Sződemeter
| Sződemeter (Săuca) | |
 |
|
| Kölcsey Ferenc szobra Sződemeteren | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Rang | község |
| Beosztott falvak | Keszi, Pele, Tasnádcsány, Tasnádszilvás |
| Polgármester | Gheorghe Marian |
| Irányítószám | 447280 |
| Körzethívószám | 0261 |
| Népesség | |
| Népesség | 383 fő (2002) +/- |
| Község népessége | 1468 (2002)[1] |
| Magyar lakosság | 56 |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 54,90 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Sződemeter
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 47° 29′, k. h. 22° 28′ | |
Sződemeter (románul Săuca) falu Romániában, Szatmár megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Nagykárolytól 30 km-re délre fekszik.
Nevének eredete [szerkesztés]
A hagyományok szerint nevét az egykor itt állt Szent Demeter kolostoráról kapta.
Története [szerkesztés]
1220-ban de predio Demetrij néven említik először.
1330-ban Zouudemeter, 1424-ben Zeüdeme 1463-ba Zeeudemether, 1477-ben Zeudemeter, 1479-ben Szent-demeter, 1555-ben Zwdemether, 1608-ban Zenth Demether, 1655-ben Sző-Demether-nek írták nevét.
1345-ben itt tartottak gyűlést Külső-Szolnok vármegye alispánjai és szolgabírái és Lelej "Zonukvármegyei" birtokról innen intézkedtek.
1389. január 28-án kelt oklevelében Mária királynő Sződemeteren Sződemeteri Péter fiai Jakab és István, továbbá Álmosdi (Almusi?) Péter, János és László fiai kérésére minden csütörtökön vásárt engedélyezett.
A váradi káptalan 1477-ben kelt oklevele szerint Álmosdi Csire István Drágfi Miklósnak és fiának Bertalannak adta itteni birtokrészét.
1503-ban Serédi Istvánt iktatták be az itteni birtokba.
1538-ban Álmosdi Csire Ferenc eladta itteni részbirtokát Drágfi Andrásnak és Gáspárnak. Ezt a Drágfiak kérésére János király átírta és megerősítette, s 1544-ben Ferdinánd király is.
1588-ban Báthory Zsófia fejedelemasszony a Peéti Thyw Boldizsár halálával a kincstárra szált sződemeteri birtokba iktatta be Fajdasi Gábort és nejét Zezheni Németi Zsófiát.
1646-ban a település Lónyai Istvánné Sarmasági Anna részbirtoka volt.
A 17. században, 1682 előtt a környéken folyó harcok miatt a település, és annak református magyar lakossága is elpusztult, helyükbe románokat és oroszokat telepítettek.
A falunak 1910-ben 758, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Szilágy vármegye Tasnádi járásához tartozott. 1992-ben társközségeivel együtt 1576 lakosából 807 román, 642 magyar és 123 cigány volt.
Látnivalók [szerkesztés]
- Görög katolikus fatemploma 1720-ban épült. Az anyakönyvet 1824-től vezetik.
- Itt született 1790. augusztus 8-án Kölcsey Ferenc költő, politikus, Szatmár vármegye főjegyzője, országgyűlési képviselő, kitűnő szónok, a Himnusz költője.
- Szülőháza a görög katolikus templom mellett álló parókia épülete.
- Emléktáblája 1991-óta újra az üvegezett veranda falán látható.
- A közelben álló református templom kertjében áll a költő szobra, aki a hagyomány szerint itt írta a Himnuszt. (A költő eredeti kéziratának keltezésében "Cseke", azaz Szatmárcseke szerepel.)
Itt született [szerkesztés]
Népviselet, népszokások [szerkesztés]
Sződemeteren a férfiak ünnepélyes alkalmakkor fekete posztóruhát viseltek, különben "gubában" jártak, az idősebbek pedig bőrbekecsben. A nők maguk fonták, szőtték és varrták ruházatukat.
Hivatkozások [szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
Források [szerkesztés]
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 474–480. o. Online elérés
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
