Sződemeter
| Sződemeter (Săuca) | |
 | |
| Kölcsey Ferenc szobra Sződemeteren | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Község | Sződemeter |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 447280 |
| Körzethívószám | 0261 |
| SIRUTA-kód | 138814 |
| Népesség | |
| Népesség | 427 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 56 |
| Népsűrűség | 7,78 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 167 m |
| Terület | 54,90 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 28′ 14″, k. h. 22° 29′ 22″Koordináták: é. sz. 47° 28′ 14″, k. h. 22° 29′ 22″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sződemeter témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sződemeter (románul Săuca) falu Romániában, Szatmár megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Nagykárolytól 30 km-re délre fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
A hagyományok szerint nevét az egykor itt állt Szent Demeter kolostoráról kapta.
Története[szerkesztés]
1220-ban de predio Demetrij néven említik először.
1330-ban Zouudemeter, 1424-ben Zeüdeme 1463-ba Zeeudemether, 1477-ben Zeudemeter, 1479-ben Szent-demeter, 1555-ben Zwdemether, 1608-ban Zenth Demether, 1655-ben Sző-Demether-nek írták nevét.
1345-ben itt tartottak gyűlést Külső-Szolnok vármegye alispánjai és szolgabírái és Lelej "Zonukvármegyei" birtokról innen intézkedtek.
1389. január 28-án kelt oklevelében Mária királynő Sződemeteren Sződemeteri Péter fiai Jakab és István, továbbá Álmosdi (Almusi?) Péter, János és László fiai kérésére minden csütörtökön vásárt engedélyezett.
A váradi káptalan 1477-ben kelt oklevele szerint Álmosdi Csire István Drágfi Miklósnak és fiának Bertalannak adta itteni birtokrészét.
1503-ban Serédi Istvánt iktatták be az itteni birtokba.
1538-ban Álmosdi Csire Ferenc eladta itteni részbirtokát Drágfi Andrásnak és Gáspárnak. Ezt a Drágfiak kérésére János király átírta és megerősítette, s 1544-ben Ferdinánd király is.
1588-ban Báthory Zsófia fejedelemasszony a Peéti Thyw Boldizsár halálával a kincstárra szállt sződemeteri birtokba iktatta be Fajdasi Gábort és nejét Zezheni Németi Zsófiát.
1646-ban a település Lónyai Istvánné Sarmasági Anna részbirtoka volt.
A 17. században, 1682 előtt a környéken folyó harcok miatt a település, és annak református magyar lakossága is elpusztult, helyükbe románokat és oroszokat telepítettek.
A trianoni békeszerződésig Szilágy vármegye Tasnádi járásához tartozott.
Népessége[szerkesztés]
A falunak 1910-ben 758, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel.
1992-ben társközségeivel együtt 1576 lakosából 807 román, 642 magyar és 123 cigány volt.
Látnivalók[szerkesztés]
- Görögkatolikus fatemploma 1720-ban épült, mely ma már nem látható. Az anyakönyvet 1824-től vezetik.
- Itt született 1790. augusztus 8-án Kölcsey Ferenc költő, politikus, Szatmár vármegye főjegyzője, országgyűlési képviselő, kitűnő szónok, a Himnusz költője.
- Szülőháza a román ajkú görögkatolikus templom mellett álló lelkészi hivatal.
- Emléktáblája 1991-óta újra az üvegezett veranda falán látható.
- Református templom, melyet Bideskhúti Zsigmondné, sz. Péchy Julianna, Kölcsey Ferenc dédnagyanyja építtetett 1760-ban. Itt keresztelték meg Kölcsey Ferencet 1790. augusztus 9-én, melynek anyakönyvi bejegyzése mind a mai napig megvan. Ennek másolata a templomban kiállítva megtekinthető.
- Kölcsey Ferenc Egyházi és Kulturális Központ, mely 2015-2019 között épült a református templom udvarán. Az emlékházban magas színvonalú emlékkiállítás tekinthető meg, melyet a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársi készítettek. Az épületben szálláshelyekkel rendelkezik. Az emlékház üzemeltetője a Királyhágómelléki Református Egyházkerület.
- A közelben álló református templom kertjében áll a költő szobra, aki a hagyomány szerint itt írta a Himnuszt, azonban ezt az információt senki sem tudja megerősíteni (A költő eredeti kéziratának keltezésében "Cseke", azaz Szatmárcseke szerepel.)
Itt született[szerkesztés]
Népviselet, népszokások[szerkesztés]
Sződemeteren a férfiak ünnepélyes alkalmakkor fekete posztóruhát viseltek, különben "gubában" jártak, az idősebbek pedig bőrbekecsben. A nők maguk fonták, szőtték és varrták ruházatukat.
Hivatkozások[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 474–480. o. Online elérés
Szatmár megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}
