Alsóhomoród
| Alsóhomoród (Homorodu de Jos) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Rang | falu |
| Községközpont | Középhomoród |
| Népesség | |
| Népesség | 366 fő (2002 )[1] +/- |
| Magyar lakosság | 27 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
Alsóhomoród (németül Hamroth) település Romániában, Szatmár megyében.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Szatmárnémetitől délkeletre, Ivácskó és Szinfalu közt fekvő település.
[szerkesztés] Nevének eredete
Nevét a Homoród pataktól kapta.
[szerkesztés] Története
1390 után az Erdőalja kerületbe tartozó királyi falu volt, melyet Mária királynő adományozott Szász fiainak, Balk mesternek és Drág vajdának a Bélteki és Drágfi családok őseinek és Jánosnak.
1424-ben Bélteki Balk fia: Sandrin László és János nevű fiai és Drág fiai: György és Sandrin osztozkodtak rajta. A 3 részből álló Homoród nevű birtokból Felsőhomoród a Bélteki fiaknak, Nagyhomoród és Megyerlehomoród Drág fiainak jutott.
Alsóhomoród határában volt Rentye Homoród, mely a fennmaradt hagyományok és Pesty Frigyes (1868) adatai szerint a "föld által elnyeletett". Engel adatai szerint Rentehomoród=Megyerlehomoród.
A 20. század elején Szatmár vármegye Erdődi járásához tartozott.
1910-ben 933 lakosából 120 magyar, 749 német, 57 román volt. Ebből 768 római katolikus, 56 görög katolikus, 87 izraelita volt. 2002-ben 312 román, 27 magyar és 27 német lakta.
[szerkesztés] Hivatkozások
[szerkesztés] Források
- Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a XV. század elejéig. Nyíregyháza: Jósa András Múzeum. 2008. ISBN 978-963-7220-63-0
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||

