Bábca
| Bábca (Babța) | |
 | |
| Bogdánd község elhelyezkedése Szatmár megyében. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Község | Bogdánd |
| Rang | falu |
| Községközpont | Bogdánd |
| Irányítószám | 447061 |
| SIRUTA-kód | 137158 |
| Népesség | |
| Népesség | 608 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 4 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 230 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 27′ 28″, k. h. 22° 56′ 34″Koordináták: é. sz. 47° 27′ 28″, k. h. 22° 56′ 34″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bábca (románul: Babța) falu Romániában. Szatmár megye egyik települése. Közigazgatásilag Bogdánd (Bogdand) község része. Szatmárnémetitől délre fekszik.
Története[szerkesztés]
Bábca neve már 1383-ban előfordult, Babochaként. Ekkor mint királyi oláh falut említették egy határjárással kapcsolatban. 1424-ben a Drágfi család birtoka volt, Kisbabocsaként írták nevét. 1451-ben Kusalyi Jakcs László fiai és Báthory Szaniszló fia István birtokperében a települést Báthory Szaniszló fiának Istvánnak ítélték.
1555-ben már népes hely lehetett, mivel ekkor már két falu létezett itt: Kisbaboczia és Nagbaboczia, 1682 előtt pedig Alsó-Babocza és Felső-Babocza néven. Alsó- és Felsőbabocza Várad török uralomra jutásakor, 1682 körül elpusztult. A XVII. század közepén puszta hely volt; a fennmaradt oklevelek mint Babocsa puszta faluhelyet említették. A falu nehezen települt újra, melyet a fennmaradt adatok is alátámasztanak: a XVII. század elejéről Bik alatt való jobbágyok száma címmel fennmaradt összeírás szerint Baboczán mindössze 5 jobbágyot számoltak össze, ebből is kettő "jövevény" volt.
Szolnok vármegye 1712. augusztus 10-i, Vérvölgyön tartott közgyűlése két évre felmentette Babocsát (Bábcát) az adó alól, hogy ezzel is segítse a lakosság gyarapodását. Az 1797-es hadi összeíráskor Bábcza község főbb birtokosai gróf Gyulai József, Bornemissza József, gróf Bethlen Sámuel és László, Baranyi József voltak.
1890-ben 916 lakosa volt, ebből 4 magyar, 32 német, 880 oláh, melyből 2 római katolikus, 880 görögkatolikus, 1 református, 33 izraelita. A falu házainak száma ekkor 157 volt. 1919-ig Magyarországhoz tartozott, Szatmár vármegye részeként. 1910-ben 1088 román és magyar lakosa volt. 1992-ben 1053 román és magyar nemzetiségű lakos lakta.
Nevezetességek[szerkesztés]
Hivatkozások[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 93–97. o. Online elérés
Szatmár megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}