Borválaszút
| Borválaszút (Crucișor) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Rang | község |
| Beosztott falvak | Alsóhuta, Szelestyehuta |
| Polgármester | Florinel Andreica |
| Irányítószám | 447110 |
| Körzethívószám | 0261 |
| Népesség | |
| Népesség | 592 fő (2002)[1] +/- |
| Község népessége | 2541 (2002)[2] |
| Magyar lakosság | 1 |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 41,92 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Borválaszút
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 47° 41′ 17″, k. h. 23° 14′ 25″ | |
Borválaszút (románul: Crucișor) település Romániában, Szatmár megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Szatmár megye déli részén, a Bor-patak mellett, Szamosborhid-tól délkeletre, Szamosveresmart-tól délre vekvő település.
Nevének eredete [szerkesztés]
Neve a magyar "többfelé ágazó út" főnévből keletkezett. A Szatmárról Nagybányára vezető főút elágazásában fekszik. Bor előtagját pedig az itt folyó Bor-patak-ról kapta.
Története [szerkesztés]
A Borpatak mellett fekvő Válaszút település neve már 1390 körül feltünt, mint királyi birtok, melyet Mária királyné Szász fiainak; Balknak, Drágnak és Jánosnak adományozott.
1394-ben az oklevelekben Valazuta néven tűnt fel.
1424-ben Bélteki Balk fia Sandrin és annak fiai János és László, valamint Balk testvére Drág és annak fiai György és Sandrin osztozkodtak a birtokon, nevét ekkor Walazwth ként írták.
Válaszút a bélteki uradalom-hoz tartozott, és sorsuk is közös volt.
A települést a későbbiekben a gróf Károlyi család szerezte meg.
Borovszky a XX. század elején így írt a településről: " Válaszút (Borválaszút) kis község a Borpatak mellett,135 házzal és 595 lakossal, akik közül 16 r.katolikus, 10 izr., 569 görög katolikus. Határa 2413 khold… Ide tartoznak Langhammer és Mária Borsa tanyák. Körjegyzőség, posta, távíró és vasúti állomás helyben van.
Nevezetességek [szerkesztés]
- A községnek két görög katolikus temploma van, melyek közül az egyik 1888-ban, a másik 1891-ben épült.
Források [szerkesztés]
- Borovszky Samu: Szatmár vármegye
- Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a XV. század elejéig
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
