Alsóberekszó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alsóberekszó (Bârsău de Jos)
Közigazgatás
Ország Románia Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szatmár
Rang község
Beosztott falvak Felsőberekszó
Népesség
Népesség 684 fő (2002)[1] +/-
Község népessége 2519[2]
Magyar lakosság -
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Alsóberekszó  (Románia)
Alsóberekszó
Alsóberekszó
Pozíció Románia térképén
Koordináták: é. sz. 47° 35′ 45″, k. h. 23° 15′ 40″
é. sz. 47° 35′ 45″, k. h. 23° 15′ 40″

Alsóberekszó (románul: Bârsău de Jos) település Romániában, Szatmár megyében.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fekvése

Szatmár megyében, Farkasaszó és Szelestyehuta között fekvő település.

[szerkesztés] Története

Alsóberekszó nevét az oklevelek 1470-ben említették először Alsóberekzo néven, ekkor a csehi (Szilágycseh) várhoz tartozott, és a Drágfiak birtoka volt. 1475-ben Berekzo, Alsó-Beregzó néven írták nevét.

Alsóberekszó egykor Középszolnok vármegyéhez, 1470-ben azonban Szatmár vármegyéhez számították, és ide tartozik most is.

1569-ben Báthory Györgyé volt.

1595-ben János Zsigmond idős Gyulafi Lászlónak adományozta.

1682 előtt Várad török kézre jutása után elpusztult, de hamarosan újjáépült.

1715-ös adóösszeíráskor a településnek csak 5 adófizető jobbágy háztartást számoltak össze, melyből 1 magyar, 1 német 3 oláh volt.

1797-ben a haditerhekhez való összeíráskor főbb birtokosai voltak gróf Gyulai József, báró Naláczi Károly, gróf Teleki Imre, báró Radák, Barcsayi családok voltak birtokosai.

1847-ben Alsóberekszónak 560 lakosa volt, valamennyi görög katolikus.

1890-ben 843 lakosából 12 magyar, 58 német, 1 tót, 758 oláh, 14 egyéb nemzetiségű, melyből római katolikus 10, görög katolikus 772, református 4, izraelita 57 fő volt. A település házainak száma ekkor 188 volt.

A trianoni békeszerződés előtt Alsóberekszó Szilágy megye Szilágycsehi járásához tartozott.

[szerkesztés] Nevezetességek

  • Görög katolikus kőtemploma 1868-ban épült. Az egyház anyakönyvét 1823-tól vezetik.

[szerkesztés] Hivatkozások

[szerkesztés] Források

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 119–123. o. Online elérés
Személyes eszközök
Névterek

Változók
Műveletek
Navigáció
Részvétel
Nyomtatás/exportálás
Eszközök
Más nyelveken