Tasnádszántó
| Tasnádszántó (Santău) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Község | Tasnádszántó |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 447270 |
| Körzethívószám | 0261 |
| SIRUTA-kód | 138743 |
| Népesség | |
| Népesség | 1489 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 662 |
| Népsűrűség | 17,95 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 122 m |
| Terület | 82,95 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 31′, k. h. 22° 31′Koordináták: é. sz. 47° 31′, k. h. 22° 31′ | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Tasnádszántó (románul: Santău) falu és községközpont Romániában. Szatmár megye egyik települése.
Fekvése[szerkesztés]
Tasnád városától északnyugatra fekszik.
Története[szerkesztés]
Tasnádszántó (Tasnád-Szántó) neve az oklevelekben 1205-1235 körül tűnt fel Zumtou, Zanpto néven.
1289-ben Santhow, 1414-ben Zanto, 1421-ben Zantho oppidum (mezőváros), Nagzantho, 1450-ben Tasnád-Szántó, 1688-ban Szántó néven írták nevét.
A XV. században a település már az Érmellék egyik legnagyobb helyének számított, népessége ekkor a vármegyében a harmadik volt.
1389-ben Zsigmond királytól Szántói János és István a Pető fiai kérésére Tasnádszántó részére országos vásártartásra nyert engedélyt(Forum Zanthoviense).
1421-ben a Csáki család volt itt részbirtokos.
1439-ben a Csernavodai család is szerzett itt részeket.
1560-ig a Szántói Becsky család és Kende Mihály volt birtokosa.
1561-ben a Becskyek és Kende Mihály hűtlenségük miatt elvesztett birtokába Baranyai Kelemenfi, másként Fekete Jánost és Pécsi Tamást, másként Balogh Fekete Jánost iktatták be.
1692-ben Becsky György elzálogosította Tasnád-Szántót és más birtokait 1500 magyar forintért Muraniczi Horváth Jánosnak és nejének Szalai Barkóczi Katának.
1817-ben földesurának Becsky Jánost írták.
Tasnádszántón a Hajnal hegy északi oldalán levő Manastire (kolostor) nevű helyen a szájhagyomány szerint olasz barátok kolostora és temploma állt. E szerzetesek valószínűleg az Rákóczi forradalom után telepedtek itt le, s ugyancsak a 18. században űzték el őket a Becskyek.
A település erdején keresztül egy északkeleti irányú széles árok és sáncz nyomai láthatók, melyek állítólag Szatmárig húzódnak.
1919-ig Magyarországhoz tartozott, előbb Közép-Szolnok vármegye, majd Szilágy vármegye részeként. 1910-ben 2 459 román és magyar lakosa volt.
1992-ben 1999 román és magyar nemzetiségű lakos lakta. (A magyarok a lakosság 34%-át alkotják.)
Nevezetességek[szerkesztés]
- Református temploma - 1864-ben épült.
- Római katolikus temploma - 1836-ban épült, és 1837-ben szentelték fel. Tornyában három harang van.
- Görögkatolikus fatemploma - 1770-ben épült.
Híres szülöttei[szerkesztés]
- Jakobovits Márta (Jakobovitsné Sárközy Márta; Tasnádszántó, 1944. szeptember 22.) – keramikus, képzőművészeti író
- Kovácsy Béla (Tasnádszántó, 1861. november 22. – Budapest, 1931. június 6.) állattenyésztési szakember, gazdasági író
- Zsisku János (Tasnádszántó, 1936. június 29. –) református lelkész, egyházi író, költő, elbeszélő.
- Leontin Sălăjan (n. Leon Silaghi (Szilágyi)) (Tasnádszántó, 1913. június 19. – Bukarest, 1966. augusztus 28.) román hadügyminiszter.
Hivatkozások[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 658–669. o. Online elérés
Szatmár megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}
