Sződemeter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sződemeter (Săuca)
Kölcsey szobor Sződemeter.JPG
Kölcsey Ferenc szobra Sződemeteren
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szatmár
Rang községközpont
Beosztott falvak Keszi, Pele, Tasnádcsány, Tasnádszilvás
Polgármester Gheorghe Marian
Irányítószám 447280
Körzethívószám 0261
SIRUTA-kód 138814
Népesség
Népesség 395 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 56
Község népessége 1376 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Terület 54,90 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Sződemeter (Románia)
Sződemeter
Sződemeter
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 29′, k. h. 22° 28′Koordináták: é. sz. 47° 29′, k. h. 22° 28′

Sződemeter (románul Săuca) falu Romániában, Szatmár megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagykárolytól 30 km-re délre fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hagyományok szerint nevét az egykor itt állt Szent Demeter kolostoráról kapta.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1220-ban de predio Demetrij néven említik először.

1330-ban Zouudemeter, 1424-ben Zeüdeme 1463-ba Zeeudemether, 1477-ben Zeudemeter, 1479-ben Szent-demeter, 1555-ben Zwdemether, 1608-ban Zenth Demether, 1655-ben Sző-Demether-nek írták nevét.

1345-ben itt tartottak gyűlést Külső-Szolnok vármegye alispánjai és szolgabírái és Lelej "Zonukvármegyei" birtokról innen intézkedtek.

1389. január 28-án kelt oklevelében Mária királynő Sződemeteren Sződemeteri Péter fiai Jakab és István, továbbá Álmosdi (Almusi?) Péter, János és László fiai kérésére minden csütörtökön vásárt engedélyezett.

A váradi káptalan 1477-ben kelt oklevele szerint Álmosdi Csire István Drágfi Miklósnak és fiának Bertalannak adta itteni birtokrészét.

1503-ban Serédi Istvánt iktatták be az itteni birtokba.

1538-ban Álmosdi Csire Ferenc eladta itteni részbirtokát Drágfi Andrásnak és Gáspárnak. Ezt a Drágfiak kérésére János király átírta és megerősítette, s 1544-ben Ferdinánd király is.

1588-ban Báthory Zsófia fejedelemasszony a Peéti Thyw Boldizsár halálával a kincstárra szált sződemeteri birtokba iktatta be Fajdasi Gábort és nejét Zezheni Németi Zsófiát.

1646-ban a település Lónyai Istvánné Sarmasági Anna részbirtoka volt.

A 17. században, 1682 előtt a környéken folyó harcok miatt a település, és annak református magyar lakossága is elpusztult, helyükbe románokat és oroszokat telepítettek.

A falunak 1910-ben 758, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Szilágy vármegye Tasnádi járásához tartozott. 1992-ben társközségeivel együtt 1576 lakosából 807 román, 642 magyar és 123 cigány volt.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Görög katolikus fatemploma 1720-ban épült. Az anyakönyvet 1824-től vezetik.
  • Itt született 1790. augusztus 8-án Kölcsey Ferenc költő, politikus, Szatmár vármegye főjegyzője, országgyűlési képviselő, kitűnő szónok, a Himnusz költője.
  • Szülőháza a görög katolikus templom mellett álló parókia épülete.
  • Emléktáblája 1991-óta újra az üvegezett veranda falán látható.
  • A közelben álló református templom kertjében áll a költő szobra, aki a hagyomány szerint itt írta a Himnuszt. (A költő eredeti kéziratának keltezésében "Cseke", azaz Szatmárcseke szerepel.)

Itt született[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népviselet, népszokások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sződemeteren a férfiak ünnepélyes alkalmakkor fekete posztóruhát viseltek, különben "gubában" jártak, az idősebbek pedig bőrbekecsben. A nők maguk fonták, szőtték és varrták ruházatukat.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 474–480. o. Online elérés