Szamosveresmart
| Szamosveresmart (Roșiori) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Rang | falu |
| Községközpont | Szamosborhíd |
| Népesség | |
| Népesség | 547 fő (2002) +/- |
| Magyar lakosság | 4 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
Szamosveresmart falu Romániában, Szatmár megyében.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Szatmár megye keleti részén, Szamosborhíd és Remetemező között, a Szamos folyó bal partján fekvő település.
[szerkesztés] Nevének eredete
Nevét valószínűleg a vörös színű földjéről kapta.
[szerkesztés] Története
Veresmart-ról az első írásos adat 1302-ből való:
1302-ben Chabanka, a Rhédey család őse itt alapított klastromot a Remete Szent Pál szerzeteseknek.
A XV. század-ban a település a Veresmarthyaké, és a Csákyaké volt, majd a Mórocz család tagjai szerezték meg, s a Szinéri uradalom-hoz csatolták. A Szinéri uradalom sorsában osztozott egészen a XVII. század-ig.
1588-ban Hagymássy György, 1595-ben Vörös Zsófia kapott itt részbirtokot.
A XVIII. század-ban több családnak is volt itt részbirtoka: a báró Vécsey, Uray, Cseh, Papolczy, Vesmás és Gáspár családok is birtokosai voltak.
A XIX. század közepéig a fentieken kívül még a Papp, Darvay és Eötvös család is részt szerez benne.
A XX. század-ban nagyobb birtokosa nem volt.
Az 1900-as évek elején Borovszky Samu írta a településről: "Veresmart (Szamosveresmart) kisközség 205 házzal és 934 lakossal, akik között 56 r.kat. és izr. magyar, a többi görög katholikus oláh. Határa 2250 k.hold. Az utolsó posta Borhidon, vasúti és távíró állomás Válaszúton van." 1940. szeptember 5. és december 18. között itt volt munkaszolgálatos Radnóti Miklós.
[szerkesztés] Nevezetességek
- Görög katolikus templom 1877-ben épült.
[szerkesztés] Források
- Borovszky Samu: Szatmár vármegye
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
