Borválaszút

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Borválaszút (Crucișor)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szatmár
Rang község
Beosztott falvak Alsóhuta, Szelestyehuta
Polgármester Florinel Andreica
Irányítószám 447110
Körzethívószám 0261
SIRUTA-kód 137513
Népesség
Népesség 573 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 1
Község népessége 2546 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Terület 41,92 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Borválaszút (Románia)
Borválaszút
Borválaszút
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 41′ 17″, k. h. 23° 14′ 25″Koordináták: é. sz. 47° 41′ 17″, k. h. 23° 14′ 25″

Borválaszút (románul: Crucișor) település Romániában, Szatmár megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szatmár megye déli részén, a Bor-patak mellett, Szamosborhid-tól délkeletre, Szamosveresmart-tól délre vekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a magyar "többfelé ágazó út" főnévből keletkezett. A Szatmárról Nagybányára vezető főút elágazásában fekszik. Bor előtagját pedig az itt folyó Bor-patak-ról kapta.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Borpatak mellett fekvő Válaszút település neve már 1390 körül feltünt, mint királyi birtok, melyet Mária királyné Szász fiainak; Balknak, Drágnak és Jánosnak adományozott.

1394-ben az oklevelekben Valazuta néven tűnt fel.

1424-ben Bélteki Balk fia Sandrin és annak fiai János és László, valamint Balk testvére Drág és annak fiai György és Sandrin osztozkodtak a birtokon, nevét ekkor Walazwth ként írták.

Válaszút a bélteki uradalom-hoz tartozott, és sorsuk is közös volt.

A települést a későbbiekben a gróf Károlyi család szerezte meg.

Borovszky a XX. század elején így írt a településről: " Válaszút (Borválaszút) kis község a Borpatak mellett,135 házzal és 595 lakossal, akik közül 16 r.katolikus, 10 izr., 569 görög katolikus. Határa 2413 khold… Ide tartoznak Langhammer és Mária Borsa tanyák. Körjegyzőség, posta, távíró és vasúti állomás helyben van.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A községnek két görög katolikus temploma van, melyek közül az egyik 1888-ban, a másik 1891-ben épült.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szatmármegyei helyi munkatársak: Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  
  • Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a XV. század elejéig. Nyíregyháza: Jósa András Múzeum. 2008. ISBN 978 963 7220 63 0
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)