Tasnádszántó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tasnádszántó (Santău)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szatmár
Rang községközpont
Beosztott falvak Érkőrös, Érszodoró
Polgármester Gheorghe Mihalcă
Irányítószám 447270
Körzethívószám 0261
SIRUTA-kód 138743
Népesség
Népesség 1651 fő (2011. okt 31.)[1]
Magyar lakosság 662
Község népessége 2377 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Terület 82,95 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Tasnádszántó (Románia)
Tasnádszántó
Tasnádszántó
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 30′, k. h. 22° 32′Koordináták: é. sz. 47° 30′, k. h. 22° 32′

Tasnádszántó (románul: Santău) falu és községközpont Romániában. Szatmár megye egyik települése.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tasnád városától északnyugatra fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tasnádszántó (Tasnád-Szántó) neve az oklevelekben 1205-1235 körül tűnt fel Zumtou, Zanpto néven.

1289-ben Santhow, 1414-ben Zanto, 1421-ben Zantho oppidum (mezőváros), Nagzantho, 1450-ben Tasnád-Szántó, 1688-ban Szántó néven írták nevét.

A XV. században a település már az Érmellék egyik legnagyobb helyének számított, népessége ekkor a vármegyében a harmadik volt.

1389-ben Zsigmond királytól Szántói János és István a Pető fiai kérésére Tasnádszántó részére országos vásártartásra nyert engedélyt.

1421-ben a Csáki család volt itt részbirtokos.

1439-ben a Csernavodai család is szerzett itt részeket.

1560-ig a Szántói Becsky család és Kende Mihály volt birtokosa.

1561-ben a Becskyek és Kende Mihály hűtlenségük miatt elvesztett birtokába Baranyai Kelemenfi, másként Fekete Jánost és Pécsi Tamást, másként Balogh Fekete Jánost iktatták be.

1692-ben Becsky György elzálogosította Tasnád-Szántót és más birtokait 1500 magyar forintért Muraniczi Horváth Jánosnak és nejének Szalai Barkóczi Katának.

1817-ben főldesurának Becsky Jánost írták.

Tasnádszántón a Hajnal hegy északi oldalán levő Monastire (kolostor) nevű helyen a szájhagyomány szerint orosz barátok kolostora és temploma állt. E szerzetesek valószínűleg az Rákóczi forradalom után telepedtek itt le, s ugyancsak a XVIII. században űzték el őket a Becskyek.

A település erdején keresztül egy északkeleti irányú széles árok és sáncz nyomai láthatók, melyek állítólag Szatmárig húzódnak.

1919-ig Magyarországhoz tartozott, előbb Közép-Szolnok vármegye, majd Szilágy vármegye részeként. 1910-ben 2 459 román és magyar lakosa volt.

1992-ben 1999 román és magyar nemzetiségű lakos lakta. (A magyarok a lakosság 34%-át alkotják.)

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Református temploma - 1864-ben épült.
  • Római katolikus temploma - 1836-ban épült, és 1837-ben szentelték fel. Tornyában három harang van.
  • Görög katolikus fatemploma - 1770-ben épült.

Híres szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jakobovits Márta (Jakobovitsné Sárközy Márta; Tasnádszántó, 1944. szeptember 22.) – keramikus, képzőművészeti író
  • Kovácsy Béla (Tasnádszántó, 1861. november 22. – Budapest, 1931. június 6.) állattenyésztési szakember, gazdasági író
  • Zsisku János (Tasnádszántó, 1936. június 29.–) református lelkész, egyházi író, költő, elbeszélő.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 658–669. o. Online elérés