Alsószopor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alsószopor (Supuru de Jos)
Sacaseni jud Satu Mare.png
Alsószopor község elhelyezkedése Szatmár megyében.
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szatmár
Rang községközpont
Beosztott falvak Dobra, Girókuta, Nántű, Rákosterebes, Szekerestanya, Felsőszopor
Népesség
Népesség 1340 fő (2002)[1] +/-
Község népessége 4677 (2002)[2]
Magyar lakosság 56
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2

Alsószopor (románul Supuru de Jos) falu a Partiumban, Romániában. Szatmár megye egyik települése, községközpont.

Tartalomjegyzék

Fekvése [szerkesztés]

Szatmárnémetitől délre a Kraszna partján fekszik.

Története [szerkesztés]

Első említése 1205-1215-ből származik, ekkor Zopor néven említették.

1414-ben Asowzopor, 1474-ben Also-zopor, 1543-ban Szopor, 1676-ban Sopor néven írták. 1474-ben a Csire családé, ekkor CSire István Drágfi Miklósnak és fiának Bertalannak adta zálogba. 1475-ben végzett adóösszeíráskor Alsó-Szoport Sarmaság és Győrteleke között említették. Ekkor Drágfiak, a Csire, és a Valkai család volt birtokosa. 1538-ban az Álmosdi Csire család egyik tagja Csire Ferenc, a nagyváradi káptalan levele alapján eladta örökre a középszolnoki mindkét Szoporban levő részbirtokát Drágfi Andrásnak és Gáspárnak, ezt I. Ferdinánd király is megerősítette. 1570-ben Dobó István, Ödönfi Ferenc és a császár között oszlott meg.

1602 előtt Zombori Farkasnak Alsó- és Felsőszoporon is volt birtoka, de 1602-ben Giorgio Basta generális és Kövendi Székely Mihály tiszántúli kapitány Trogeri Lodi Simonnak adományozta mindkét települést. Az 1715 évi összeírásnál Alsószoport Szatmár vármegyéhez számolták, 1720-ban kétharmada tartozott Szatmár megyéhez. 1779-ben végzett összeíráskor Alsó-Szopor község főbb birtokosa gróf Andrási Károly volt. Szirmai leírása szerint 1809-ben Alsó-Szopor falu százötven gazdából álló egyik része Szatmár vármegyéhez, más 60 gazdából álló része pedig Szolnok vármegyéhez tartozott. 1919-ig Magyarországhoz tartozott, Szilágy vármegye részeként. 1910-ben 1 455 román és magyar lakosa volt.

Nevezetességek [szerkesztés]

  • Görög katolikus temploma 1792-ben épült a Szent Arkangyalok tiszteletére kőből épült. Nagy kőtoronnyal és két kisebb fatornyocskával.

Anyakönyvet 1782-től vezetnek.

Híres szülöttei [szerkesztés]

Források [szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 619–629. o. Online elérés

Hivatkozások [szerkesztés]