Érkőrös

Érkőrös (Chereușa)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szatmár
Rang	falu
Községközpont	Tasnádszántó
Népesség
Népesség	614 fő (2002) +/-
Magyar lakosság	275
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Érkőrös Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 29′ 32″, k. h. 22° 26′ 47″47.4922222222, 22.4463888889

Érkőrös (románul Chereușa) falu Romániában. Szatmár megye egyik települése.

Fekvése

Nagykároly városától délre, Érendréd és Tasnádszántó között fekvő település.

Története

Érkőrös nevét a Váradi Regestrum 1205-1235 között már Kers néven említette.

1329-ben Kewrus, 1427-ben Kewres, 1455-ben Keöres, 1475-ben Keres, 1548-ban Keőrös, 1738-ban Érkeöreös néven írták.

1427-1430 körül Szilágyi Miklós fiainak volt itt részbirtoka, ugyanekkor Zsigmond király a váradi káptalan által új adomány címén iktattatja be Kőrösi Lőrincz fiát Jánost és testvérét Istvánt, Dobó Andrást, Kőrösi Jakabot, Dobó Lukácsot, Onadi Mihály fiát Pétert.

1543-ban Kőrösi Ferencnek és fiának Ferencnek volt a birtoka.

1466-ban a Váradiak is részbirtokot szereztek itt.

1548-ban részbirtokos lett még itt Csomaközi Bácsmegyyei Benedek és Gosztoni Miklós is.

1626-ban Keoreost Sámsoni Kőrösi Miklós halála után Bethlen Gábor a települést szolgálatai jutalmául Peéri Horváth Lázárnak, nejének Kőrösi Annának és a Kőrösi család tagjainak adományozta.

1682 körül; Várad török kézre kerülése körüli időkben a település elpusztult, s utána 60 évig csak mint puszta szerepelt.

1714-ben települt újra.

1715-ben végzett összeíráskor Érkőrösnek 81 magyar lakosa volt, ebből 2 nemes, 6 zsellér és 1 taktás fizetett adót.

1720-ban 189 lakosából 153 magyar és 36 oláh volt.

1797-ben végzett összeíráskor főbb birtokosai voltak: Gencsi Ferencné, Sándorházi Farkas, Halmágyi László, Szunyogh Farkas, Keövér Ruben, Szentmihályi Ferenc, Sándorházi József.

1847-ben 483 lakosa volt, melyből 11 római katolikus, 452 görög katolikus, 95 református, 7 izraelita volt.

1890-ben 559 lakosa volt, melyből 323 magyar nyelvű, 235 oláh nyelvű volt, ebből 31 római katolikus, 257 görög katolikus, 232 református, 39 izraelita. A házak száma a településen ekkor 82 volt.

1919-ig Magyarországhoz tartozott, Szilágy vármegye részeként. 1910-ben 616 román és magyar lakosa volt.

1992-ben 745 román és magyar nemzetiségű lakos lakta. (A magyarok a lakosság 46%-át alkotják.)