Hadadnádasd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hadadnádasd (Nadișu Hododului)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szatmár
Rang falu
Községközpont Hadad
SIRUTA-kód 137880
Népesség
Népesség 824 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 804
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Hadadnádasd  (Románia)
Hadadnádasd
Hadadnádasd
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 24′ 04″, k. h. 22° 59′ 39″Koordináták: é. sz. 47° 24′ 04″, k. h. 22° 59′ 39″

Hadadnádasd (románul: Nadișu Hododului) Hadadhoz tartozó falu a romániai Szatmár megyében, Alsószopor és Szilágycseh között fekszik.

Területe kb. 8 km². Lakossága kb. 800 fő, ebből 700 magyar és 100 cigány. Főként református és baptista vallásúak lakják.

A településen magyar nyelvű általános iskola 1-8 osztállyal és 2 csoportos óvoda található.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szilágycsehtől 16 km-re nyugatra fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hadadnádasd nevét 1205 és 1235 között a Váradi Regestrum-ban említették először Nadast néven. 1383-ban Nadasd, 1461-ben Nadasth néven írták nevét.

1383-ban Nagy Lajos király özvegye Mária királyné adományozta a Kusalyi Jakcs családnak: Jakcsi mester fiainak Györgynek, Istvánnak, Andrásnak, Dénesnek és Dávidnak.

1487-ben Jakcsi László nádasdi részbirtokát Drágfi Bertalannak zálogosította el.

1545-ben Miksa király új adományul adta a települést Kusalyi Jakcs Mihály és Boldizsár részére.

1797-ben végzett összeíráskor Magyar-Nádasd fő birtokosa báró Wesselényi Farkas volt.

1847-ben 321 lakosa volt, valamennyi református.

1890-ben 557 lakosából 549 magyar, 2 román, 6 zsidó, melyből 549 református, 2 görög katolikus, 6 izraelita. A házak száma ekkor 117 volt.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Református templom – Baptista imaház – a régi iskola - boros pincék a hegyen.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 134–141. o. Online elérés