig Wdwary formában írták nevét. 1380-ban a Pok nemzetséghez tartozó Meggyesi Simon bán fiának, János mesternek birtoka volt. 1491-ben Szinér vár tartozékának írták, a későbbiekben a Szinéri uradalomhoz tartozott, s annak sorsában osztozott. 1500-ig a Morocz család tagjaié, majd a Báthoryaké lett. A XVII. században a Bethlen és a Rákóczi családé volt.
A XVIII. században több birtokosé volt: a gróf Teleki, báró Wesselényi, Iklódy, Kastal, Malatinszky, Gáspár, Lónyay, Becsky, Darvay, Matay, Nagy, Katra, Dombrády, Putnoki és Szigeti családok birtoka volt.
Az 1800-as évek elején pedig a felsoroltakon kívül még az Egei, Szeőke, Sipos, Madaras, Buday, Szilágyi, Pap, Szabó és Rácz családok is birtokot szereztek itt. A XX. század elején Domahidy Sándornak és Szeőke Barnának és Sándornak volt nagyobb birtoka.
Szatmárudvari egykor nagyobb község volt református magyar lakosokkal. Református magyarsága a XVII. században fogyatkozott meg, helyükre oláhok költöztek be. 1907-ben nagy tűzvész volt a településen, ahol majdnem az egész falu leégett.
A település határához tartozott Gombás erdő egy része is. 1549-ben azt hozzá is itélték.
1910-ben 1849 lakosából 1565 magyar, 280 román volt.
2002-ben 4483 lakosából 3221 román, 1079 magyar, 163 cigány volt.
Források [szerkesztés]
- Borovszky Samu: Szatmár vármegye.
- Németh Péter: A középkori Szatm.m. települései a XV. sz. elejéig.
