Szilágypér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szilágypér (Pir)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szatmár
Rang községközpont
Beosztott falvak Peleszarvad, Újpér
Polgármester Tempfli Mihály
Irányítószám 447245
Körzethívószám 0261
SIRUTA-kód 138547
Népesség
Népesség 1400 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 939
Község népessége 1614 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Terület 45,87 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szilágypér (Románia)
Szilágypér
Szilágypér
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 28′, k. h. 22° 22′Koordináták: é. sz. 47° 28′, k. h. 22° 22′

Szilágypér (román nyelven: Pir) település Romániában, Szatmár megyében, községközpont.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagykárolytól délre, Érendréd és Szalacs között fekvő település.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szilágypér nevét az oklevelek 1205-1235 között említették először Perl néven a váradi káptalan oklevelében.

1474-ben Perny, 1475-ben Peer 1494-ben Per, 1560-ban Pér, 1565-ben Peér-nek írták nevét.

1474 előtt Csire (Chyre) család birtoka és vámhely volt.

1538-ban a nagyváradi káptalan levele szerint Álmosdi Csire Ferenc itt lévő részbirtokait "örökre" eladta Drágfi Andrásnak és Gáspárnak.

1555-ben Peer birtokosa Chyre Hedvig, aki Csaholyi Péter özvegye, valamint leánytestvérei voltak.

1565-ben egy itteni részbirtokba beiktatták Teethi Györgyöt, fiát Jánost, nejét, Dersi Katalint, valamint leányait Barkóczi Lászlóné Klárát, Zsófiát és Annát.

1610-ben Peer (opidum) részbirtokba és más ehhez tartozó bihar-, szabolcs-, kraszna-, és középszolnokmegyei javakba Beregnyói Daróczi Ferenc-et iktatták be.

1797-ben az országos nemzeti fölkeléshez való hozzájáruláskor készült összeírás szerint Péren nagyobb birtokosok voltak gróf Károlyi József, Bideskúti Imre, Sullyok György, Komáromi György, Diószegi Sámuel, Pogány Lajosné, Boronkai István, Köpéczi Imre, Tarczali Miklós, Gencsi Mészáros János.

1805-ben végzett összeíráskor mint adózó nemeseket írták össze Pérről a Várkonyi, Varsolczi, Gellért, Turbuly, Kecskeméti, Erdei, Király, és Kálmán családok tagjait.

1847-ben 848 lakosa volt, ebből 23 római katolikus, 195 görög katolikus, 478 helvét, 152 izrarlita volt.

1890-ben 1849 lakosából 1442 magyar, 8 német, 381 román, 18 egyéb nyelvű lakosa volt, melyből 383 görög katolikus, 142 római katolikus, 1090 református, 234 izraelita volt.

A XX. század elején még ismert régi helynevei: Ramos-halom, Ele-halom, továbbá az Ér ágai által körülvett Vár nevű hely.

Szilágypér a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Tasnádi járásához tartozott.

Népviselet, népszokások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Péren a XX. század elejének adatai szerint úgy a magyarok, mint az oláhok is sulytásos magyar dolmányt, nadrágot, csizmát és pörge magyar kalapot viseltek. Ünnepeken mindannyian kifogástalan, tiszta ruhát öltöttek. Télen a férfiak fehér vagy fekete gubát is viseltek. A fekete szűrt ekkor már kevesen hordták. A leányok többnyire kontyot viseltek, csinos csonthajtűkkel, leeresztett hajjal kevesen jártak. Az asszonyok leginkább báránybőrrel bélelt, rókaprémes posztóbundát (décz- vagy díszbundát) viseltek.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Református temploma - gót stílusban épült, Szentélye hosszúkás, és a nyolcszög három oldalával záródik. Tornya az 1843 évi földrengéskor összedőlt, és csak 1847-ben épült fel újból.
  • Görög katolikus fatemploma 1854-ben épült. Anyakönyve 1733-ban kezdődik.

Híres szülötte[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 219–227. o. Online elérés

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Uszkai Árpád - Bokor Irén: Szilágypér község kismonográfiája. Szatmárnémeti, 2000.